Főmenü megnyitása

A magyar nyelvben a szóképzés a legjelentősebb szóalkotási mód a szóösszetétel mellett. Képzőknek nevezett toldalékokkal történik, melyek a szuffixumok nagyobb kategóriájához tartoznak. A más nyelvekben alkalmazott szóképzést tekintetbe véve a magyarban utóképzőkről van szó. Bár nem kezelik a szóképzés keretében, a magyar igekötő is „képzőkre emlékeztetően módosítja vagy változtatja meg a jelentést (pl. becsap, megszólal, szed)”,[1] azaz előképzőként is működik.

A képzőt többnyire tőszóhoz (olvasgat), képzett szóhoz (jajgatózik), egyszerű vagy összetett szóhoz (eszmélődik, menyasszonykodik) adják. Az első három példában a jelzők szófajtartók (igéből igét képeznek), a negyedikben a képző szófajváltó (főnévből igét képez). Ritkábban képzőt cserélnek olyan szótő után, mely nem létezik önálló szóként: repül, repdes, repked.[2] Az utóbbi esetben a képző csupán szófajjelölő.[3]

Egyes képzők több szófajhoz tartozó szóhoz járulhatnak. Például a ‑tlan/‑tlen, ‑atlan/‑etlen, ‑talan/‑telen képzők hozzáadhatók melléknévhez, főnévhez és igéhez is: bátortalan, örömtelen, tehetetlen.[4]

Egyazon szótő többféle képzőt is kaphat. Például a szem szóból különböző jelentéseitől függően olyan származékok léteznek, mint: szemcse, szemecske, szemelget, szemereg, szemerkél, szemes, szemez, szemlél, szemölcs stb. Másrészt a szavakat tovább lehet képezni. Példa viszonylag komplex képzésre: ad + ‑at → adat + ‑ol → adatol + ‑hat → adatolhat + ‑atlan → adatolhatatlan + ‑ság → adatolhatatlanság.[5]

Tartalomjegyzék

A képzők eredeteSzerkesztés

Az ősmagyar nyelv a finnugor és az ugor korból örökölt képzőket, pl. ‑d, ‑g, ‑l, ‑m, ‑r, ‑z, majd az ősmagyarban keletkeztek más képzők, pl. ‑a, ‑e, ‑ó, ‑ő, ‑ú, ‑ű. Később új képzők lettek önálló szavakból, például a hat igéből a ‑hat/‑het képző vagy a ság, illetve ség ’domb, halom’ főnévből a ‑ság/‑ség képző. Újabb képző a főnévből keletkezett ‑né (király). A mai nyelvben is keletkeznek képzők, pl. ‑fajta, ‑féle, ‑szerű, bár ezek még összetételi utótagra hasonlítanak.[6]

Új képzők keletkeztek más képzők összekapcsolódásából is. Ily módon lett a gyakorító ‑g-ből és a műveltető ‑(a)t-ból a ‑gat/‑get gyakorító igeképző, a ‑z igeképzőből és az ‑at/‑et főnévképzőből pedig a ‑zat/‑zet (állványzat, hálózat) képző. Más képzők egy képző megismétlése nyomán alakultak ki: a ‑t igeképzőből a ‑tat/‑tet (altat, fektet), az ‑l igeképzőből a ‑lal/‑lel (kérlel, taglal).

Jövevény képzőknek nevezhetők is vannak a magyarban, amennyiben jövevény szavakkal együtt kerültek a nyelvbe, és utólag más szavakhoz is hozzáadták őket. Így lett a szláv eredetű ‑nok/‑nök (bajnok) a dalnok, nök képzője, vagy a latin ‑ista (humanista) az egyetemista szóé.

A képzők termékenysége és gyakoriságaSzerkesztés

Vannak termékeny képzők, azaz olyanok, amelyekkel a mai nyelvben is alakulnak új szavak. Ilyenek a magyarban például a ‑gat/‑get (szólítgat, cserélget) és az ‑ás/‑és (privatizálás, menedzselés) képzők.[7]

A nem termékeny képzőkkel nem alakulnak új származékok. Példa ilyenre a ‑dos/‑des/‑dös képző: rugdos, nyeldes, bökdös.

A termékeny képzők többnyire gyakoriak is (pl. ‑gat/‑get), de lehetnek viszonylag ritkák is, pl. ‑ékony/‑ékeny (rebbenékeny). Ugyanakkor vannak nem termékeny, de viszonylag sok aktuális szóban jelen levő képzők, pl. ‑an/‑en (csattan, szökken).

A képzők jelentéseSzerkesztés

Egyik szemantikai szempontból a képzőket négy osztályba lehet csoportosítani: többjelentésűek, homonimák, szinonimák és ellentétes jelentésűek.

Többjelentésű például a ‑z igeképző. Olyan jelentéseket ad igéknek, mint „az alapszóban megnevezett dologgal végez valamit” (grillez), „az alapszóban megnevezett dologgal ellát” (programoz), „az alapszóban megnevezett dologgal muzsikál” (szintetizátorozik), „az alapszóban megnevezett dolgon megy, utazik” (szörföz), „az alapszóban megnevezett dolgot fogyasztja” (hamburgerezik), „az alapszóban megnevezett dologban részt vesz” (diszkózik) stb.[4]

Nem tévesztendő össze az ilyen képző homonim, azaz azonos alakú, de más-másféle szófajú szóhoz járuló és más-más jelentésű képzőkkel. Például van az igéből műveltető igét képző ‑at/‑et (írat), és az ugyanolyan alakú igéből főnevet képző: irat.[8]

Vannak szinonim, azaz egyazon jelentésű képzők is, bár általában nem lehet akármelyiket egyazon alapszóhoz hozzáadni. Például a cselekvés eredményét kifejezhetik a következő képzők: ‑ás/‑és (intézkedés), ‑at/‑et (akarat), ‑mány/‑mény (hirdetmény), ‑vány/‑vény (beadvány), ‑alom/‑elem (győzelem).[4]

Ellentétes jelentésű képzők például a valamivel való ellátottságot kifejező ‑s (szerencsés) és a valamitől való megfosztottságot jelölő ‑tlan/‑tlen, ‑atlan/‑etlen, ‑talan/‑telen (szerencsétlen).[8]

Más szempontból a képzők nagyon sok jelentést vagy jelentésárnyalatot adhatnak hozzá az alapszavakhoz. Ezen jelentések egy része a következő szakaszban látható.

Termékeny képzőkSzerkesztés

A képzők egyik osztályozási módja a származék szófaja szerint lehetséges.[9]

FőnévképzőkSzerkesztés

Képző Az alapszó szófaja A képzett szó jellege Példa
‑ság/‑ség melléknév elvont főnév szépség
főnév barátság
‑itás jövevény melléknév elvont főnév modernitás
‑ka/‑ke főnév[10] kicsinyített főnév leányka, egérke
‑cska/‑cske főnév[11] kicsinyített főnév fiúcska, könyvecske
‑i személy utóneve becézőnév Feri (← Ferenc), Erzsi)[12]
‑s főnév foglalkozásnév órás
számjegy vagy szám neve százas
‑ás/‑és ige komplex esemény neve a lány megoperálása
egyszerű esemény neve olvasás
eredménynév bemélyedés
‑ó/‑ő ige eseti cselekvő neve a levél írója
foglalkozásnév (intézményesült cselekvő neve) A levél írója nem volt író
eszköznév evező

MelléknévképzőkSzerkesztés

Képző Az alapszó szófaja A képzett szó jellege Példa
‑atlan/‑etlen tárgyas ige fosztó megíratlan, neveletlen
‑tlan/‑tlen, ‑talan/‑telen főnév magánhangzóra végződő fosztó tlan, tlen
mássalhangzóra végződő lombtalan, víztelen
‑i főnév foglalkozásnév relációs melléknév[13] tanári
funkciónév elnöki
intézménynév egyetemi
helységnév balatoni
elvont pihenési
tevékenységi terület neve teológiai
időtartam neve nyári
személyiség neve bartóki, József Attila‑i
‑beli főnév földrész, ország, régió, város neve „vmihez tartozó, vmivel kapcsolatos” jelentés németországbeli, afrikabeli, varsóbeli
intézménynév parlamentbeli
tevékenységi terület neve építészetbeli
gyűjtőnév csoportbeli
‑s főnév tárgy, eszköz, állat vagy növény neve „az alapszóban megnevezettel rendelkező vagy azzal ellátott” jelentés sapkás dobos; kutyás, bokros
intézmény, szervezet, személycsoport neve „az alapszóban megnevezetthez tartozó, abban tevékenykedő” jelentés főiskolás, fideszes
időtartam neve „az alapszóban megnevezetthez kapcsolódó” éves
‑(ác)ió végződésű idegen szó „az alapszóban megnevezett fogalomhoz kapcsolódó” privatizációs
melléknév színnév „az alapszóban kifejezett tulajdonsághoz hasonló tulajdonsággal jellemezhető” jelentés kékes
népnév svédes
helységnévből ‑i-vel képzett párizsias
‑jú/‑jű melléknévi vagy számnévi jelzős főnév magánhangzóra végződő „vmivel rendelkező” jelentés nagy erejű
‑ú/‑ű mássalhangzóra végződő háromlábú
‑nyi konkrét főnév „valamilyen mértékű” jelentés egy pohárnyi, egy méternyi

