Szóhasadás

A szóhasadás (más néven párhuzamos alak- és jelentésmegoszlás) a paronímia (hasonlóalakúság) egyik fajtája, amikor egyazon szó akár alap-, akár toldalékos formájában két vagy több alakváltozatra bomlik, és az egyes alakváltozatok között részleges vagy teljes jelentésmegoszlás vagy jelentéselkülönülés áll be (a stílusbeli és a használatbeli különbséget is ideértve). A szóhasadás a szóalkotási módok közé tartozik.

Létrejötte szerkesztés

Szóhasadás során két redundáns alak létezik egymás mellett, s ezek egymástól eltérő, önálló új jelentést kapnak. Szóhasadásról szemantikailag a hasonló alakú szavak esetén beszélünk, amikor egyes alakváltozatok megszilárdulnak.

A szóhasadást inkább történelmi folyamatnak tekintjük, mert a példák többsége régen, különféle hangváltozások (nyíltabbá válás, palatalizáció és depalatalizáció stb.) következményeként alakult ki. Az újabb keletű példák elsősorban tőváltakozáson alapulnak.

Típusai szerkesztés

A szóalakok alaktani szempontból lehetnek tőváltozatok (ha egyazon tőből erednek), különbözhetnek hangrendben, ajakkerekítésben, egy magánhangzó meglétében vagy hiányában, egy mássalhangzó zöngésségében stb.

A szóalakok jelentés szempontjából lehetnek egyjelentésűek (alakváltozat, például fel ~ föl, csoda ~ csuda), hasonló jelentésűek (jelentésmegoszlás, például csekély ~ sekély), vagy különböző jelentésűek (jelentéselkülönülés, például időtlen ~ idétlen). Alakváltozatok esetén a két szó jelentése megegyezik; jelentésmegoszlás esetén különbözik, de rokon egymással; jelentéselkülönülés esetén különbözik, és egymással nem áll (közvetlenül belátható) jelentéstani kapcsolatban. (Ezek áttekintését l. az Alak-jelentés viszony oldalon.)

A szóalakhasadás a szóhasadás altípusa; ez a legújabb időkben is gyakori. A jelentésmegoszlás ilyenkor egyazon szó ragozott alakjánál figyelhető meg. Ezek között megkülönböztethetünk tőváltozatokon alapulókat (a hagyományosan megszilárdult tőalak és a szabályosan képzett alak is megjelenik más-más jelentésben), valamint a toldalékok hasadásán alapulókat (például kétféle többesszám-jel fordul elő). A szóalakhasadás példáit lásd lent.

Megkülönböztetése a homonímiától szerkesztés

A szóhasadás megkülönböztetendő a homonímiától, ugyanis olykor a homonim alakok is eltérő módon ragozódnak, például kara ~ karja. Az ilyen esetek azért nem tartoznak a szóhasadás körébe, mert nem egy alak hasadt ketté, hanem két, különböző eredetű alak esett egybe (a kar mint testrész ótörök eredetű, a kar mint kórus vagy testület pedig latin).

Példák szerkesztés

Szóhasadás szerkesztés

Alakváltozat szerkesztés

csoda ~ csuda
fel ~ föl
kever ~ kavar
setét ~ sötét
szí ~ szív
veres ~ vörös

Jelentésmegoszlás szerkesztés

bozót ~ bozont
csekély ~ sekély
fő ~ fej
keserű ~ keserves
lobog ~ lebeg
magános ~ magányos (palatalizáció útján)
makog ~ mekeg
mell ~ mál
nő ~ nej
ó ~ agg ~ avas
ördög ~ ördöng(ös)
merít ~ márt
nevel ~ növel
paskol ~ pacskol
szaru ~ szarv
talán ~ talány (palatalizáció útján)

Jelentéselkülönülés szerkesztés

dobban ~ döbben
család ~ cseléd
forgatag ~ fergeteg/förgeteg
helység (település) ~ helyiség (szoba)
időtlen ~ idétlen
kamra ~ kamara
só ~ sav
teke ~ tőke
toboz ~ doboz
vacok ~ vacak

Szóalakhasadás szerkesztés

daruk (gépek) ~ darvak (madarak)
fia (gyermeke) ~ fiúja (kedvese); (bárány) gyapja ~ (kereskedő) gyapjúja; (egy ember) anyja ~ (csavar) anyája
vonalazó (aki vonalaz) ~ vonalzó (szerkesztéshez használatos eszköz)
szőlője ~ szőleje, mezeje ~ (mágneses/elektromos) mezője
gyorsak ~ gyorsok, objektívek ~ objektívok, vörösek ~ vörösök, kalaposak ~ kalaposok (az előbbi melléknév, az utóbbi főnév többes száma; az eredeti melléknévi alakok nyíltabb hangzós többesszám-jelet kapnak, a főnevesült alakok pedig zártabbat)
üdítők ~ üdítőek (az első főnevesült, a második az eredeti melléknévi alak)
tárgytalan ~ tárgyatlan, gondtalan ~ gondatlan, lélektelen ~ lelketlen