Széles kárász

halfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. szeptember 14.

A széles kárász vagy kárász (Carassius carassius) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályába, a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe és a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.[1]

Széles kárász
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyhalhoz hasonlóak (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Pontyszerűek Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Nem: Carassius
(Nilsson, 1832)
Faj: C. carassius
Tudományos név
Carassius carassius
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák

  • Carassius auratus wui Tchang, 1930
  • Carassius carassius carassius (Linnaeus, 1758)
  • Carassius charax (Lesniewski, 1837)
  • Carassius coeruleus Basilewsky, 1855
  • Carassius discolor Basilewsky, 1855
  • Carassius gibelio (non Bloch, 1782)
  • Carassius gibelio minutus (Kessler, 1856)
  • Carassius humilis Heckel, 1837
  • Carassius linnaei Bonaparte, 1845

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Széles kárász témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Széles kárász témájú médiaállományokat és Széles kárász témájú kategóriát.

A folyószabályozások előtt az Alföld jelentős részét borító mocsárvilág gyakori hala volt. Az ármentesítés után kialakuló új faunában folyamatosan fogyatkozott az állománya és számos vízből már el is tűnt. Ma Magyarországon ritka és veszélyeztetett halfaj, melynek védelme is indokolt lenne, azonban jelentős telepítések révén és az eredeti élőhelyeinek rehabilitációjával védik az állományát.[2]

A német sporthorgász szövetség és az osztrák testvérszervezet kuratóriuma 2010-ben, és a Magyar Haltani Társaság internetes szavazásán 2012-ben az év halának választották azért, hogy ezzel is ráirányítsák a fajra a természetvédők figyelmét.

Elnevezései

szerkesztés

A széles kárász, további magyar elnevezései a karics, a karesz, az aranykárász, a sárga kárász, a cigánykárász (csak a sötét színű példányok), a fattyú kárász és a természetben is megtalálható hibridjei a kárászponty vagy pontykárász.[3][4]

Előfordulása

szerkesztés

Természetes elterjedési területe az Amur folyó és az Aral-tó vízgyűjtő területei, Szibéria, valamint Európa nagy része. Elszigetelt, betelepített állományai Spanyolország déli részén, az Egyesült Királyságban és még az Amerikai Egyesült Államokban is megtalálhatóak.[5][6]

Egy alfaja a Carassius carassius jacuticus (Kirillov, 1956) ismert, azonban korábban más ma már önálló fajokat is soroltak ide például a japán széles kárászt, melyet Carassius carassius cuvieri Temminck & Schlegel, 1846 néven is leírtak.[7]

Magyarországi előfordulása

szerkesztés

Magyarországon megtalálható folyókban és állóvizekben egyaránt. Fontosabb élőhelyei: a Duna, a Mosoni-Duna, a Rába, a Rábca, a Répce, az Ipoly, a Marcal, a Zala, a Kapos, a Dráva, a Mura, a Kerka, a Karasica, a Tisza, az Öreg-Túr, a Szamos, a Csörnöc-Herpenyő, a Rétkerti-patak, az Által-ér, a Lókos-patak, a Sződi-patak, a Tözeges, az Égerláp, a Dunavölgyi-főcsatorna, a Kraszna, a Bodrog, a Keleti-főcsatorna, a Nyugati-főcsatorna, a Strém, a Sajó, a Bódva, a Hernád, a Vadász-patak, a Takta, a Zagyva, a Hármas-Körös, a Kettős-Körös, a Fekete-Körös, a Vezseny-ér, a Pándzsa-patak, a Fehér-Körös, a Sebes-Körös, a Berettyó, a Maros, a Balaton, a Kis-Balaton, a Fertő, a Velencei-tó, a Tisza-tó, a Kolon-tó, a Kondor-tó, a Kurjantó-tó, a Péteri-tó, a Nagy-Csukás-tó, és a Vörös-mocsár, tőzegbányatavak, egyéb tavak, mesterséges halastavak, holtágak, mocsarak és csatornák.[5]

Hasonló fajok

szerkesztés

A legjobban a közeli rokonfaj ezüstkárász hasonlít hozzá, mivel a kárászok színe alkalmazkodhat a környezethez ezért barna vízben sötétebb árnyalatot vehet fel mindkét faj. A megkülönböztetését segíti a hátúszójának széle, mely egyenes vagy kissé homorú, és az úszó elején lévő csonttüskén 10-15 nagyobb fog van és színezete is sötétebb. Hasonlít a pontyhoz, mellyel a hátúszójának sugárszáma és csonttüskéjének fogazottsága egyezik. Megkülönböztetése mégis könnyű, hiszen a ponty a fölső állkapcsán és a szájszögletében kis bajuszt visel, míg a kárásznak nincsen bajusza. Az ivadékához hasonlít a szivárványos ökle, de összekeverni nehéz, hiszen ennek faroknyelén egy kékeszöld csík látható és testformáját tekintve inkább a keszegekre hasonlít.[5]

