Szalay Károly (színművész, 1874–1926)
Szalay Károly, Szekeres (Pécs, 1874. április 15. – Budapest, 1926. május 26.)[1] színész, színházi ügyelő.
| Szalay Károly | |
| Született | 1874. április 15. Pécs |
| Elhunyt | 1926. május 26. (52 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | színész |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja szerkesztés
Szalay Károly és Misetics Anna fiaként született. A színipályára Somló Sándor, a Színiakadémia igazgatója nevelte, 1898-ban végezte el Solymosi Elek színiiskoláját. Mezei Kálmán színtársulatához szerződött Nyitrára, azután Makó Lajoshoz Debrecenbe, majd 1897-ben a szegedi színház tagja lett. Előbb ifjú szerelmeseket játszott, később a jellem és társalgási szerepkörbe lépett. Ezután ügyelő lett és 1911-ben felkerült a Népoperához. Mint pontos, lelkiismeretes ügyelőt 1921-ben a Renaissance Színház is meghívta, onnan egy év után a Vígszínház szerződtette. Szalay élete végéig ügyelősködött a színpadon, csak néhanapján játszott el egy-egy kis szerepet, így például Bakonyi Károly Sárga kesztyű című darabjában. Színdarabokat is írt, főként népszínműveket, amelyek közül egyet-kettőt a vidéki színházakban színre is vittek. Munkás életének minden napját a színpadon töltötte el, amelynek dalos világában halála előtt három héttel lett beteg. Bevitték a Rókus Kórházba, de segíteni már nem lehetett rajta, halálát cukorbaj okozta. Felesége Schilling Olga Lucia Ágnes volt.
Színművei szerkesztés
- Erdős Julcsa, népszínmű, 3 felv. 1908. december 15-én adták elő Szegeden.
- Uj élet, társadalmi színmű. 3 felv. A Nemzeti Színház Mészáros-pályázatán dicséretet nyert.
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
- Esti Kurir, 1926. május 28., 13. old.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
