Svegjin-nikája

A svegjin-nikája vagy svekjin-nikája (burmai: ရွှေကျင်နိကာယ, IPA: ʃwèdʑɪ́ɴ nḭkàja̰) Burma második legnagyobb buddhista rendje, a buddhista szerzetesek mintegy 5%-a tartozik ehhez a rendhez.^[1] Ez az ország kilenc hivatalosan elfogadott egyházi rendje közé tartozik, az 1990-es szanghákról rendelkező törvény értelmében.^[2] A svegjin-nikája ortodoxabb rend, mint például a thudhamma-nikája, amely kevésbé szigorúan tartja magát az eredeti vinajához.^[3] és amelynek a vezetősége nem olyan centralizált és kevésbé hierarchikus.^[4] A svegjin-nikája vezetője a szangha-szammuti (သံဃာသမ္မုတိ), aki abszolút hatalmat élvez vallási gyakorlatokkal és tanokkal kapcsolatos kérdésekben.^[5]

2012 februárjában ezer buddhista szerzetes és világi gyakorló gyűlt össze az évenként megrendezésre kerülő svekjin-nikája konferenciára a Rangon körzetben található Zetavon tavja kolostorban.

Története szerkesztés

A svegjin rendet a 19. század közepén alapította Svegjin falu fő apát szerzetese. Mindon király uralkodása idején hivatalosan is szétváltak a thudhamma rendtől, és a későbbi Thibav Min király újbóli egyesítésre tett erőfeszítései sem voltak elegek, hogy a két rend újból egyesüljön.^[1] A svegjin-nikája szerzetesei nem vettek részt a nemzeti és gyarmatosítás elleni burmai mozgalmakban az 1900-as évek elején.

1960-as években Ne Win hatalomra jutása után a svegjin-nikája országos egyházi befolyást nyert, ugyanis Ne Win egy svegjin kolostor szerzetesétől szeretett volna tanácsokat.^[6]

Jegyzetek szerkesztés

↑ ^a ^b Shwegyin Nikaya. philtar.ac.uk. (Hozzáférés: 2017. február 24.)
↑ (2001) „Law and Religion in Burma”. Legal Issues on Burma Journal (8), 10. o, Kiadó: Burma Legal Council. [2012. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva].
↑ (2009) „Of Monarchs, Monks, and Men: Religion and the State in Myanmar”. Working Paper Series No. 127 (18), Kiadó: Asia Research Institute. [2011. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 25.)
↑ Jordt, Ingrid. Burma's mass lay meditation movement. Ohio University Press, 50. o. (2007). ISBN 978-0-89680-255-1
↑ Carbine, Jason A. Sons of the Buddha: Continuities and Ruptures in a Burmese Monastic Tradition. Walter de Gruyter (2011. április 5.). ISBN 978-3-11-025409-9
↑ Matthews, Bruce. Religion, values, and development in Southeast Asia, Canadian Council for Southeast Asian Studies, Institute of Southeast Asian Studies, 61. o. (1986. április 5.). ISBN 9789971988203

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

[phi-1] Shwegyin Nikaya. philtar.ac.uk. (Hozzáférés: 2017. február 24.)

[2] (2001) „Law and Religion in Burma”. Legal Issues on Burma Journal (8), 10. o, Kiadó: Burma Legal Council. [2012. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva].

[3] (2009) „Of Monarchs, Monks, and Men: Religion and the State in Myanmar”. Working Paper Series No. 127 (18), Kiadó: Asia Research Institute. [2011. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 25.)

[4] Jordt, Ingrid. Burma's mass lay meditation movement. Ohio University Press, 50. o. (2007). ISBN 978-0-89680-255-1

[carb-5] Carbine, Jason A. Sons of the Buddha: Continuities and Ruptures in a Burmese Monastic Tradition. Walter de Gruyter (2011. április 5.). ISBN 978-3-11-025409-9

[6] Matthews, Bruce. Religion, values, and development in Southeast Asia, Canadian Council for Southeast Asian Studies, Institute of Southeast Asian Studies, 61. o. (1986. április 5.). ISBN 9789971988203

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]