Főmenü megnyitása

Szalay József (gyógyfürdő-tulajdonos)

Szalay József (lengyelül Józef Szalaj; Drohobycz, ma Ukrajna, 1802Szczawnica, ma Lengyelország, 1876. május 11.) Szczawnica gyógyfürdőhely alapítója, amelyet apjától, Szalay Istvántól örökölt 1839-ben.

Szalay József
Szalay.jpg
Született 1802
Drohobics
Elhunyt 1876. május 11. (73-74 évesen)
Szczawnica
Állampolgársága magyar
Foglalkozása kiadó
Iskolái Ivan Franko Nemzeti Egyetem Lviv
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalay József témájú médiaállományokat.
Szalay József mellszobra a Felső Parkban

ÉletútjaSzerkesztés

Az elszánt Szalay József olyan gyógyfürdőhellyé akarta változtatni a Szczawnicát, amely versenyképes Európa legismertebb gyógyhelyeivel. Az ő kezdeményezéséből megépültek: a műhelyi kápolna, első fürdőszobák, étterem, (amelyek máig a lengyel gyógyfürdői építészet példaképei) és a bájos panziókat. Nagy hangsúlyt fektetett a felfedezett források korszerű kiépítésére. A források: „Magdaléna”, „János”, „Simon”, „Valeria”, „Heléna” és „Angéla” (az utolsó kettő kimerült).

Kibővítette és modernizálta a Felső Gyógyfürdő Parkot, megépítette a fedett járdákat, az esőben sétáló páciensek, kezeltek érdekében és a Pienini Út első szakaszát. Szalay igyekezett reklámozni a gyógyfürdőt. Aktivizálta az ott lakó „guralokat”, megfestette az első szczawnicai nemes családok címereit. Kiadta az első szczawnicai útmutatót és a „Szczawnickiék Albumát” saját rajzaival a Pieniny hegység-ről és a gyógyhelyről. Megszervezte az első tutajos túrát a Dunajec hegyi folyón.

Az ő felügyelete alatt Szczawnica ténylegesen ismert és szeretett nyaralóhelye lett az arisztokráciának és a művészeti köröknek. Itt nyaraltak többek között a legnagyobb lengyel költők, írók, festők (Cyprian Kamil Norwid, Henryk Sienkiewicz, Jan Matejko).

1860 körül egy szezonban kb. 1200 ember látogatott el a városba.

Szalay végrendelete szerint az egész szczawnicai Gyógyfürdőhely a krakkói Lengyel Művészeti Akadémia tulajdona lett. Az Akadémia azonban 1909-ben értékesítette a fürdőt, és a család leszármazottai a II. világháborút követő államosítás után 2005-ben kapták vissza azt.

ForrásokSzerkesztés