Székely György (történész)
Székely György (Budapest, 1924. február 12. – Budapest, 2016. február 28.) magyar történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A magyar és európai város- és egyetemtörténet neves kutatója. 1955 és 1962, valamint 1976 és 1982 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorhelyettese, 1956-ban rektora, 1969 és 1975 között a Bölcsészettudományi Kar dékánja. 1982 és 1987 között a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója.
Székely György | |
Született | 1924. február 12. Budapest[1] |
Elhunyt | 2016. február 28. (92 évesen) Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1946) |
Kitüntetései |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életpályája
szerkesztésSzékely Imre mészárossegéd és Reisman Aranka fiaként született.[2][3] 1942-ben érettségizett, majd beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem (ma: Eötvös Loránd Tudományegyetem) Jogi Karára. A vészkorszakban deportálták, még levelet tudott küldeni a professzorának, hogy a vizsgákon nem tud megjelenni. Dachauba került, és ott is maradt, amíg fel nem szabadították a tábort.[4]
1946-ban szerzett jogi doktorátust. Diplomájának megszerzése után köztisztviselőként kezdett el dolgozni, majd 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa lett. Ezalatt kezdett el oktatni az ELTE-n és dolgozott a Kelet-európai Tudományos Intézetben asszisztensként. 1953-ban kinevezték egyetemi docenssé az ELTE középkori egyetemes történet tanszékére, emiatt távozott a Történettudományi Intézetből, ekkor már osztályvezető-helyettes volt.
1953 és 1955 között a Történettudományi Kar dékánhelyettese volt, majd 1956-ban megkapta egyetemi tanári és tanszékvezetői kinevezését. 1955 és 1962 között az ELTE rektorhelyettese volt. 1969-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánjává választották, amely tisztséget 1975-ig töltött be. 1976-ban ismét az egyetem rektorhelyettesévé választották. 1982-ben kinevezték a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatójává, ekkor távozott rektorhelyettesi pozíciójából. A múzeum élén öt évet töltött. 1994-ben nyugdíjazták, majd három évvel később professor emeritusi címet kapott.
1952-ben védte meg a történettudományok kandidátusi, 1973-ban pedig akadémiai doktori értekezését. Az MTA Történettudományi Bizottságának, illetve a Magyar Nyelvi Bizottságnak lett tagja. 1973-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-ben pedig rendes tagjává. Később az MTA Felügyelőbizottságának, a Magyar–Lengyel és a Magyar–Svéd Történész Vegyesbizottság, illetve a Doktori Tanács történettudományi szakbizottságának tagja volt. Ezenkívül 1958 és 1966 között a Magyar Történelmi Társulat főtitkára, illetve alelnöke volt. A Honismeret című szakfolyóirat főszerkesztője volt.
Rövid ideig részt vett a politikai életben is: a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagja volt.
Kutatási területe a magyar és az európai város- és egyetemtörténet volt. Foglalkozott középkori egyetemes történelem egyes kérdéseivel és a hazai, valamint közép-európai parasztfelkelések és előreformációs mozgalmak történetével és vezetőivel. Tanulmányokat közölt a magyarok bizánci és oszmán kapcsolatairól.
Tagja volt a tíz részesnek szánt a Magyarország története könyvsorozat szerkesztőbizottságának, a könyvsorozat első részének – mely Magyarország és a magyarság 1242-ig történő időszakát dolgozta fel – a főszerkesztője, valamint az 1964-ben megjelent Magyarország története társszerkesztője is volt.
Díjai, elismerései
szerkesztés- Akadémiai Díj (1965)
- Szent-Györgyi Albert-díj (1994)
- Lengyel Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (1996)
Főbb publikációi
szerkesztés- A középkorvégi parasztháborúk (1949)
- A feudalizmus kialakulása és rendszere (1951)
- A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig (1952)
- Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században (1953)
- A robotgazdaságra való átmenet Közép-Kelet-Európában és az 1514-es esztendő (székfoglaló, 1974)
- La Hongrie et la domination ottomane aux XVe–XVIIe siècles (1975)
- VII. Gergely (1984)
- Fekete-tengeri utak és kapcsolatkeresések az oszmán hatalom hátában (1985)
- Tanulmányok az óbudai egyetem történetéből (1995)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi polgári házassági akv. 500/1920. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. december 19.)
- ↑ Holocaust Survivors and Victims Database. (Hozzáférés: 2022. december 19.)
- ↑ Szőts-Rajkó Kinga: „A jó emlékmű mozgásban tartja az emlékezést”
Források
szerkesztés- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1218. o.
- MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 1046. old., ISSN 1787-288X
- Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján
- Elhunyt Székely György történész, az MTA rendes tagja, mta.hu, 2016. február 29.