Comes Saxonum
A comes Saxonum, vagyis szászok ispánja illetve szászok grófja (rövidebben szászgróf) az erdélyi szász univerzitás elnöke volt, egyúttal nagyszebeni királybíró.
Története
szerkesztésAz 1224-ben II. András által az erdélyi szászok számára kibocsátott kiváltságlevél szerint a szebeni ispánt a király nevezte ki.[1] Az Andreanum szerint a szászok felett csak saját bíráik vagy a szebeni gróf ítélkezhetett.[2] A szász gróf rendszerint a magyar nemesek sorából került ki, ezért gyakran nem tartózkodott a szászok között, így a bíráskodást általában egy helyettes ispán folytatta le.[3]
Ugyan Károly Róbert 1317-ben megerősítette a szászok kiváltságait, utóbb megvonta tőlük az önálló bíráskodás jogát, ezért 1324-ben a szászok Petersdorfi Henning vezetésével fellázadtak ellene. Henninget 1324-ben kivégezték, de a szászokkal csak 1335-ben sikerült békességre jutni.[4]
I. Mátyás király uralkodása idején 1464-ben a szászok megkapták a jogot a szász gróf megválasztására; ezt a jogot 1521-ben II. Lajos is megerősítette. Ez a választási jogosultság az önálló Erdélyi Fejedelemség idején is fennmaradt.[5] Az Approbáták (1653) illetve Compiláták (1669) néven ismert törvénygyűjtemények szintén tartalmazták, hogy a szászok maguk választhatják tisztségviselőiket.[6] 1542-től a szebeni királybíró tisztsége révén az erdélyi fejedelmi tanács tagja volt, de ezt a szokást nem tartották be következetesen.[7]
A Habsburg-uralom alá került Erdélyben a Diploma Leopoldinum megerősítette az Approbáták és Compiláták érvényességét,[8] továbbá elrendelte, hogy a szebeni királybíró tagja legyen a Guberniumnak. Az 1691-es változat a tisztség betöltését királyi megerősítéshez kötötte.[9] Ennek ellenére a Gubernium 1697. november 11-én három jelöltre kért javaslatot; a szászok 1698. május 15-én tiltakoztak ezellen, azzal érvelve, hogy a közösségnek nemcsak a jelölésre, hanem a választásra is joga van. 1699. március 30-án a szászok végül is eleget tettek a hármas jelölállítási kérésnek, de kifejezetten jogfenntartással éltek. Egy 1796. január 18-i rendelettel a comesi és királybírói tisztséget szétválasztották, majd 1796. december 2-án egy újabb rendelet értelmében a királybírói tisztséget már nem kellett betölteni. A szászok az 1834/35-ös és 1837/38-as országgyűlésen ismét követelték a szász gróf megválasztásának jogát; ezt 1845. december 31-én meg is kapták. Az új szabályozás szerint elsőként megválasztott szász gróf Franz von Salmen lett.[10]
Miután az 1848-as pozsonyi VII. és a kolozsvári I. törvénycikkelyek kimondták Erdély unióját Magyarországgal, a Királyföld közigazgatása átmenetileg változatlan maradt. Az 1876. évi XII. és XXXIII. törvénycikk értelmében azonban a szász egyetem, amely előzőleg politikai testület volt, csak közművelődési szerepet tölthetett be. Egyúttal a szászok grófja (ispánja) cím az újonnan alakított Szeben vármegye főispánjára szállt.[11] Az 1885. évi VII. törvénycikk értelmében a szászok ispánja a főrendiházból is kimaradt.[12]
Szász grófok listája
szerkesztésA külön hivatkozás nélkül megadott adatok forrása Siebmacher.
| Név | Tisztségviselés ideje | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Türje nembeli Joachim[13] | 1210 körül | |
| Aristald | 1235 | |
| Albertus Agazonum | 1272 | |
| Aba Péter | 1279 | |
| Kán László | ||
| Arnold[14] | 1292 előtt | |
| Gobelinus | 1309, 1310 | |
| Szent-péteri Henning[15] | 1324 | |
| Michael | 1337 - 1342 | |
| Martin | 1346 | |
| Michael, Nicolaus, Abraham | 1349 | |
| Michael | 1351 | |
| Conrad | 1357 | |
| Conradus | 1359 | |
| Gerhard, Conrad | 1361 | |
| Janus de Cibinio | 1365 | |
| Joh. Schebenitzer | 1366 | |
| Andreas | 1367 | |
| Johannes (Janus) | 1370 | |
| Michael | 1371 | |
| Johann | 1372–1377 | |
| Johann de Villa St. Agnethae (Agnethler) | 1376 | |
| Johann | 1380, 1382 | |
| Jakob | 1383 | |
| Jakob | 1387 | |
| Johann | 1393 | |
| Johann von Jeel | 1406 | |
| Andreas | 1411–30 | |
| Anton Trautenberger | 1431 | |
| Sigmund Maurizius | 1444 | (bizonytalan) |
| Johann Sachs | 1446 | |
| Sigmund Maurizius | 1449 | |
| Johann von Lemmel | 1449 – 1455 | |
| Veresmarti Geréb Péter | 1456 – 1460 | |
| Michael Zekel v. Szt. Iván | 1462 – 1463 | |
| Stefan Hederfal | 1462 | |
| Benedict Roth | 1466 | |
| Veresmarti Geréb Péter | 1466 – 1467 | |
| Nicolaus Russe (Aurifaber) | 1468 | |
| Ladislaus Kakas (Hahn / Haenlein) | 1469 – 1480 | |
| Thomas Altemberger | 1480 vagy 1481 – 1487 | |
| Laurenz Sartor | 1488 – 1499 | |
| Laurenz Hahn (Kakas Lőrinc) | 1490[16] – ? | 1505-ben még hivatalban volt |
| Johann von Lulay | 1507 – 1521. április 12. | |
| Markus Pemflinger | 1521 – 1535 | II. Lajos nevezte ki, annak ellenére, hogy az erdélyi szászoknak joguk volt a szabad választásra. |
| Georg Huet | 1533. november 7. – | Szapolyai János nevezte ki |
| Michael Knoll | 1534. február 11. – | |
| Mathias Armbruster | 1536 – 1538 | |
| Petrus Gerendi | 1538. március 21. – | I. Ferdinánd nevezte ki |
| Georg Huet | 1539. március 25. – 1543 | Szapolyai János nevezte ki. |
| Johann Roth | 1543–1556 | |
| Peter Haller | 1552. december 20. – 1569. december 12. | I. Ferdinánd nevezte ki |
| Augustin Hedwig | 1570. január 8. – 1577. február 1. | |
| Albert Huet (Süveg Albert) | 1577 – 1607. április 22. vagy 23. | |
| Johann Huet[17] | 1590 | |
| Daniel Melmer | 1607. május 7. – | 1612. november 28-án még hivatalban volt |
| David Weyrauch | 1612 | Báthory Gábor nevezte ki; ő az egyedüli szász gróf, aki nem volt nagyszebeni királybíró |
| Coloman Gotzmeister | 1613. december 10. – 1633. október 14. | |
| Valentin Seraphin | 1634. május 11. – 1639. március 20. | |
| Valentin Frank | 1645. június 15. – 1648. március 10. | |
| Johannes Lutsch[18] | 1648 – 1661. november 27. | 1658-ban túszként Konstantinápolyba hurcolták, ott is halt meg. |
| Lutschot fogsága idején 1658-tól Michael Artz helyettesítette. | ||
| Andreas Fleischer | 1661. december 25. – 1676. február 5. | |
| Mathias Semringer | 1676. február 16. – 1680. április 3. | |
| Georg Armbruster | 1680. április 7. – 1685. január 7. | |
| Johann Haupt | 1685. május 19. – 1686. február 7. | |
| Valentin Frank von Frankenstein | 1686. február 14. – 1697. szeptember 27. | |
| Johannes Zabanius (Sachs von Harteneck, Szász János) |
1699 – 1703. december 5. | |
| Petrus Weber von Hermannsberg | 1704. december 11. – 1710. május 26. | |
| Andreas Teutsch | 1710. június 16. – 1730. augusztus 18. | |
| 1731. augusztus 8. – 1742. szeptember 30. | ||
| 1744-ig a tisztség betöltetlen. 1742. november 26-án megválasztották Michael Czekelius von Rosenfeldet, de Mária Terézia nem erősítette meg. | ||
| Stefan Waldhütter von Adlershausen | 1744. október 27. – 1761. november 13. | |
| 1768-ig a tisztség betöltetlen. 1761. november 27-én megválasztották Samuel von Brukenthalt, de Mária Terézia nem erősítette meg.[19] | ||
| Samuel Baussner | 1768. február 6. – 1774. július 5. | |
| 1781-ig a tisztség betöltetlen | ||
| Johann Cloos von Cronenthal | 1781. március 17. – 1784. július 3. | |
| II. József megszüntette a tisztséget | ||
| Michael Bruckenthal | 1790. május 14. – 1813. december 18. | |
| 1816-ig a tisztség betöltetlen | ||
| Johann Tartler | 1816. március 8. – 1825. március 25. | |
| Johann Wachsmann | 1826. február 5. – 1845. május 7. | |
| Franz von Salmen | 1846. február 6. – | |
| Conrad Schmidt | 1861. november 18. – 1868. március 8. | 1861-ben ideiglenes, 1863. június 18-án nevezték ki |
| Moritz Conrad | 1868. február 24.[20] – 1876. augusztus 8. | 1868-ban ideiglenes, 1869. február 2-ikán nevezték ki |
| Friedrich Wächter[21] | 1876. augusztus 8. – | |
| Moritz Brennerberg[22] | 1883 – 1886 | |
| Bethlen András[22] | 1883 – 1890. március | |
| Gustav Thälmann[22] | 1891. november – 1910 | |
| Friedrich Walbaum[23] | 1910-1918 |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Cziráki : 29. o.
- ↑ Vogel Sándor: A szász autonómia Erdélyben. Provincia, III. évf. 2. sz. (2002. február)
- ↑ Szabó Béla: Az erdélyi szászok bíráskodási szervezete a korai újkorig. Jogtörténeti Szemle, 1–2. sz. (2017) 33. o.
- ↑ Cziráki : 38–39. o.
- ↑ Siebmacher ; Cziráky : 57. o.
- ↑ Források Erdély jogtörténetének a tanulmányozásához. Szerk. Fazakas Zoltán József, Fegyveresi Zsolt, Veress Emőd. Kolozsvár: Forum Iuris. 2021. 104 és 136. o. ISBN 978-606-9061-27-5
- ↑ Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690. Budapest: Akadémiai. 1980. 21., 37 és 39. o. ISBN 963 05 2327 2
- ↑ Diploma Leopoldinum. In A Pallas nagy lexikona V. Budapest: Pallas. 1893.
- ↑ Szirtes Zsófia: Az „Erdélyi Hydra" és a „Német Hercules." Dániel Wolff a Rákóczi-szabadságharcról. Hadtörténelmi Közlemények, CXXI. évf. 2. sz. (2008) 409. o.
- ↑ Siebmacher
- ↑ Siebmacher ; Cziráki : 175. o.
- ↑ 1885. évi VII. törvénycikk a főrendiház szervezetének módositásáról. net.jogtar.hu (Hozzáférés: 2025. június 16.)
- ↑ Karácsonyi János: Új adatok és új szempontok a székelyek régi történetéhez. Erdélyi Irodalmi Szemle, IV. évf. 2. sz. (1927) 235. o.
- ↑ P. Szathmáry Károly: A nagyenyedi egyházkerités. Archaeologiai Közlemények, VII. évf. 1. sz. (1868) 45. o.
- ↑ Orbán Balázs: A Székelyföld leírása: Történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. Budapest: Arcanum. 2003.
- ↑ Báthory Kristóf királyi könyve 1580-1581; János Zsigmond királyi könyve 1569-1570. Mutatókkal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi Fejér Tamás, Rácz Etelka, Szász Anikó. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2003. 25. o. = Erdélyi Történelmi Adatok, 7/1-2. ISBN 973 8231 30 2
- ↑ Balogh Jolán: Későrenaissance kőfaragó műhelyek VII. közlemény. Ars Hungarica, VIII. évf. 1. sz. (1980) 59. o.
- ↑ Gustav Gündisch: Lutsch, Johannes. In Neue Deutsche Biographie 15. 1987. 562 f. o.
- ↑ Samuel von Brukenthal. www.agnethler.de (Hozzáférés: 2025. június 15.)
- ↑ Pál Judit: Erdélyi főispánok a kiegyezés után. Aetas, XXIV. évf. 4. sz. (2009) 86. o.
- ↑ Wächter. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- ↑ a b c Pál Judit: Erdélyi főispánok a Tisza-éra végén (1890–91) II. Korunk, XX. évf. 4. sz. (2009. április)
- ↑ Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben. Századok, CLII. évf. 6. sz. (2018) 1196. o.
Források
szerkesztés- ↑ Cziráki: Cziráki Zsuzsanna: Az erdélyi szászok története. Erdélyi szász irodalomtörténet. Kozármisleny: Imedias. 2006. ISBN 963 87195 08
- ↑ Siebmacher: Liste der sächischen Nationsgrafen. In Siebmacher: Wappenbuch / Der Adel von Siebenbürgen.
További információk
szerkesztés- Szirtes Zsófia: Az erdélyi szászok érdekérvényesítése az átmeneti korszakban (1690–1711). disszertacio.ppke.hu (2015) (Hozzáférés: 2025. június 16.) [doktori értekezés]
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés.svg){kind=small}