Főmenü megnyitása

Szabó András (jogász)

magyar jogász, alkotmánybíró

Szabó András (Radnót, Románia, 1928. február 19.Pilisborosjenő, 2011. július 30.[1]) magyar jogász, kriminológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A magyarországi kriminológiai tudomány neves képviselője. Nevéhez fűződik az alkotmányos büntetőjog fogalmának megalapozása. 1990 és 1998 között az Alkotmánybíróság tagja.

Szabó András
Született 1928. február 19.
Radnót
Elhunyt 2011. július 30. (83 évesen)
Pilisborosjenő
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogász,
kriminológus,
egyetemi tanár,
akadémikus
Tisztség Magyarország Alkotmánybíróságának bírája

ÉletpályájaSzerkesztés

Fiatalon beíratták marosvásárhelyi kadétiskolába, de a középiskolát a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte, itt is érettségizett 1946-ban. Ezt követően beiratkozott a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemre. 1947-ben ajánlólevéllel Budapestre került, de a katonai behívó miatt nem tudta folytatni egyetemi tanulmányait. Politikai tiszti gyorstalpalón vett részt, majd áthelyezték a szolnoki ejtőernyős zászlóaljhoz. Mivel nem volt hajlandó vallani egy elöljárója ellen, eltávolították a hadseregből. 1950-ben tudta folytatni egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán, ahol 1953-ban szerzett jogi diplomát.

Hallgatóként a büntetőjogi tanszék demonstrátora volt, de Kádár Miklós akkori tanszékvezető nem vállalta a politikai felelősséget foglalkoztatásáért, így Szabó Imre hívására az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete munkatársa lett.[2] Az 1950-es években az Intézet (az első Nagy Imre-kormány alatt) a törvényességi kormánybizottságba delegálta, majd a büntető törvénykönyv reformját elkezdő bizottságban is dolgozott. 1956-ban a XII. kerületi nemzetőrség parancsnoka volt, vezetésével fegyverezték le a Maros utcai kormányőrséget. Emiatt a forradalom leverése után internálták, illetve vizsgálati fogságba helyezték. Innen 1959-ben szabadult, az Állam- és Jogtudományi Intézet ismét felvette. 1989-ben a büntetőjogi és kriminológiai osztály vezetőjévé nevezték ki. A rendszerváltás idején az Ellenzéki Kerekasztal büntetőjogi bizottságának elnöke volt (Hack Péterrel és Kutrucz Katalinnal együtt). 1986-ban a József Attila Tudományegyetemen (ma: Szegedi Tudományegyetem) címzetes egyetemi tanárává avatták. 1992-ben vette át egyetemi tanári megbízását. 1998-ban vonult nyugdíjba.

1990-ben az Országgyűlés az Alkotmánybíróság tagjává választotta. Alkotmánybíróként ő dolgozta ki az alkotmányos büntetőjog koncepcióját az úgynevezett Zétényi–Takács-féle törvény alkotmányossági vizsgálata során.[2] 1998-ban, hetvenedik életévének betöltése után nyugdíjba vonult.

1965-ben védte meg állam- és jogtudományi kandidátusi, 1978-ban pedig akadémiai doktori értekézését. 1990-ben az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának lett tagja. 1997 és 1998 között az MTA közgyűlési képviselője volt. 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2004-ben pedig rendes tagjává választották meg. Emellett a Magyar Kriminológiai Társaság egyik alapító tagja volt, 1988-ban annak elnökévé választották, mely tisztséget 2004-ig töltött be. 2000-ben a Nemzetközi Bűnügyi és Büntetőjogi Alapítvány elnöke lett. A montréali Összehasonlító Kriminológiai Intézet tudományos tanácsának is tagja volt.

MunkásságaSzerkesztés

Kutatási területe a fiatalkorúak büntetőjoga és bűnözése, a kriminológia, a bűnözés településhálózati megoszlása és ennek társadalmi-gazdasági vetülete, valamint a büntetőjog és az Alkotmány viszonya.

A 20. század második felében a magyarországi kriminológiai tudomány egyik jelentős képviselője. 1978-as akadémiai doktori értekezésében a kriminológia szaktudományi művelésével foglalkozott, amely független az ideológiai és társadalomelméleti megközelítésektől, ezzel szakítva a marxista monopóliumával. Ennek köszönhetően vált Szabó a magyar kriminológiai tudomány egyik alapító atyjává. Nevéhez fűződnek például a szervezett bűnözést vizsgáló első magyarországi kutatások, ezeket irányította is. Az alkotmányos büntetőjog fogalmának megalapozásával és büntetőelméleti következményeinek levonásával, amelyhez összehasonlító elemzéseket is végzett, jelentős lépést tett a rendszerváltás utáni jogállam megerősítésében. Ezenkívül kimutatta a büntetőjogi rendszer emberi jogi és alkotmányos kötöttségeit.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

Főbb publikációiSzerkesztés

  • A fiatalkorúak és a büntetőjog (1961)
  • Társadalmi-gazdasági fejlődés és a fiatal korosztályok bűnözése (1972)
  • A bűntett és büntetése (1979)
  • Bűnözés – ember – társadalom (1980)
  • A visszaeső bűnözés prognózisa 1980–85-ös évekre (1980)
  • A büntetőjog reformja (1992)
  • Igazságosan vagy okosan? Jogtudományi értekezések (1993)
  • Jogállami forradalom és a büntetőjog alkotmányos legitimitása (2000)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Elhunyt Szabó András akadémikus, volt alkotmánybíró
  2. a b Sereg András: Alkotmánybírák talár nélkül, KJK–Kerszöv, Budapest, 2005, 191. old., ISBN 963-224-853-8

ForrásokSzerkesztés

  •   Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap