Szúnyogfélék
A szúnyogfélék, más néven csípőszúnyogok, valódi szúnyogok vagy igazi szúnyogok (Culicidae) a rovarok (Insecta) osztályának kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, ezen belül a szúnyogalkatúak (Nematocera) alrendjébe tartozó család. A család három alcsaládján belül 41 nemük és mintegy 3500 fajuk ismert.
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Alcsaládok | ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szúnyogfélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szúnyogfélék témájú médiaállományokat és Szúnyogfélék témájú kategóriát. |
A legtöbb idetartozó faj nőstényei más állatok, illetve az ember vérét szívják (hematofágia), így évente emberéletek millióit kioltó járványok fertőzési vektorai lehetnek.[1][2]
Tartalomjegyzék
ElnevezésükSzerkesztés
A magyar szúnyog szó ótörök eredetű. Az állat neve csagatáj nyelven szingek, török és türkmén nyelven szinek. A maláriát terjesztő trópusi szúnyogfajokat moszkitóknak is nevezik. Ez a spanyol mosquito („legyecske”) szó átvétele.[3]
ElőfordulásukSzerkesztés
A szúnyogfélék az egész világon előfordulnak. Kedvelik a meleget és a nedves környezetet; a fajok sokrétűsége ezért a trópusokon a leggazdagabb. A sivatagi területek viszont nem kedveznek ennek a rovarcsoportnak.
MegjelenésükSzerkesztés
E rovarok hossza 8 milliméter. A nőstény csápja fésűs, míg a hímé tollas, és szárnyával lassabban ver, és ezzel zümmögő hangot hallat. A hím ezt a zümmögést tollas csápjával hallja meg.[4]
Potrohán és lábán néha csíkok láthatók. A nősténynek hat szúró-szívó sörtéből álló szívókája (stylet) van. Ez nyugalmi állapotban a hosszú, barázdált szájrészben, az alsó ajakban fekszik, mint egy burokban. A vér szívásakor ez a szerv a tápcsatorna. A vért a fejben lévő „szivattyúk” szállítják a középbélbe, ahol tárolódik.
ÉletmódjukSzerkesztés
E rovarok magányosak, bár sokszor nagy csapatban jelennek meg. A szúnyogok hímjei teljesen ártalmatlan, növényi nedvekkel táplálkozó rovarok. A nőstényszúnyogok életük jelentős részében szintén növényi nedveket szívogatnak, de a legtöbb fajnál a sikeres peterakáshoz legalább életükben egyszer madarak vagy emlősök vérét is kell szívniuk. E fajoknál ez látja el a petéket fontos tápanyagokkal, vérszívás nélkül a lerakott peték életképtelenek lesznek.
A szúnyogok látása nem túl jó, de a szaglásuk és a hőérzékelésük rendkívül kifinomult. A vérszívó nőstényszúnyogokat a testből kisugárzódó hő, néhány jellemző illatkomponens, valamint a kilélegzett szén-dioxid vezeti el áldozatához.
SzaporodásukSzerkesztés
Az európai fajok nőstényei átvészelik a telet és tavasszal rakják le petéiket. A trópusi fajok az esős évszakban szaporodnak.
A nőstényszúnyog rendszerint pocsolyák, viszonylag háborítatlan állóvizek vagy lassan folyó vizek felszínére egyesével vagy csomókban rakja petéit. A peték száma fajtól függően 50–300 között van, melyek „tutajként” úsznak a víz felszínén. A petékből néhány nap alatt kelnek ki a lárvák.
A lárva a farkánál lévő légzőcsövön lélegezve szinte „csüng” a víz színe alatt. Némelyik a vízzel sodortatja magát, és mikroszkopikus méretű planktonnal táplálkozik, mások mozgékony ragadozók. Többszöri vedlés után bebábozódik. A báb nem táplálkozik, de mozog; ha megriasztják, alásüllyed.[4] A bábból – a víz hőmérsékletétől és fajtól függően – 4–7 nap múltán bújik ki a kifejlett rovar.
A hímek csak néhány napig élnek, párosodás után elpusztulnak.
FajaikSzerkesztés
Ismertebb Kárpát-medencei fajaik:
- Foltos maláriaszúnyog (Anopheles maculipennis). 5–6 mm. Teste karcsú, csápja és lábai hosszúak. Vérszívás közben a súlyos váltóláz, a malária kórokozóját az emberbe átviheti. Magyarországon a kórokozók kipusztításával a maláriaveszély gyakorlatilag megszűnt. Sekély állóvizekben fejlődik.
- Gyűrűs szúnyog (Theobaldia annulata). 5–6 mm. Foltos szárnyairól és fehér gyűrűs lábfejízeiről ismerhető fel. Házakban, pincékben telel át. A lárvája árkokban, emésztőgödrök vizeiben fejlődik. Főleg a madarak vérét szívja, olykor az embert is csípi.
- Dalos szúnyog (Culex pipiens). 4–5 mm. Szárnyai üvegtiszták. Szintén pincékben, barlangokban telel át. Lárvái az esővizes hordókban, tócsákban, árkok vizében fejlődnek. Az embert nem bántja, főleg a madarak vérét szívja.
A szúnyog csípéseSzerkesztés
A szúnyogcsípés során a nőstény szúnyogok – mivel a hímek nem szívnak vért – szúró szájszervükkel hatolnak a bőrbe. Ez a mi méreteinkhez képest olyan apró, vékony és hegyes szerv, hogy a szúrást magát sem a vérszívás közben, sem később nem érezzük.
Ahhoz, hogy gondtalanul tudjon táplálkozni és emészteni, a szúnyog nyálával antikoaguláns anyagot juttat a szúrás helyére (mintegy beleköpi a sebbe), ami megakadályozza, hogy a vér megalvadjon szívás közben.
Immunrendszerünk felismeri a szervezetünkbe jutott szúnyognyálban lévő idegen fehérjéket, és úgynevezett 1. típusú vagy azonnali túlérzékenységi reakció jön létre. A reakció lényege a „betolakodó”, vagyis az idegen fehérje mielőbbi eliminálása. Ebben főszerepet játszik a szöveti hízósejtekből felszabaduló hisztamin nevű anyag.
A hisztamin elősegíti az erek tágulását és a fehérvérsejtek megjelenését a csípés (szúrás) területén, ami az idegen fehérje gyorsabb eltávolítását szolgálja. Mindemellett a hisztamin erős szövetizgató hatással is bír, az érfal áteresztőbbé válása miatt az érpályából folyadék áramlik ki a szúrás helyén, ez vezet duzzanathoz, a bőrben lévő idegvégződések ingerlése pedig viszketést eredményez. A bőr kipirosodásáért a környező erek tágulata felelős, ami szintén a hisztamin számlájára írható.
A szúnyogcsípés kellemetlen tünetei néhány nap alatt maguktól is elmúlnak. A folyamat antihisztamin hatású krémekkel gyorsítható (pl. Fenistil). A vakarás a fertőzés veszélye miatt nem ajánlott, de természetesen nem könnyű megállni.[5]
A vérszívó szúnyogok elleni védekezési módokSzerkesztés
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
- A legközismertebb a szúnyog és más rovarok irtására használt spray.
- Kedvelt megoldás a füstölő spirál. Az általa képződött füst folyamatosan távol tartja és elpusztítja a vérszívókat. Nemcsak lakásban, hanem szabadban is alkalmazható.
- Léteznek olyan készülékek, melyeket a 220 voltos dugaszolóaljzatba kell csatlakoztatni. Ennek fejlettebb változata az a folyadéktartályos szerkezet, amely általában 45 nap nyugalmat biztosít a szobában. Vigyázni kell azonban, ha kisgyerek vagy asztmás van a családban, mert a szagtalan szerek náluk allergiás reakciókat is okozhatnak.[forrás?]
- Népi hagyomány szerint[forrás?] elmenekülnek a szúnyogok, ha kis tálkában ecetet vagy gesztenye- és diófalevél-főzetet teszünk a szobába. Ennél is hatékonyabb, ha porrá tört szegfűszeget vagy szegfűszeggel megtűzdelt, pálinkával meglocsolt fél citromokat rakunk az éjjeliszekrényre.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Molavi, Afshin. „Africa's Malaria Death Toll Still "Outrageously High"”, National Geographic, 2003. június 12. (Hozzáférés ideje: 2007. július 27.)
- ↑ Pest Control—Mosquitoes. [2007. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 27.)
- ↑ Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár. Budapest: Arcanum Adatbázis. [2001]. = Arcanum DVD Könyvtár, 2. ISBN 9639374121
- ↑ a b Michael Chinery, Gordon Riley: Ízeltlábúak. Gondolat Kiadó, Fürkész könyvek. Budapest, 1991. p. 108. ISSN 0237-4935 ISBN 963-282-451-2
- ↑ Miért viszket a szúnyogcsípés?. National Geographic. (Hozzáférés: 2009. augusztus 10.)
ForrásokSzerkesztés
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- ITIS szerinti rendszerbesorolás
- European Mosquito Bulletin
