Szászfa
Szászfa (németül: Sachsendorf) község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Szikszói járásban.
| Szászfa | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Régió | Észak-Magyarország |
| Megye | Borsod-Abaúj-Zemplén |
| Járás | Encsi |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Kiss Zsolt (Roma Polgárjogi Mozgalom)[1] |
| Irányítószám | 3821 |
| Körzethívószám | 46 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 106 fő (2015. jan. 1.)[2] +/- |
| Népsűrűség | 8,66 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 12,13 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Szászfa
Pozíció Magyarország térképén
| |
| é. sz. 48° 28′ 20″, k. h. 20° 56′ 32″Koordináták: é. sz. 48° 28′ 20″, k. h. 20° 56′ 32″ | |
Szászfa
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szászfa témájú médiaállományokat. | |
FekvéseSzerkesztés
Encstől 25 kilométer távolságra fekszik, a Cserehát nyugati részén, a Rakaca-patak völgyében, a Szalonna és Krasznokvajda között húzódó 2613-as út mentén. Az előbbi útból a község területén ágazik ki a Pamlényra vezető 26 124-es út, utóbbiból pedig a Keresztéte elérését biztosító 26 125-ös út. (Az előbb említett községek Szászfa legközelebbi szomszédai északnyugati és északkeleti irányból, mindkettő zsáktelepülés.)
TörténeteSzerkesztés
Szászfa (Százfa) Árpád-kori település. Első írásos említése 1351-ben történik Zazfa néven.
A település első ismert birtokosai Tekus fiai voltak, de a birtokot V. István király hűtlenség miatt elvette tőlük. 1273-ban IV. László király visszaadta nekik.
1323-ban a jánoki uradalom határjárásakor említették. Ekkor a Balog nemzetségbeli Athfi Otiz fia Henrichnek János nevű fiának birtoka volt.
1317-1319-ben dézsmáját az egri püspök átengedte a káptalannak.
1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint papja 15 garas, 1335-ben 5 garas pápai tizedet fizetett.
A töröknek behódolt, így kétfelé fizetett adót. A csapások ellenére nem vált pusztává, de lakói nagyon megfogyatkoztak.
A 18. század elején lakói főleg nemesekből álltak, csak 3 jobbágyportája volt. 1780-ban építették föl református templomukat.
NépcsoportokSzerkesztés
A település lakosságának 86%-a magyar, 14%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.[3]
NépességSzerkesztés
A település népességének változása:
NevezetességeiSzerkesztés
- Református templom
- Hősi emlékmű (turulszobor): az első és a második világháborúban elesett szászfai katonáknak állít emléket.
- Nagyboldogasszony római katolikus kápolna
- Kisboldogasszony görögkatolikus kápolna
ForrásokSzerkesztés
- Györffy György: Abaújvármegye.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Monoron még a Jobbik is megverte az MSZP-DK-t (magyar nyelven) (html). Index.hu, 2013. április 8. (Hozzáférés: 2013. április 8.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ A nemzetiségi népesség száma településenként