IgeképzőkSzerkesztés

Képző Az alapszó szófaja A képzett szó jelentése Példa
‑z(ik) főnév foglalkozik valamivel programoz, diszkóz(ik)
‑l főnév foglalkozik valamivel bokszol
idegen ige printel
‑ál idegen ige foglalkozik valamivel formattál
‑kodik/‑kedik/‑ködik, ‑skodik/‑skedik/‑sködik főnév foglalkozás- vagy funkciónév az alapszóval jelölt foglalkozásnak/funkciónak megfelelően viselkedik kertészkedik, diákoskodik, mérnökösködik
emberi tulajdonságot kifejező melléknév ‑s-sel képzett az alapszóval kifejezett tulajdonságnak megfelelően viselkedik aggályoskodik
fosztóképzős hűtlenkedik
‑gat/‑get cselekvést jelölő ige tartós cselekvést jelölő a cselekvés csökkent értéke olvasgat
pillanatnyi cselekvést jelölő gyakorítás vereget
‑g hangutánzó tő történés tartóssága dörög
‑n hangutánzó tő történés pillanatnyi volta dörren
‑odik/‑edik/‑ödik melléknév a melléknév által jelölt tulajdonságúvá kezd válni magasodik, sötétedik
‑ít melléknév az alapszóval kifejezett tulajdonságúvá tesz magasít, sötétít
‑sodik/‑sedik/‑södik népnév az alapszóban megnevezett néphez tartozónak kezd lenni németesedik
‑sít népnév az alapszóban megnevezett néphez tartozóvá tesz németesít
‑izál idegen melléknév az alapszóval kifejezett tulajdonságúvá tesz modernizál
‑(t)at/‑(t)et ige műveltető mosat, nézet, dolgoztat, feleltet
‑ódik/‑ődik ige mediális becsukódik, elintéződik
‑kodik/‑kedik/‑ködik ige visszaható mosakodik, fésülködik

Egyes nyelvészek szerint a ‑hat/‑het toldalék is képző (húzhat, kérhet),[14] mások szerint jel, azaz inflexiós toldalék.[15]

Az igenevek esete is vitatott. Egyesek szerint ezek igéből képzettek (látni, alvó, zárt, megírandó, ázva),[16] mások szerint ezek toldalékainak a képző volta nem egyértelmű.[17]

Határozószó-képzőkSzerkesztés

Képző Az alapszó szófaja A képzett szó jelentése Példa
‑n melléknév nem képzett cselekvés módja vidáman
képzett szabályszerűen
‑ul/‑ül népnév cselekvés módja olaszul
fosztóképzős melléknév elkerülhetetlenül
‑lag/‑leg ‑i-vel képzett melléknév a melléknév alapszavával megnevezett terület, fogalom szempontjából logikailag, művészileg
‑kor eseménynév az esemény momentuma megérkezéskor

Egyes magyar grammatikákban itt nem melléknevekből képzett határozószókról van szó, hanem ragos, határozói funkciójú melléknevekről.[18]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Bokor 2007, 245. o.
  2. Cs. Nagy 2007, 303. o.
  3. A szófajtartó, szófajváltó és szófajjelölő kategóriákat Berrár Jolán és D. Bartha Katalin javasolták, idézi Cs. Nagy 2007, 305. o.
  4. a b c Keszler 2000.
  5. Gerstner 2006, 465–466. o.
  6. Gerstner 2006, 466–467. o. nyomán szerkesztett szakasz.
  7. Cs. Nagy 2007, 307–308. o. nyomán szerkesztett szakasz
  8. a b Cs. Nagy 2007, 306. o.
  9. Kiefer 2006, 60–72. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat.
  10. Mássalhangzóra végződő.
  11. Magánhangzóra végződő.
  12. Keletkezési módjuk: az utónév első szótagja + a következő mássalhangzó + a képző.
  13. Valamilyen viszony fennállását jelzi az alapszóval.
  14. Pl. Cs. Nagy 2007 (310. o.) és Gerstner 2006 (467. o.) szerint.
  15. Pl. Kiefer 2006, 59. o.
  16. Cs. Nagy 2007, 314–315. o.
  17. Kiefer 2006, 68. o.
  18. Például Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 397. o. szerint.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Ladányi Mária. Produktivitás és analógia a szóképzésben – Elvek és esetek. Budapest: Tinta. 2008

Kapcsolódó szócikkSzerkesztés