Szász István (mezőgazdász, 1899–1973)

mezőgazdász, szakíró

Szász István, szövérdi (Segesvár, 1899. június 24.Kolozsvár, 1973. február 16.) erdélyi magyar okleveles gazdamérnök, mezőgazdasági szakíró, Szász István (1865-1934) fia, Szász Ferenc (1893) öccse, Szász István Tas apja.

Szövérdi Szász István
Született 1899. június 24.
Segesvár
Elhunyt 1973. február 16. (73 évesen)
Kolozsvár
Gyermekei Szász István Tas
SzüleiSzász István
Foglalkozása gazdamérnök,
mezőgazdasági szakíró
Sírhely Házsongárdi temető

Életútja, munkásságaSzerkesztés

A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett (1917), majd a Mezőgazdasági Akadémián kezdte felsőfokú tanulmányait, amelyeket az első világháború kitörése után azonban katonai szolgálata miatt megszakítva, Debrecenben folytatott, ott szerzett 1921-ben okleveles gazdamérnök címet. Diplomáját a temesvári műszaki egyetemen 1936-ban honosították, doktori fokozatot 1945-ben a kolozsvári Mezőgazdasági Akadémián szerzett.

1923-ban a glasgow-i Central Agency Ltd. kolozsvári fiókjánál helyezkedett el, 1930-ban képviselő, majd a Romanofir Rt.-nél felügyelő volt. 1940-től az EMGE-nél osztályvezetői beosztásban végzett jelentős munkát; később az Egyesület igazgatója, majd ügyvezető alelnöke lett.

1935-ben az ő házukban alapították és szerkesztették a Hitelt, s a folyóirat néhány szakcikkét is közölte. A vásárhelyi találkozó előkészítése részben szintén az ő otthonukban történt. A bécsi döntés után részt vett annak a memorandumnak a megfogalmazásában, amelyet a Hitel-csoport Teleki Pál miniszterelnökhöz intézett, s amelyben a visszatért erdélyi magyarság elvárásait fogalmazták meg. 1944 nyarán egyik tagja annak az ötös csoportnak, amely a Gestapo megérkezése előtt kiszabadította a kolozsvári börtönben fogva tartott baloldaliakat. Részt vett az 1944. szeptemberi memorandumnak a kidolgozásában is, amely Horthy Miklós kormányzónál Magyarországnak a háborúból való kilépését sürgette.

1945–49 között a Bolyai Tudományegyetemen a mezőgazdasági közgazdaságtan előadója, tantárgyának megszüntetése után a Mezőgazdasági Főiskola adjunktusa, majd 1956-ig a mezőgazdasági minisztérium keretében működő ISPOTA-nál tervező és talajkutató mérnök. Kényszernyugdíjazása után raktári munkás.

Szakírói munkásságaSzerkesztés

Első publikációja az Erdélyi Gazdában jelent meg (a lapnak 1940–45 között főmunkatársa is volt), ismeretterjesztő és szakcikkeket közölt továbbá az Ellenzékben, Magyar Népben, Mezőgazdasági Szemlében, Falvak Népében, Korunkban. A Mezőgazdasági Szemlének 1943–44-ben főszerkesztője is volt, itt jelent meg 1943-ban Az erdélyi és keleti területek mezőgazdaság-politikai kérdései az átmeneti gazdálkodás tükrében c. tanulmánya.

Kötetekben megjelent munkáiSzerkesztés

  • Erdély mezőgazdasági szakoktatása és szakirodalma (in: Erdély mezőgazdasága. Szerk. Farkas Árpád. Kolozsvár, 1945. Klny.);
  • Az erdélyi gazda útja (Kolozsvár, 1946);
  • Az erdélyi rét- és legelőgazdaság fejlesztésének lehetőségei (Kolozsvár, 1946. Jog- és Közgazdaságtudományi Értekezések);
  • Erdély állattenyésztésének és a szövetkezeti tejhozam fokozásának jövő útjai (Kolozsvár, 1946);
  • Két tanulmány: A gazdálkodás tudománya; A hétholdas gazdaság természetes takarmányai (Kolozsvár, 1946);
  • Importanţa cartografiei solu­lui în general, cu privire specială asupra celui din regiunea Cluj (in: Comunicările Academiei R. P. R. Bukarest, 1951);
  • A talajtérkép alkalmazása a mezőgazdaságban és talajhatározó (Csapó Józseffel és Marian Nemeşsel, Bukarest, 1953);
  • Talajélet és trágyázás (Kolozsvár, 1956);
  • Talajjavítás közvetve ható anyagokkal (Kolozsvár, 1957).

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Talajjavítás közvetve ható anyagokkal. Vörös Zászló 1957. július 23.
  • Bálint Imre: Tervszerű talajjavítás az állattenyésztés fellendítésére. Korunk 1957/7. 953.
  • Szász István Tas: Egy haza – két ország. Egy visszahonosított orvos és családja története. Budapest, 2002;
  • Szász István Tas: Beszédes csend. Három Hitel… Kolozsvár, 2007.