Száraz és mezofil cserjések
A száraz és mezofil cserjések növénytársulástani osztályát (Rhamno-Prunetea Rivas-Goday et Borja-Carbonell 1961) sajátos megjelenésük és szerkezetük miatt különböztetik meg az erdőktől. Ez az álláspont vitatott; Magyarországon leginkább Jakucs Pál ellenezte.[1] Legtöbb hazai társulásuk viszonylag kevésbé kutatott. Ennek fő oka, hogy állományaik gyakran zavartak, leszegényedettek, ezért már az egyes társulások meghatározása is körülményes.
Elterjedésük, előfordulásuk szerkesztés
Amint erre az osztály neve is utal, a szárazabb éghajlatú vidékeken gyakoriak. Többnyire az erdőket szegélyezik, de meglehetősen gyakran fordulnak elő önálló foltokban is.
Fajösszetételüket jelentős mértékben meghatározza:
- egyrészt az éghajlat (így Nyugat-Európa erdőszegélyeiben az óceáni klíma miatt a bázikus talajú mezotróf erdők (Fagetalia) fajai élnek, a Kárpát-medence erdőszélein viszont – a szubkontinentális éghajlat miatt – az erdős sztyeppek fajai;
- másrészt, hogy milyen asszociációkkal (erdő, gyep, szántó) érintkeznek, és ezeket miként hasznosítják (kaszálják, legeltetik, növényeket termesztenek rajtuk),
- harmadrészt, hogy e cserjések mekkora foltokon nőnek.
A cserjések lehetnek természetesek és másodlagosak. Egyes, bokorerdőkkel érintkező cserjések a szubmediterrán mezofil tölgyesek és sziklaerdők (Orno-Cotinion) társulásaiba (pl. a madárbirscserjésekhez (Cotoneastro tomentosi – Amelanchieretum), mások a szubkontinentális tölgyesek és elegyes xeroterm erdők (Aceri tatarico-Quercion) társulásaihoz — pl. (Waldsteinio-Spiraeetum mediae) — is sorolhatók. Részben így járt el a 20 század közepén Soó Rezső. Ugyanígy helyezhető a tatár juharos lösztölgyes (Aceri tatarico-Quercetum roboris) mellé a törpe mandulacserjés (Prunetum tenellae).
Szerkezetük szerkesztés
Legfelső szintjük a cserjeszint, amiben többnyire nagy regenerációs képességű, gyakran vegetatívan is erősen terjeszkedő fajok nőnek. Ezek a sok tápanyagot felvevő, honos cserjefajok jól alkalmazhatók a tájidegen fafajok és lágyszárúak visszaszorítására.
Karakterfajaik szerkesztés
A cserjék között többnyire a rózsafélék dominálnak. A leggyakoribb cserjefajok:
- iszalag (Clematis vitalba),
- veresgyűrű som (Cornus sanguinea),
- csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus),
- mogyoró (Corylus avellana),
- cseregalagonya (Crataegus oxyacanatha),
- egybibés galagonya (Crataegus monogyna),
- kökény (Prunus spinosa),
- varjútövis (Rhamnus cathartica),
- különböző rózsafajok (Rosa spp.),
- különböző szederfajok (Rubus spp.),
Társulástani felosztásuk szerkesztés
Magyarországon az osztály egy rendjéből — kökénycserjések avagy xeroterm cserjések (Prunetalia spinosae R. Tx., 1952) — három társuláscsoport összesen nyolc társulása fordul elő.
1. melegkedvelő szubmediterrán cserjések (Berberidion Br-Bl.) három hazai társulással:
- galagonya-kökény cserjés (Pruno spinosae-Crataegetum Soó, (1927) 1931),
- fagyal-kökény sövény (Ligustro-Prunetum R. Tx., 1952),
- madárbirscserjés (Cotoneastro tomentosi-Amelanchieretum Jakucs 1961,
2. kontinentális sztyeppcserjések (Prunion spinosae Soó, 1947) három hazai társulással:
- csepleszmeggyes (Prunetum fruticosae Dziubaltovski 1926),
- törpemandulás (Prunetum tenellae Soó, 1947
- sajmeggysövény (Cerasetum mahaleb Oberd. & T. Müller, 1979),
3. szubkontinentális sziklai cserjések (Spiraeion mediae Borhidi & Varga Z., 1999) két hazai társulással:
- déli gyöngyvesszőcserjés (Helleboro odori-Spiraeetum mediae Borhidi & Morschhauser, 2003 ass. nova hoc loco),
- középhegységi gyöngyvesszőcserjés (északi gyöngyvesszőcserjés, Waldsteinio-Spiraeetum mediae (Mikyska 1931) Máthé & Kovács, 1964).