Szászfenesi csata

Csata az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom között

A szászfenesi csata 1660. május 22-én zajlott le Szászfenes mellett, Erdélyben a budai pasa Szejdi Ahmed és II. Rákóczi György között. Utóbbi katasztrofális vereségével zárult a harc, melynek végkimenetele Várad eleste lett.

Szászfenesi csata
Konfliktus Szejdi-dúlás
Időpont 1660. május 22.
Helyszín Erdélyi Fejedelemség, Kolozs vármegyében Szászfenes (ma Florești, Románia)
Eredmény Oszmán-török győzelem
Szemben álló felek
Zulfikar flag.svg Oszmán Birodalom
Military flag of the Crimean Tatars.svg Krími Tatár Kánság
Coat of arms of Transylvania.svg Erdélyi Fejedelemség
Parancsnokok
Fictitious Ottoman flag 1.svg Szejdi Ahmed budai pasaRakoczi family CoA.svg II. Rákóczi György erdélyi fejedelem †
II. Rákóczi György egy 17. századi rézmetszeten

ElőzménySzerkesztés

Rákóczi 1657-ben szövetkezve a két román vajdával betört Lengyelországba, mely végzetes hiba volt. A lengyelek nemcsak, hogy visszaverték, de az erdélyi sereget a tatár horda elfogta, majd betört Székelyföldre és könyörtelenül végigpusztította. A török Rhédey Ferencet tette fejedelemmé, de az lemondani kényszerült a Partium felől betörő Rákóczival szemben. A hatalmas török-tatár sereggel szemben egyetlen reménye az osztrákok voltak, akik azonban nem kívántak háborúzni a törökökkel.

CsataSzerkesztés

A budai pasa Ahmed 1660-ban betört a Tiszántúlra, miközben Rákóczi Barcsay Ákossal harcolt. Rákóczi abban a reményben, hogy a német és nyugati hadak közelednek szembeszállt a pasával és Szászfenesnél személyesen próbálta megállítani. A hatalmas török-tatár haddal szemben rendkívül véres harc bontakozott ki és az erdélyi sereg hamarosan meghátrált. A fejedelem egy patakon ugratva igyekezett a menekülőkhöz, hogy újra csatába vezesse őket. Az ugrás következtében leesett páncélsisakja és a törökök felismerték. Hatalmas tömeg vetette magát Rákóczira, aki oroszlánként harcolt, levágott 17 törököt a csatában, miközben öt lovat lőttek ki alóla de három súlyos fejsebet kapott és később azokba halt bele Az ónodi katonák uruk segítségére siettek és kemény kézitusában kimentették 150 testőre közül csak 20 maradt életben.[1][2]

A csata elveszett és a halálosan megsebesült Rákóczit Váradra vitték. Ott több mint két hét múlva meghalt.

KövetkezményekSzerkesztés

Rákóczinak nemcsak, hogy addigi meggondolatlan tettei, de még a temetése is óriási kárt okozott. Holttestét a váradi katonák vitték Gyulafehérvárra, s a várban még csak ezer katona sem maradt. Szejdi nem késlekedett ezt kihasználni; seregével rögvest felment és ostrom alá fogta Váradot, amelyet csakhamar bevett. Így a török ötödik magyarországi vilajetét, a váradit szervezhette meg. Ezzel pedig Erdély önállósága megszűnt.[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b 1660. május 22. – A szászfenesi csata. (Hozzáférés: 2020. január 23.)
  2. Tudta-e, hogy II. Rákóczi Györgyöt, még apja életében erdélyi fejedelemmé választották?. rakoczimuzeum.hu. (Hozzáférés: 2020. január 30.)

További információkSzerkesztés