Szalakusz

Menyhebédszalakusz településrésze, egykor önálló falu Szlovákiában
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. július 14.

Szalakusz (szlovákul Sokolniky, korábban Salakuzy) Menyhebédszalakusz településrésze, egykor önálló falu Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.

Nyitrától 11 km-re, északra fekszik.

Története

szerkesztés
 
Egyházának pecsétje 1844-ből

1113-ban a zobori apátság oklevelében "Solokus" néven említik először. A zobori bencés apátság uradalmához tartozott. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1275-ben a nyitrai királyi váruradalom faluja lett,[1] majd a 15. századtól a nyitrai püspökség birtoka. A 16. században a reformáció itt is tért hódított. Ebben az időben török portyák is egyre gyakrabban érték a vidéket. 1598-ban a mai község területén mintegy 500 lakos élt, 1601-ben már csak mintegy 300. Kastélyára 1649-ben Kereszthuri László nyert adományt.[2] A vidék 1663-1664-ben rövid időre török uralom alá került. A 17. század második felétől a Habsburgellenes harcok vetették vissza a falvak fejlődését. Szalakusznak ekkor 43 háza és 61 családja volt.

1715-ben Menyhét és Szalakuszt együtt mintegy 200-250-en lakták, akik a mezőgazdaságon kívül főként szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. 1828-ban Szalakusznak 515 lakosa volt.

Vályi András szerint "SZALAKUSZ. Elegyes falu Nyitra Várm. földes Urai Majthényi, és több Uraságok, lakosai katolikusok, határbéli földgye meglehetős."[3]

Fényes Elek szerint "Szalakuz, magyar falu, Nyitra vgyében, Nyitrától északkeletre 1 1/4 mfdnyire, 485 kath., 13 zsidó lak., kath. paroch. templommal, synagogával, kastéllyal és kerttel. Erdeje derék; bort termeszt; gyümölcse bőven. F. u. a Bartakovich család."[4]

Nyitra vármegye monográfiája szerint "Szalakusz, nyitravölgyi község a Zoborhegy északi oldalán, Béd és Menyhe között. Lakosainak száma 391, kik közt 73 magyar és 23 német van, a többi tót. Vallásuk r. kath. Postája van, táviró- és vasúti állomása Szomorfalu. Kath. templomát 1853–55 közt Bartakovich Béla egri érsek építtette. Volt itt egy másik templom is, mely 1736-ban a régi temetőben még fennállott, de azután romba dőlt. Egy elpusztult várkastélynak is megvannak még az alapfalai. Ez 1668 előtt Keresztury András birtokához tartozott és 1767-ben még fennállott. A faluban több régibb és ujabb nemesi kuria és urilak van. Az egyik Bartakovich Árpádé, a másik Kovách Józsefé, de ezt szintén a Bartakovich-család építtette és végre Kochanovszky Lászlóé. A község földesurai 1275-ben a nyitrai vár urai voltak, 1635-ben és később a Kereszturyak, 1668 után a Bartakovichok és Kochanovszkyak. A községben nyári menedékházat tartanak fenn, melyet a F. M. K. E. is segélyez."[5]

A trianoni diktátumig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.

Népessége

szerkesztés

1910-ben Szalakusznak 420, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben Menyhebédszalakusz 1395 lakosából 1256 szlovák és 123 magyar.

Neves személyek

szerkesztés

Nevezetességei

szerkesztés
  1. DLDF 282982
  2. Ethey Gyula 1933: Régi kastélyaink. In: Nemzeti Kultura I/1, 47.
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
  6. Kisapponyi Bartakovics Imre, a nyitrai püspöki javak igazgatójának fia. Műve: Tentamen publicum ex physica experimentali. Budae, 1779. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
  • Grünvald Fülöp 1963 (szerk.): Magyar-Zsidó oklevéltár 7. 1725-1748. Budapest, 766.
  • Ethey Gyula: Szalakusz község története. (kézirat)

Külső hivatkozások

szerkesztés