Főmenü megnyitása

Szabadság-barlang

barlang Égerszögön

A Szabadság-barlang az Aggteleki-karszt harmadik leghosszabb barlangja. A bejárata Égerszög szélén, 322 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. 1982 óta fokozottan védett barlang. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része.

Szabadság-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz3030 m
Mélység30,4 m
Magasság18,1 m
Függőleges kiterjedés48,5 m
Tengerszint feletti magasság322 m
Ország Magyarország
Település Égerszög
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus korróziós karsztbarlang
Barlangkataszteri szám 5430-4
Elhelyezkedése
Szabadság-barlang (Magyarország)
Szabadság-barlang
Szabadság-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 27′ 16″, k. h. 20° 34′ 22″Koordináták: é. sz. 48° 27′ 16″, k. h. 20° 34′ 22″
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabadság-barlang témájú médiaállományokat.

Az 1954-ben felfedezett, földtani szempontból jelentős barlangban sok a cseppkő. 1961-ben kezdték el az idegenforgalmi kiépítését, de a nagyközönség számára végül nem lett megnyitva. 1991-ben egy új, körülbelül 500 méter hosszú szakaszát tárták fel.

Tartalomjegyzék

LeírásSzerkesztés

Az Égerszögről Jósvafőre vezető, piros sáv jelzésű turistaút mellett van a bejárata.

A barlang érdekessége, hogy változatos, barlangképződésre különbözőképp hajlamos kőzetrétegeken halad keresztül, így a járatoknak a mérete és a formája nagyon változatos. A víznyelő és a bejárati rész középső triász, wettersteini mészkőben képződött, ennek megfelelően a barlang első, nagyjából 1100 méteres szakasza, a Megvalósult álmok-ág jól járható méretű és különféle képződményekben, például borsókövekben, cseppkövekben és néhány helyen tufagátakban nagyon gazdag. Ezután a barlang legnehezebben járható része következik, a mindössze 64 méter hosszú Kuszoda, amely egy dolomitrétegben vezet, így itt a belmagasság több helyen 30 centiméter alá csökken. Ez azt jelenti, hogy még egy bakancs sem fér el függőlegesen a kúszás közben. A Kuszoda folyamatosan vált át a már két–három méteres magasságot is elérő Csőfolyosóba, ahogy a dolomit helyett ismét a mészkő kezd dominálni a befoglaló kőzetben. Az érdekes, sokszor kulcslyukhoz hasonló keresztmetszetű járat végén már gyűrt agyagpala figyelhető meg és ezután következik a barlang legnagyobb terme, a 32 méter hosszú Óriás-terem. A terem alját törmelék borítja és a törmelék alatt folyik a Kecske-kút vize. A víznyelőn és a főágon csak a tavaszi hóolvadások, vagy a nagy esőzések alkalmával folyik víz. A termet a nagyjából 400 méter hosszú Pokol nevű rész követi, amely több egymástól álfenékkel elválasztott barlangszintre tagolódik. Itt csak a felső szinten találhatók cseppkövek. A régi végponton, amelynek a neve Pokol két ágra oszlik a barlang, innen jutottak tovább 1991-ben a kutatók az új részbe, egy újabb nagy termet, amelynek a neve Félix-terem és egy egészen a +13 méteres szintig felnyúló kürtőt felfedezve, majd elérve a jelenlegi végpontot az Agyag-kanyonban.

A lezárt barlang barlangjáró alapfelszereléssel és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható.

Előfordul az irodalmában Égerszögi Szabadság-cseppkőbarlang (Szunyogh 2003), Égerszögi-víznyelő (Kordos 1984), Kecskekút-rendszer (Kordos 1984) és Kecskéskút-rendszer (Szunyogh 2003) néven is.

KutatástörténetSzerkesztés

Az Égerszög szélén, a Pitics-hegy oldalában található Dász-töbör, illetve az alján lévő víznyelő kibontásával már Jakucs László is próbálkozott 1952-ben, de az állandóan beomló munkahelyen nem ért el eredményt. 1954-ben a Balázs Dénes által vezetett Élelmiszeripari Minisztérium Kinizsi Sportkörének Barlangkutató Csoportja kezdett kutatási munkához. Eredetileg a Teresztenyei-forrásbarlang feltárásával próbálkoztak és több víznyelő sikertelen megbontása után a Dász-töbörben kezdtek dolgozni, így jutottak be a Szabadság-barlangba.

A szűk, felfedező járat nem könnyítette meg a kutatók dolgát, többször beomlott, időnként a barlangba zárva az épp bent tartózkodó kutatókat, ezért 1955-ben Állami Geofizikai Intézet munkatársai meghatározták a barlang első termének felszíni vetületét és még ebben az évben mesterséges bejáratot alakítottak ki. A termet az elektromágneses mérések után Mágnes-teremnek nevezték el. A barlangot 2717 méter hosszúságban járták be, az akkori végpontról, a Pokoltól csak 1991-ben sikerült továbbjutni egy nagyjából 500 méter hosszú, új szakasz felfedezésével, a hosszát 3219 méterre növelve. A Vidics Zoltánné és Frecska József irányításával dolgozó kutatók által feltárt járat körülbelül 650 méterre közelíti meg a barlang forrását, a Kecske-kutat.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1982-ben a Ferencvárosi Természetbarát Sportkör Barlangkutató Szakosztályának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982 óta fokozottan védett barlang. A 2003-ban napvilágot látott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy 3219 méter hosszú, 35,4 méter függőleges kiterjedésű és 1030 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben kiadott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint 322 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, 3219 méter hosszú, 35,4 méter függőleges kiterjedésű és a hegység harmadik leghosszabb barlangja. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A 2017-ben rendezett 61. Barlangnapon az egyik túracélpont volt.

IrodalomSzerkesztés

További információkSzerkesztés