Számwald Gyula
Számwald Gyula (Számvald, később Stahel Gyula, Julius H. Stahel-Számwald;,[1] Stahel-Számwald Gyula) (Szeged, 1827. november 5.[2] – New York, N.Y., Amerikai Egyesült Államok, 1912. december 4.) magyar honvédfőhadnagy az 1848-49-es magyar szabadságharcban, az amerikai polgárháborúban az északiak vezérőrnagya, az Amerikai Egyesült Államok diplomatája, a Medal of Honor kitüntetettje.
| Számwald Gyula | |
 | |
| Julius H. Stahel az amerikai polgárháború vezérőrnagya | |
| Született | 1827. november 5. Szeged, Magyar Királyság |
| Meghalt | 1912. december 4. (85 évesen) New York, N.Y., USA |
| Sírhely | Arlingtoni Nemzeti Temető |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | magyar |
| Szolgálati ideje | 1848/1849; 1861-1865 |
| Rendfokozata | honvédfőhadnagy, vezérőrnagy |
| Csatái | 1848–49-es forradalom és szabadságharc amerikai polgárháború |
| Kitüntetései | Medal of Honor (1893) |
| Civilben | diplomata, köztisztviselő |
 | |
| Számwald Gyula aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Számwald Gyula témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
Az 1848-as forradalom előtt Pesten könyvkereskedése volt. Jó barátságot ápolt Petőfi Sándorral. A költő hozzá írta az „Egy könyvárus emlékkönyvébe” című versét. A szabadságharcban főhadnagyként vett részt Guyon Richárd hadosztályában. A branyiszkói ütközetben megsebesült. Ezzel kapcsolatban a szakirodalom eltérő álláspontokat fogalmaz meg: Lukács Lajos szerint csak Guyon alatt szolgált.[3] Várdy Béla szerint Bem és Guyon seregeiben szolgált.[4] Ács Tivadar szerint Klapka György és Guyon hadtestében harcolt.[5]
Vasváry Ödön szerint Görgei Artúr és Guyon hadtestében harcolt.[6] Bona Gábor szerint Branyiszkónál még csak közlegény, s azt írja, hogy állítólag hadnagy lett.[7] A világosi fegyverletétel után Lipcsében újságíróként dolgozott. Rövid időre hazatért, majd 1855-ben újra emigrált, előbb Londonba, majd New Yorkba ment. Amerikában hírlapírással foglalkozott. Angliában vette fel a Stahel nevet. A névváltoztatás oka nem ismert, de az amerikai polgárháborúban részt vevő Julius Stahel és a magyar szabadságharcból ismert Számwald Gyula közötti azonosság kétségtelen.
Mikor Lincoln elnök kibocsátotta felhívását önkéntes csapatok felállítására, 1861 májusában Stahel megkezdte a 8. New York-i gyalogezred szervezését. Az első Bull Run-i csatában 1861. július 21-én ennek az ezrednek volt a parancsnoka és rá hárult a feladat, hogy a vesztes csata után biztosítsa az északiak számára a visszavonulást. Magyarok is szolgáltak ezredében, köztük Pokorny Antal alezredes. Stahel Gyula részt vett a polgárháború számos csatájában, különösen kitüntette magát 1862. június 8-án a Cross Keys-i ütközetben, majd 1864. június 5-én a piedmonti ütközetben. Ez utóbbiért 1893-ban megkapta a legnagyobb amerikai katonai kitüntetést a Medal of Honort. Hősiességét és katonai vezetői tehetségét már a polgárháború alatt is elismerték, 1861. november 12-én dandártábornoki, 1863. március 14-én pedig vezérőrnagyi kinevezést kapott.[2] Így ő egyike az amerikai polgárháború hét magyar származású tábornokának.
A piedmonti ütközetben bal karját szétroncsolta egy golyó. Sebei begyógyultak, de ez katonai pályafutásának végét jelentette. Ezután haditörvényszéki elnök volt a polgárháború végéig, a háború után amerikai főkonzul lett Japánban, majd Sanghajban. Érdekes, hogy polgárháborús ellenfele, John S. Mosby ugyanebben az időben Hongkongban volt konzul, a korábbi ellenfelek jó barátságot kötöttek. 1885-ig állt diplomáciai szolgálatban, ezután visszatért az Amerikai Egyesült Államokba, New Yorkba. New Yorkban az Equitable Life Insurance Company sokra értékelt főtisztviselője lett. Az amerikai előkelő társaságok felkarolták a polgárháború generálisát, az amerikai politikusok, kivált a Republikánus Párt vezetői kikérték véleményét. A nagy idők amerikai magyar tanúi, Rózsafy Mátyás, Gaál Sándor, Figyelmessy Fülöp, ha New Yorkban jártak, meglátogatták őt a St. James Hotelben, amely Stahel állandó lakhelye volt. E szállodában kereste fel őt Pivány Jenő, Pivány kérésére Stahel a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyományozta levelezését, kinevezési okiratait, emlékeit.
1896-ban Stahel hazalátogatott a millenniumi ünnepségekre, de itthon nem vették észre, így járt Pulitzer József újságmágnás is 1875-ös magyarországi látogatása során, Xantus János hazai megbecsülése is sok kívánnivalót hagyott maga után. Stahel békésen élte öreg napjait New Yorkban, esténként szálláshelyének halljában üldögélt, s amerikai barátaival beszélgetett, akik szívesen hallgatták visszaemlékezéseit Abraham Lincoln elnökről, Ulysses S. Grant tábornokról stb. Csendes, boldog öregséggel áldotta meg a sors. 1912-ben halt meg, a nemzeti hősök washingtoni Arlingtoni Nemzeti Temetőben helyezték örök nyugalomra katonai tiszteletadás mellett, a katonaság sortűzzel tisztelgett, 21 lövés dördült el az ágyúkból. Koporsóján Wilson elnök koszorúját is elhelyezték, s az amerikai magyarság piros-fehér-zöld szalagos koszorúját, melyen ez a felírás szerepelt: „Hungary Mourns her Son” (Magyarország gyászolja a fiát).
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Amerikai nevében a H. betű a Hungary rövidítése, Kende kötete nyomán.
- ↑ a b Élet és Tudomány, 2012. 11. szám. 326-328. o.
- ↑ Lukács Lajos: Magyar politikai migráció. Budapest 1984. 269
- ↑ Várdy Béla: Magyarok az Újvilágban. Budapest 2000. 148
- ↑ Ács Tivadar: Magyarok az észak–amerikai polgárháborúban 1861–1865. Budapest 1964. 34
- ↑ Vasváry Ödön: Lincoln magyar hősei. Washington 1939. 159
- ↑ Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. (Harmadik kötet: R–ZS) Budapest 1999. 230
Források szerkesztés
- Lincoln's Hungarian heroes; the participation of Hungarians in the Civil War, 1861-1865 / by Edmund Vasvary. Washington, D.C., The Hungarian Reformed Federation of America, 1939. 171 p. Stahel-Számvald Gyula lásd 81-83, 159-160. p. (angolul) és (magyarul)
- Kende Géza: Magyarok Amerikában : az amerikai magyarság története. I. köt. Cleveland, Ohio; Szabadság kiadása, 1927. Stahel Számvald Gyula lásd 332-335. p.
- Eugene Pivány: Hungarian-American Historical Connections from pre Columbian Times to the end of the American Civil War. Budapest, 1927. Julius H. Stahel lásd 61-62. p.
- Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 963-326-337-9
- Révai nagy lexikona
- Élet és Tudomány, 2012. 11. szám
- Vida István Kornél: Világostól Appomattoxig : magyarok az amerikai polgárháborúban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2011. Julius H. Stahel lásd 118-125. p.
További információk szerkesztés
- Halász Imre: Magyarok az amerikai szabadságharcban (Nyugat 1914. 12. szám)
- Vasváry Ödön: Magyar Amerika. Szeged : Somogyi-Könyvtár, 1988. Számwald Gyula, Stahel lásd 13, 39, 126-129, 131, 192, 210, 213, 235. p.
- 11+1 magyar zsidó, aki hozzájárult az észak győzelméhez az amerikai polgárháborúban