Megjelenése

szerkesztés

Teste zömök, oldalról lapított, háta magas felépítésű. Feje kicsi, szája felső állású ajkai a pontynál kevésbé húsosak és nincsenek bajuszszálai. Szeme nagy, homloka meredeken emelkedik, orra tompa, szája kicsi és csúcsba nyíló. Farokúszója gyengén bemetszett. Hátúszója 17-25 úszósugárból áll, melynek első sugara hajlékony, hátulsó része gyengén fogazott – ezt hívják bognártüskének. Garatfogainak száma mindkét oldalon 4-4 egy sorban. A faroktövén egy sötétszürke folt látható, mely a fiatal példányoknál még körbefut.[5][8]

Testét nagy pikkelyek fedik, melyek vastagok és erősen ülnek. Háta barnás, zöldes csillogással; oldalai világosabbak, sárgásbarnák. A hasa sárgásfehér néha halvány vörös árnyalattal. A széles kárász domináns alapszíne az aranysárga, de világosabb aranyló színváltozatát aranykárásznak és a sötétzöldes barnás színezetű példányait cigánykárásznak nevezik.[5][9]

Méretét tekintve közepes méretű faj, testhossza 15-25 centiméter és nagyon ritkák a 30 centiméter feletti példányaik. A hazai horgászrekord 2,95 kilogramm (1999).[5][10]

Életmódja

szerkesztés

A növényekben gazdag sekélyebb állóvizeket kedveli. A folyókban is megtalálható, de a főmedrében ritkán fordul elő. Az áramló szakaszokat kerüli, de egy-egy nagyobb áradás esetén kimozdul a hullámtéri állóvizekből. Jelentősebb állományai a folyók holtágaiban vagy mocsaras részeken alakul ki. Szívós halfaj, jól viseli az oxigénszegény viszonyokat és télen az iszapba beágyazódva a víz teljes átfagyását is eltűri.[5][8]

Szaporodása

szerkesztés

Az ivarérettségét második vagy harmadik éves korára éri el. Ívásakor május-június hónapokban csapatokban, tömegesen keresi fel a vizek sekélyebb részeit. Az ideális vízhőmérséklet a 14-16 Celsius. Egy ikrás 2-3 részletben rakja le 1,4-1,7 mm átmérőjű, sárgás színű, 100-300 ezer szem, erősen ragadós ikráját a víz alatti növényzetre.[5][9]

A 3-7 napig tartó embrionális fejlődés után kikelő lárvák 3,8-4,1 milliméter hosszúak, a szikanyag teljes felszívódásáig, mintegy 5-6 napig még a növényeken függenek ragasztómirigyeik segítségével. Az 5,5-6,5 milliméter testhosszúságú lárvák első táplálékát kerekesférgek jelentik. A tíznapos korukban 8-12 milliméter nagyságú halak más zooplankton-szervezeteket is fogyasztanak.[5][9]

Ívási ideje és helye egybeesik a pontyéval, ezért gyakran hibridizálódik, mely egyedeket pontykárászként vagy kárászpontyként neveznek. A hibridek ikrás egyedei fertilisek (termékeny), a tejesek rendszerint sterilek.[9]

Horgászata

szerkesztés

A fenék közelében lehet fogására számítani. Legjobb a könnyű úszós kis horoggal felszerelt készség. Csaliként a giliszta a kenyér, a kukorica vagy különböző pontyféléknek gyártott horgász csali. Kapása olykor csak az úszó rezdüléséből áll, illetve az úszó néhány milliméteres megemelkedése vagy süllyedése jelzi kapását. Ezután megáll, és csak ezután indul el a horgon szívósan viselkedő hal.[11]

2014-től Magyarországon az aranykárász "nem fogható" kategóriájú halfaj lett. Abban az esetben, ha a halgazdálkodási hatóság engedélyezi a nem fogható halfajok fogását, akkor a felmentés március 1. és május 31. közötti időszakra nem adható, továbbá a felmentés a széles kárász esetében legalább 20 cm-es példányokra adható, és rájuk is érvényes a naponta kifogható legfeljebb 3 db-os mennyiség.[12]

Kárász galéria

szerkesztés
 
628 grammos fogás
 
Egy példány az angol horgászvízekből
 
Kifogott példányai
  1. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. október 7.)
  2. Demény Ferenc: A széles kárásszal kapcsolatos kutatásaink eredményei. haki.hu. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 7.)
  3. Harka Ákos: Tiszafüred környéki halnevek. Magyar Nyelvőr. (Hozzáférés: 2010. augusztus 7.)
  4. Kárász (Carassius). tomolyka.freeweb.hu. [2010. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 7.)
  5. a b c d e f g h i Széles kárász – Carassius carassius (Linnaeus, 1758). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. október 7.)
  6. Crucian Carp Carassius carassius (Linnaeus 1758) (angol nyelven). USGS science for a changing world. (Hozzáférés: 2010. október 7.)
  7. Cyprinini klád (tribus). fishindex.atw.hu. (Hozzáférés: 2010. október 7.)
  8. a b Kárász. horgasz.hu. [2011. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  9. a b c d Dr. Györe Károly: Kárász. Magyarország természetesvízi halai. HAKI. [2014. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 7.)
  10. MOHOSZ rekordlista. MOHOSZ. [2011. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 7.)
  11. Kárász horgászata. 5mp.eu. [2009. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 7.)
  12. Fontos változások a horgászatban 2014-től. haldorado.hu, 2014. január 6. [2014. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 3.)

További információk

szerkesztés

Internetes leírások a széles kárászról

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés