Szürkés hangyaboglárka

rovarfaj

A szürkés hangyaboglárka (Phengaris alcon) életmódja miatt került a védett állatok listájára, szerepel az NBMR Programban és a vörös listán is.

Szürkés hangyaboglárka
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Öregcsalád: Pillangószerűek (Papilionoidea)
Család: Boglárkalepkék (Lycaenidae)
Alcsalád: Boglárkák (Polyommatinae)
Nem: Phengaris
Faj: P. alcon
Tudományos név
Phengaris alcon
(Denis & Schiffermüller, 1775)
Szinonimák

Maculinea alcon

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szürkés hangyaboglárka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szürkés hangyaboglárka témájú médiaállományokat és Szürkés hangyaboglárka témájú kategóriát.

Elterjedése szerkesztés

Európa nagy részén megtalálható, ám nyugat felé több helyen eltűnt már. Brit-szigetekről hiányzik, de Dél-Skandináviában megtalálható. Délnyugat-szibériai faunaelem. Magyarország egész területén előfordul szórványosan, de léteznek nagyobb egyedszámú stabil populációi is.

Élőhelye szerkesztés

Két ökotípus ismert Magyarországon, a lápréti és az üde hegyvidéki rétekhez kötődők, azaz a nedvesebb, nyíltabb élőhelyeket kedveli. Láp-és mocsárrétek faja, tápnövénye, a kornistárnics előfordulása miatt.

Megjelenése szerkesztés

Az elülső szárny 17–19 mm. A nőstényeké szélesebb, barna színű, a hímeké kék. Mindkettőjük szárnyát szürke rojtok, és fehéres peremű fekete foltocskák díszítik. A többi hangyaboglárkától a fajt ezeknek a pontoknak a kérdőjel formában való elhelyezkedése különbözteti meg. Az állat mérete 29–33 mm.

Életmódja szerkesztés

Szaporodásukhoz nem csupán a már említett kornistárnics elengedhetetlen, de hangyákra is szükségük van. A szürkés hangyaboglárka ugyanis petéit a növény virágzatába rejti, majd ezek lárvastádiumuk vége felé kirágják magukat és a földre pottyannak. A földön a hernyókat hangyadolgozók a fészkükbe viszik, és ott felnevelik (a hernyók hangyalárvaként, úgymond „kakukkfiókaként” viselkednek, lényegében tehát fészekparaziták). A bebábozódásuk is a hangyabolyban történik meg. Rajzásuk július-augusztus határán éri el a csúcsot.

Források szerkesztés