Szalavszky Gyula

Báró Szalavszky Gyula (Galgóc, 1846. április 12. – Kiszsámbokrét, 1936. március 7.) politikus, 1887-1890 között Nyitra, 1894-1898 között Pozsony és 1892-1899, illetve 1910-1917 között Trencsén vármegye főispánja.

Szalavszky Gyula
Született	1846. április 13. Galgóc
Elhunyt	1936. március 7. (89 évesen) Kiszsámbokrét
Állampolgársága	magyar csehszlovák
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1890. október 1. – 1892. január 4.) magyarországi parlamenti képviselő (1892. február 20. – 1892. március 4.) magyarországi parlamenti képviselő (1892. február 20. – 1892. december 12.) a magyar főrendiház tagja (1894. január 11. – 1918. november 16.)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Lengyel eredetű felvidéki családból származott. A középiskolát Nagyszombatban, jogot Pozsonyban és a budapesti egyetemen tanult. 1872-ben a báró Wodianer Albert megválasztása körüli csalásba mint összeíró bizottsági tag keveredett. 1872-ben ügyvédi oklevelet szerzett, majd Nyitrán ügyvédi gyakorlatot folytatott, több uradalom rendes ügyésze lett. A megyei közéletben is részt vett, 1883-ban Nyitra vármegye alispánjává választották. Egyik lelkes megalapítója a Felsőmagyarországi Közművelődési Egyesületnek (FEMKE), amelynek 1886-tól elnöke is lett.

1887-1890 között Nyitra vármegye főispánja volt, majd a Szapáry Gyula gróf kormányában lett államtitkár. A közigazgatás újjászervezésére vonatkozó törvényjavaslatokat ő alkotta meg. Az ő műve volt a vármegyék rendezéséről szóló javaslat is, melyből a bekövetkezett obsturkció miatt csak két szakaszt fogadott el a törvényhozás. A kormány bukása után ő is lemondott az államtitkárságról, ekkor kapta a Szent István-rend kiskeresztjét és kinevezték Trencsén vármegye főispánjává. 1893 novemberétől egyben Pozsony vármegye és Pozsony szabad királyi város főispánja is lett. 1893 decemberétől főrendiházi tag. 1897-től valóságos belső titkos tanácsos lett.

Sokat tett Trencsén vármegye fejlesztéséért, közte az iskolahálózat kibővítéséért, illetve a magyarosodás elősegítéséért. A Vág alsó folyásának szabályozásában is érdemei vannak. 1911-ben a Trencsén Vármegyei Muzeális Egyesület alapítója, a Magyar Turista Egyesület Vágvölgyi Osztályának tiszteletbeli elnöke volt.

A vágkohányi temetőben nyugszik.

Emlékezete

• 1911-1918 között Trencsén főtere az ő nevét viselte
• 1913-tól utca is viselte nevét Trencsénben

Források

• Trenčanom o Trenčíne
• A Pallas nagy lexikona
• Reprezentačný lexikon Slovenska a Podkarpatskej Rusi. Bratislava, 606-607 (1936. március 9.).
• 1940 Nyitrai fejfák. Nyitra, 11-12.