Főmenü megnyitása

Szabó János (forradalmár, 1897–1957)

magyar forradalmár

Szabó János (Zaguzsén, 1897. november 17.Budapest, 1957. január 19.) gépkocsivezető, az 1956-os forradalom idején a budapesti Széna téri ellenálló csoport legendás parancsnoka, akit mindenki Szabó bácsi néven ismert. A forradalmat követő megtorlások során kivégezték.

Szabó János
SzabóJános Lövőház15.jpg
Született 1897. november 17.[1]
Zaguzsén
Elhunyt 1957. január 19. (59 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Halál okaakasztás
Sírhely Új köztemető, Budapest
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó János témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Édesapja tanító volt, de meghalt, amikor János hároméves volt. Édesanyja elhagyta a gyermeket, aki így először menhelyen nevelkedett, majd egy család vette magához 15 éves koráig. Temesváron két polgári iskolát végzett el és megszerezte a géplakatosi szakképesítést.

„Szerény kisöreg volt” – emlékszik meg róla Gosztonyi Péter, aki 1956. november 3-án találkozott vele, amikor Szabó bácsi hiába kereste Maléter Pált a Kilián laktanyában. Ugyancsak Gosztonyi megemlékezése szerint a műegyetemisták „‘56 Bem apójának” nevezték Szabó bácsit.

1956-banSzerkesztés

Az ellenállókhoz október 26-án csatlakozott. A tömegben állva figyelte, ahogy beérkezett egy fegyverekkel megrakott teherautó. A felkelők szóltak az ott állóknak, hogy segítsenek lerakodni. Szabó bácsi saját elbeszélése szerint ő maga is bevitt pár puskát és amikor nézegetni kezdte az egyiket, valaki azt mondta neki. „Na, bátyám, ha már a kezében van, tartsa is meg, és maradjon köztünk azzal a nagy bajuszával, legalább megismerjük.” Szóba elegyedett a „fiatal gyerekekkel”, és miután úgy látta, ugyanazt akarják, amit ő, úgy döntött, hogy tényleg marad. Szabó bácsi a későbbiekben is nagyon népszerű volt a Széna téren harcoló pesti srácok közt és részben ennek köszönhette, hogy végig megmaradt főparancsnoknak. (A Corvin közben leváltották a fővezért, és más csoportoknál is gyorsan változott a vezetés.)

A fegyverszüneti tárgyalásokSzerkesztés

Eörsi László történész habozó, óvatos vezetőnek mutatja be Szabó bácsit, aki hajlott arra, hogy a konfliktusok helyett kompromisszumos megoldásokat keressen, arra is képes volt azonban, hogy keményen és határozottan képviselje emberei és a forradalom érdekeit.

Az október 25-én alakult Széna téri csoportot a másnap este tárgyalásra érkező Kővágó Sándor alezredes, a Bem laktanya parancsnoka szerint kezdetben nem Szabó bácsi, hanem egy nem azonosított egyetemista vezette, aki határozottan visszautasította a fegyverletételt a szovjetek kivonulásáig és az ÁVH feloszlatásáig.

Az alezredes másnap már Szabó bácsival találkozott, mint a csoport vezetőjével, aki hajlandó volt tárgyalni arról, hogy ne lőjenek a szovjetekre, és hogy küldjék haza a tizenhat éven aluliakat. Ezek egy része valóban haza is ment, a legtöbben azonban nem voltak hajlandóak.

Még ugyanaznap este Deák Ferenc őrnagy a Forradalmi Szövetség vezetőivel, Butkovszky Emánuellel és Kovács Dénessel ismét a Széna téren jártak, ahol ismét tárgyaltak a felkelőkkel, köztük Szabó bácsival, továbbá Bán Róbert és Ekrem Kemál parancsnokhelyettesekkel. A felkelők felhördültek, amikor a katonák reggel hét óráig fegyverletételre szólították fel őket a szabad elvonulás fejében.

A tárgyalás forró légkörben folyt – egy ízben a fegyverletételt követelő Kovács Dénesre fegyvert is fogtak, Deák őrnagyot pedig állítólag géppisztollyal térítették vissza, mikor el akart rohanni – és Eörsi László szerint Szabó bácsi hajlott volna arra, hogy teljesítsék a katonák követelését (és ajánlatát, hogy a 18 évnél idősebb felkelők fegyveres őrségben maradhatnak a Klement Gottwald Gyárban), de végül a mindezeket határozottan elutasító társai mellé állt.[2] Deák azzal fenyegette őket, hogy harckocsikkal megerősített lángszórós és vegyi alakulatokkal megsemmisítik a csoportot. A döntést Szabó bácsi hozta meg, hogy senkit nem küldenek haza, másnap reggel azonban a csoport nem vállalta az egyenlőtlen harcot a magyar katonák, rendőrök szovjet harckocsikkal megerősített támadása ellen. Szabó bácsi adta ki a parancsot, hogy hagyják el a bázist, mert azt a tankok rommá fogják lőni, de másnap térjenek vissza (később a tárgyalásokat követően a felkelők valóban visszakapták).

A felkelők, főleg a saját lakhelyükről kiszorított ipari tanulók, nem nyugodtak bele a fejleményekbe. A fegyverszüneti tárgyalásokban ezután Ekrem Kemálnak jutott főszerep. Október 29-én megszületett a megegyezés, a felkelők együtt járőrözhettek a honvédekkel.

 
Dudás József és Szabó János sírja Budapesten. Új köztemető: 301.

Szabó bácsi ekkor mutatta meg „másik”, konfliktusvállaló arcát. Súlyos vitája volt a megállapodást megkötő Ekremmel, amiért nem követelte ki, hogy az elkobzott fegyvereket is visszaadják felkelőknek. Sérelmezte, hogy Ekrem Kemál az ő kikerülésével kötötte meg a „Tüzet szüntess!” egyezményt. („Parázs vita keletkezett, mire ő az automata puskáját rám fogta azzal a kijelentéssel, hogy inkább agyonlő, de nem hagy magának dirigálni” – emlékezett vissza vitájukra Ekrem Kemál).

Ezután a Bem laktanyába is bement még aznap délelőtt, és azzal fenyegette meg a katonákat, hogy felmondja a megegyezést. Miután a rendőrség is elégedetlen volt, új tárgyalások kezdődtek, amelyeknek a Köztársaság téri csata híre vetett véget: Szabó bácsi sietve elhagyta a laktanyát a hírnökkel együtt.

ÉrdekességekSzerkesztés

Szabó János egyike annak a két közismert magyarnak, akit a családi nevét a bácsi szóval egybefűzve emlegetnek és így is általánosan ismert, kiről van szó.[forrás?] (A másik „Öcsi bácsi”, vagy „Puskás Öcsi”, azaz a legendás labdarúgó Puskás Ferenc.)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/14320.htm, Szabó János, 2017. október 9.
  2. A Széna téri felkelők tűzszüneti tárgyalása Archiválva 2006. november 8-i dátummal a Wayback Machine-ben – Origo, 2006. október 29.

IrodalomSzerkesztés

  • Eörsi László: A Széna tériek 1956 (1956-os Intézet, 2004)
  • Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.

Külső hivatkozásokSzerkesztés