Királyfácán

Királyfácán
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Tyúkalakúak (Galliformes);
Család:	Fácánfélék (Phasianidae);
Alcsalád:	Fácánformák (Phasianinae);
Nem:	Syrmaticus;
Faj:	S. reevesii;
Tudományos név
	Syrmaticus reevesii; (Gray, 1829)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Királyfácán témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Királyfácán témájú médiaállományokat és Királyfácán témájú kategóriát.

A királyfácán (Syrmaticus reevesii) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése szerkesztés

A fajt John Gould angol ornitológus írta le 1839-ben, a Phasianus nembe Phasianus Reevesii néven.^[3] Tudományos faji nevét John Reeves brit természettudósról kapta, aki első ízben hozott ilyen madarakat Európába.

Előfordulása szerkesztés

Kína középső részén honos. Elsősorban vadászati célból betelepítették Hawaii, az Egyesült Államok, Csehország, Franciaország, Egyesült Királyság területére is. Mindenütt csak kis, lokális jellegűek a betelepített populációk. Sikertelen volt megtelepítése Írországban, Alaszkában és Új-Zélandon.

Természetes élőhelyei a fenyőkkel és tölgyfákkal borított sziklás hegyoldalak. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 150-210 centiméter, ebből a farktollainak mérete elérheti a 100 centimétert is, mely a leghosszabb faroktoll a madarak között; a tojóé 75 centiméteres. A hím testtömege átlagosan 1529 gramm, a tojóé 949 gramm. Hosszú farka a növényzettel sűrűn benőtt területen ugyan akadályozhatja a mozgásban, de repülés közben jó hasznát veszi.

Hangja jellemző kotkodácsolás és egy dallamos fütty.

A hím

és a tojó

Életmódja szerkesztés

Növényi részekkel, gyümölcsökkel, magvakkal és rovarokkal táplálkozik. Kisebb csapatokat alkot. Maximális élettartama 10 év körül van.

Szaporodása szerkesztés

A hím násztáncot lejt a tojó elcsábítására, faroktollait szétteríti, pompás színű tollait mutogatja. A tojó földre, egyszerű gödörbe rakja 6-8 tojását.

A tojásai

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

A faj az egyike a legnagyobb fácánoknak, különösen a farktollai igen hosszúak, melyek elérhetik az egy méteres hosszt is, ezért a régi időkben vadászták. Hosszú tollait a pekingi operában jelmezek díszítésére használták. Mára már műanyagból készített műtollakat használnak.

Kína egész területén védett. A fő veszélyt a faj számára a fokozatos erdőirtások, és a feldarabolódott élőhelyek csökkenése jelentik. Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján, ahol jelenleg a „sebezhető” kategóriába van besorolva.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe még nagyon nagy, de széttöredezett, egyedszáma 2500-9999 példány közötti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel. Élőhelyek folyamatos pusztulása és a túlzott vadászat veszélyezteti.^[4]