Főmenü megnyitása

Szövérdi Ferenc (Kolozsvár, 1912. június 7.Kolozsvár, 1971. október 1.) erdélyi magyar agrármérnök, mezőgazdasági és méhészeti szakíró, id. Seyfried Károly fia, Szövérdi Károly testvére.

Szövérdi Ferenc
Született 1912. június 7.
Kolozsvár
Elhunyt 1971. október 1. (59 évesen)
Kolozsvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása agrármérnök,
mezőgazdasági és méhészeti szakíró,
pedagógus

Életútja, munkásságaSzerkesztés

Kolozsvári középiskolai tanulmányai után ugyanitt, a Felsőbb Mezőgazdasági Akadémián szerzett agrármérnöki diplomát 1935-ben, majd doktorált 1945-ben. 1949-ig az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületben dolgozott Nagy Miklóssal együtt, ez idő alatt számos cikke jelent meg az Erdélyi Gazdában – amelynek egyik legtermékenyebb rovatszerkesztője is volt –, valamint az Erdélyi Gazda Könyvtára által kiadott füzetekben és az Erdélyi Gazda Naptárában.

1948-tól 1952-ig a kolozsvári Mezőgazdasági Akadémia magyar nyelvű karán az agrotechnika tanszék vezetője, előadótanár, majd 1952 és 1954 között a Területrendezési Vezérigazgatóság munkatársa. 1954–55 között a Mezőgazdasági Területrendezési Kutatási és Tervezőintézetnél dolgozott. 1955-től 1958-ig a Román Akadémia kolozsvári mezőgazdasági kutatóállomásának főkutatója, ezt követően az 1960-as évek közepéig a Kertészeti-Szőlészeti Kutatóintézet kolozsvári kísérleti állomásának, majd 1971-ig a drági mezőgazdasági termelőszövetkezet főmérnöke.

Az Erdélyi Méhész Egyesület főtitkára, később elnöke. Az Apicultura bukaresti folyóirat fordítójaként szerkesztette a Méhészet című lapot. Számos szakcikk írója, 1936–41-ben a kolozsvári Méhészeti Közlöny szerkesztője, 1945–49-ben felelős szerkesztője. Az Állami Kiadónál megjelent Sok mézet című könyve (1950) és a Mezőgazdasági Kiadónál napvilágot látott Talajvédelem című alapos munkája (1953) tapasztalatainak és elméleti tudásának összegezése, bár mindkettőt népszerűsítő szándékkal is írta.

„Életének egész folyamán – írja Sebők M. Péter – két kérdés foglalkoztatta szenvedélyesen: a talajvédelem és a méhészet. Lelkesen felvállalta az új eljárások kipróbálását és elterjesztését, elsőként alkalmazva Erdélyben a lejtős területeken az erózió ellen védő sáncolást, a Kund-féle sáncoló eke használatát. Kidolgozta a különböző más eszközökkel (ekével, tárcsával, stb.) való művelhető sánc előállításának technológiáját” (Erdélyi Gazda, 1998. július).

Fontosabb szakcikkeiSzerkesztés

  • A vetőmag csírázóképességének ellenőrzése (Erdélyi Gazda, 1938. március);
  • Könnyen elkészíthető mintatrágyatelep (Erdélyi Gazda, 1938. május);
  • Védekezés a peronoszpóra ellen (Erdélyi Gazda, 1938. július);
  • A cukorrépa termelési költségeinek csökkentése (Erdélyi Gazda, 1938. szeptember);
  • A cikcakkos boronálás (Erdélyi Gazda, 1939. február);
  • Az egészséges kukoricatermesztés. 1–3. (Erdélyi Gazda, 1939. április–június); *Építsünk erjesztő vermet! (Erdélyi Gazda, 1939. július);
  • Veszélyben a szántóföld – sáncoljunk! (Erdélyi Gazda, 1941. szeptember)

KöteteiSzerkesztés

  • Kétszerezzük meg a kukorica termését! Útmutató az erdélyi kukoricaverseny résztvevőinek (Kolozsvár, 1941. Az EMGE Gazdaköri Könyvtárának Füzete);
  • Két tanulmány (Nagy Miklóssal, EMGE Gazdaköri Könyvtárának Füzete, 1946);
  • A tarlóhántás a nagy termés nyitja (Bukarest, 1949);
  • Sok mézet (Bukarest, 1950);
  • Talajvédelem (Bukarest, 1953);
  • Mezőgazdasági fásítás (Zeno Spirchezzel, Bukarest, 1955; 2. kiad. 1960);
  • A szántóföldi talajvédelem egyszerű eljárásai (társszerző Lucian Golgoţiu, Bukarest, 1960).

Társszerkesztője volt az EMGE kiadásában megjelent Erdélyi mezőgazdasági munkatervnek (Kolozsvár, 1944).

Társfordítója az Agrotechnikai leckék c. kézikönyvnek (Bukarest, 1958) és a M. Moţoc – Fl. Trăşculescu Talajpusztulás, talajvédelem a mezőgazdasági területeken c. kiadványnak (Bukarest, 1959).

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Sebők M. Péter: Emlékezzünk dr. Szövérdi Ferencre. Erdélyi Gazda, 1998/7.
  • Eugen Mârza: Prof. dr. ing. Ferenc Szövérdi (1912–1971). România Apicolă 1998. július 7.
  • Örösi Pál Zoltán: Szövérdi Ferenc. Méhészet 1971/11.