Főmenü megnyitása

Szabados Árpád (Szatmárnémeti, 1896. szeptember 13.Kolozsvár, 1945. szeptember 2.) erdélyi magyar színműíró és színházi rendező.

Szabados Árpád
Élete
Született 1896. szeptember 13.
Szatmárnémeti
Elhunyt 1945. szeptember 2. (48 évesen)
Kolozsvár
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) színmű

Életútja, munkásságaSzerkesztés

Szülővárosában, a Református Gimnáziumban végezte középiskoláit. Utána a budapesti Műegyetemre iratkozott be, de rövidesen abbahagyta ottani tanulmányait, s Rákosi Szidi színiiskolájába járt. Az első világháborúban az orosz fronton harcolt, 1917-ben fogságba esett. Itt tábori színházat szervezett, majd amikor 1921-ben hazatért, különböző színtársulatokban (1925/26-ban Gáspár Jenő, 1928/29-ben Fehér Imre, 1931/32-ben Fekete Miklós társulatában) játszott Szatmárnémetiben, majd Nagyváradon, Temesváron, Brassóban. 1937-től a kolozsvári Thália Színház rendezője.

Ekkor már néhány – nem is sikertelen – irodalmi próbálkozás volt a háta mögött: a Szamos című lapban versekkel jelentkezett, s erre az időre esnek első drámaírói próbálkozásai, amelyeken megfigyelhető a színpadtechnika és a színpadi hatáselemek feltűnően biztos kezelése, de az eredetiségre valló költői invenció is. Petőfi születésének centenáriumára írta Ecce Poeta című egyfelvonásosát (1922), amely a költőnek Prielle Kornélia iránt fellobbant szerelmét elevenítette fel. 1923. október 27-én indul útjára Szatmárnémetiben a „Színház és Művészetek” című szépirodalmi hetilap. A felelős szerkesztő Szabados. A lap főmunkatársa: Pálos István és a húszesztendős Krémer Ferenc. Következő műve, az egész estét betöltő Testvérek, a feszültségkeltés technikája és a lélektani elemzés terén mutat fel rendkívüli képességeket. Fekete autó című drámája az 1924-es kolozsvári drámapályázaton nyert díjat. A Zsoldosok (bemutató Marosvásárhely, 1928. február 25.) cselekménye a 15. század végén, az olasz városállamok közötti háborúk közepette játszódik le. Szerzője, Molter Károly szerint: „…teljesen kiforrott íróművész, aki a magyar nyelv lapidáris szépségét, kifejező erejét öntudatosan kamatoztatja. Drámai, rövid és lenyűgöző” (Székelyföld, 1928). Egy másik történelmi színműve, a keresztes háborúk idején lejátszódó Az asszony és a bolondok útját Hevesi Sándor egyengette a szegedi ősbemutató, majd a budapesti Nemzeti Színház Kamaraszínpada felé; ezt a darabját romantikus költőisége, nyelve Heltai Jenő A néma leventéjéhez teszi hasonlatossá. Virrasztók című drámájában a romániai magyarság sorskérdéseire irányítja a figyelmet. Írt néhány operettszövegkönyvet (Utolsó farsang; Velencei kaland; A szerelmes óbester), pszichologizáló detektívtörténetet (A gyanú), színjátékot (Hamlet a súgólyukban; Fülemüle); ez utóbbi Arany János költeménye nyomán született és Budapesten is bemutatták.

A kolozsvári Tháliában főképp a klasszikus repertoárhoz tartozó darabokat rendezett. Ibsen Solness építőmesterének 1937-es bemutatója az időszak egyik legegységesebben átgondolt rendezése volt. Kiváló kritikát kapott O’Neill Mindörökké c. darabjának, G. B. Shaw Az ördög cimborájának, a Bánk bán és Az ember tragédiája mellett Kodály Háry Jánosának, Darvas József Szakadékának és Nyirő József Jézusfaragó emberének, Herczeg Ferenc Bizáncának rendezése is.

ForrásokSzerkesztés