Wikipédia

Szásztyukos

falu Romániában, Brassó megyében
(Szásztyúkos szócikkből átirányítva)

Szásztyukos vagy Szásztyúkos (románul: Ticușu Vechi, németül: Deutsch-Tekesch, helyi szász nyelvjárásban Täkes) falu Romániában, Brassó megyében.

Szásztyukos (Ticușu Vechi, Deutsch-Tekes)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeBrassó
KözségSzásztyukos
Rangközségközpont
Irányítószám507232
SIRUTA-kód42085
Népesség
Népesség744 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság4 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság508 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 55′ 45″, k. h. 25° 06′ 07″Koordináták: é. sz. 45° 55′ 45″, k. h. 25° 06′ 07″
Szásztyukos weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szásztyukos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése szerkesztés

Kőhalomtól légvonalban 15, közúton 33 km-re délnyugatra, Fogarastól légvonalban 13, közúton 35 km-re északkeletre, dombvidéken fekszik.

Története szerkesztés

Határában 3–4. századi gót település nyomaira bukkantak. Szásztyúkos kőhalomszéki szász falu volt. Először 1373-ban Thikus, Thyx, Teyx és Tykus néven említették. Nevének előtagja első ízben 1600-ban szerepelt (Szásztyúkoson).[2] A 15–16. század fordulóján Kőhalomszék második legkisebb falva. Az 1540-es években Moldvából románok érkeztek.[3] 1578-ban Felmér és Kóbor ellen folytatott határpert.[4] Az 1596-os székely felkelés leverése után székelyek költöztek be, ezzel párhuzamosan a románokat Oláhtyukosra költöztették.[5] I. Rákóczi György a székelyek számára 1641-ben elrendelte a magyar nyelvű istentiszteletet (a szomszédos Kóbornak ekkor már magyar prédikátora volt). A kőhalmi esperesség ezt a rendeletet ugyan semmisnek nyílvánította, de később mégis megadta az engedélyt. Ekkor körülbelül fele-fele arányban lakták szász és székely gazdák. Az 1658-as tatárjárás után a két etnikum egyaránt részt vett a tanácsban, és 1720-ban székely folnagyot (bírót) választottak. Az 1750-es évek után már nem tartottak magyar nyelvű istentiszteleteket. A székely családok nyelvileg asszimilálódtak a szászokhoz, de egészen az 1980-as évek elejéig megtartották székely származásuk tudatát. Nagy részük magyar eredetű családnevet viselt (Almasi, Backo, Czekelius, Dombi, Gergel, Haydu, Jantschi, Kattona, Kellemen, Matzi, Nagy, Orban, Orsik, Szabados, Toth), mások az anyakönyvekben németesített családnéven szerepeltek ugyan, de az egész közösség magyar eredetű néven hivatkozott rájuk (Schneider/Sabo, Schuster/Varga, Jakobi/Jakab, Benning/Benkő, Gähn/Puskás, Wagner/Kerekes, Paul/Paal, Kirschner/Szöts.)[6] A szász autonómia megszüntetésekor, 1876-ban Nagy-Küküllő vármegyéhez csatolták.

Népessége szerkesztés

Látnivalók szerkesztés

  • Szász evangélikus erődtemplomának védőműve 16. századi eredetű, 1694-ben átalakították, 1895-ben részben lebontották. Eredeti négy védőtornyából kettő maradt fönn. Középkori temploma az 1802-es földrengésben olyannyira megrongálódott, hogy elbontották és helyére 1823–27-ben egy új, klasszicista templomot emeltek. Későbarokk, a rokokó jegyeit mutató oltára 1772-ből való.[7]

Hivatkozások szerkesztés

  1. ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
  2. ↑ Szabó M. Attila: Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára. Csíkszereda: Pro-Print, 2003
  3. ↑ Friedrich Jüngling: Die Gründung des Dorfes Walachisch Tekes im Repser Stuhle, Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde. 1866, 7. sz., 277–83. o.
  4. ↑ Varga, i. m.
  5. ↑ Jüngling, i. m.
  6. ↑ Fritz Keintzel-Schön: Die siebenbürgisch-sächsischen Familiennamen. Bukarest – Köln – Wien, 1976
  7. ↑ kirchenburgen.org

Források szerkesztés

  • Binder Pál: Közös múltunk. Bukarest, 1982

Galéria szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szásztyukos&oldid=26474033”