Sárgatorú szitakötő
A sárgatorú szitakötő (Sympetrum meridionale) a laposhasú acsafélék családjába tartozó, a mediterrán térségtől Közép-Ázsiáig elterjedt szitakötőfaj.
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Hím sárgatorú szitakötő
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Sympetrum meridionale Sélys, 1841 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sárgatorú szitakötő témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgatorú szitakötő témájú kategóriát. |
Megjelenése szerkesztés
A sárgatorú szitakötő testhossza 35–40 mm (ebből a potroh 22–28 mm), szárnyfesztávolsága 50–60 mm közötti. Szemei felül barnák, alul fakózöldek-fakósárgák. A hím potroha és homloka narancspiros-téglapiros, potrohán nincsenek feltűnő fekete foltok vagy mintázat (esetleg a 8-9. szelvény oldalán lehetnek apró fekete háromszögfoltok). Tora oldalt egyöntetűen halványsárga vagy homokszínű. Lábai külső oldala halványsárga, a belső fekete. A felnőtt hímek szárnyjegye vörös.
A nőstények teljes teste (tor, potroh, homlok) halványsárga vagy fakó sárgásbarna, ami idővel sötétebbé válik. Szárnyjegye sárga vagy barna.
A rokon fajoktól leginkább világos lábai különböztetik meg.
Elterjedése szerkesztés
Dél-Európától és Észak-Afrikától egészen Közép-Ázsiáig honos. Elterjedési területén néhol tömeges (pl. a Duna-deltában), de az Ibériai-félszigeten ritka. Az utóbbi években megfigyelhető, hogy észak felé terjed, míg korábban Közép-Európában ritka volt, újabban kezd közönségessé válni. Magyarországon az egész országban előfordul, de főleg a síkvidékeken gyakori.
Életmódja szerkesztés
Lárvája a sekély, gyorsan felmelegedő, dús növényzetű, árnyékolatlan kisvizekben, tavacskákban, holtágakban fejlődik. A nagyobb tavakban is a partközelben, a sekély vízben (10–50 cm között) található. Az imágók Közép-Európában júliustól szeptemberig, délebbre május-október között repülnek. A párzás a rokonaihoz hasonlóan tandem formációban történik; ezután a nőstény mintegy 500 petét rak le a part menti sekély vízbe. A peték áttelelnek és tavasszal kelnek ki belőle a lárvák. Gyors fejlődésű, meleg éghajlaton évente két generáció is képes felnőni.
Magyarországon nem védett.
Kapcsolódó cikkek szerkesztés
Források szerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2016. február 15.)
- Sympetrum meridionale (SÉLYS, 1841) Sárgatorú szitakötő Szitakötők
- Southern Darter (Sympetrum meridionale) Dragonflypix
- Sympetrum meridionale – szablak południowy Ważki
- Südliche Heidelibelle – Sympetrum meridionale LibellenWissen.de
További információk szerkesztés
- fakó katona-szitakötő - Sympetrum meridionale (Selys, 1841). izeltlabuak.hu . (Hozzáférés: 2018. július 5.)
