Főmenü megnyitása

Szőke Béla (Malacka, 1913. február 26.Győr, 1961. november 29.) régész, a történettudományok kandidátusa (1961), az érsekújvári múzeum alapítója és igazgatója.

Szőke Béla
Született 1913. február 26.
Malacka
Elhunyt 1961. november 29. (48 évesen)
Győr
Foglalkozása régész,
muzeológus,
múzeumigazgató

ÉleteSzerkesztés

Az első világháború után Érsekújvárban töltötte gyermekéveit. 1932-ben érettségizett a helyi gimnáziumban, ahol nagy hatással voltak rá tanárai Noszkay Ödön és Thain János. 1932-1935 között Brünnben hallgatott jogot, majd Jan Eisner munkatársa lett a Comenius Egyetemen mint történelem-magyar szakos tanárjelölt. Tanára volt Václav Chaloupecky is. Tanulmányait 1940-ben fejezte be a Budapesti Egyetemen. 1940-től Nagysurányban, 1945-től Érsekújvárott gimnáziumi tanár. Bölcsészdoktori oklevelét 1948-ban Szegeden szerezte meg. 1946-1961 között a Győri Múzeum munkatársa, majd igazgatója.

Súlyos tüdőbaja miatt rokkant lett, de élete végéig folytatta a tudományos munkát. Munkáinak megjelenését és a történettudományok kandidátusa cím megszerzését már nem érte meg. Ennek során sok ismerettel gazdagította a Dunántúl és a Kisalföld kora középkori régészetét, településtörténetét és néprajzát. A magyar-szlovák tudományos kapcsolatokban is tevékenyen részt vállalt.

Gyűjteményei az 1935-ben létrejött érsekújvári múzeumban voltak kiállítva, melyek nagy része a 2. világháború alatt, a várost ért bombatámadásokban megsemmisült. A városban a bécsi döntés után létrejött a Kis-Alföld-kutató Intézet, amely ásatásainak eredményeit kiadta.

Ásatott többek között az érsekújvári (Érsekújvár-Téglagyár, -Hármashatárhegy), ógyallai (Bajcs-Ragonya, Naszvad-Anyala[1]), verebélyi járásban (Komját, Zsitvabesenyő) és Pozsonyvezekényen is. Ennek is köszönhető hogy a két világháború között, Pozsony után az érsekújvári múzeum régészeti tevékenysége volt az akkori Szlovákia területén az legeredményesebb.

MűveiSzerkesztés

  • 1941 Honfoglaláskori magyar sírok Naszvadon. Folia Archaeologica III-IV, 214-222.
  • 1944 Honfoglaláskori magyar sírok Pozsonyvezekényen. Új Magyar Múzeum V/1.
  • 1948 Az érsekújvári régi halászat emlékei. Ethnographia
  • 1953 Le cimetière du XIe siècle de Kérpuszta. Acta Archaeol. Acad. Scient. Hung. 3. (tsz. Nemeskéri János, Lipták Pál)
  • 1954 Adatok a Kisalföld IX. és X. századi történetéhez. Arch. Ért., 119-137.
  • 1955 IX. századi sírok Sopronkőhidán. Soproni Szemle 3-4, 55-68.
  • 1955 Cserépbográcsaink kérdéséhez. Arch. Ért., 89-90.
  • 1955 Z minulosti musea v Nových Zámkach na Slovensku. Arch. roz., 528-529.
  • 1956 Spuren des Heidentums in den frühmittelalterlichen Gräberfeldern Ungarns. Studia Slavica 2.
  • 1957 Brod na rieke Nitre pri Nových Zámkoch. Študijné zvesti, 105-113.
  • 1959 A bjelobrdoi kultúráról. Archaeologiai Értesítő.
  • 1959 Fejezetek Győr kora középkori történetéből. Arrabona.
  • 1960 Győr nevéről. Arrabona, 13-21.
  • 1960 Az avarok hringje. Arch. Ért., 61-63.
  • 1960 Über die Beziehungen Moraviens zu dem Donaugebiet in der Spätawarenzeit. Studia Slavica 6.
  • 1960 Honfoglaláskori magyar sírok Páliban. Arrabona, 5-11.
  • 1962 A honfoglaló és kora árpádkori magyarság régészeti emlékei. Budapest.
  • 1965 Spuren des Heidentums in der frühmittelalterlichen Gräberfeldern Ungarns. Studia Slavica II, 119-155.
  • 1967 Az avarkori temetők "nomád" kerámiája. Arch. Ért., 55-57.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Lásd még: Nevizánsky, G. - Prohászka, P. 2018: Stredoveký a včasnonovoveký (kostolný) cintorín v Nesvadoch, v polohe Jánoska part (výskum Bélu Szőkeho v rokoch 1938 a 1943). In: Archaeologia historica 43/1, 21-33.

IrodalomSzerkesztés