Szatmári Jenő

(1892–1952) magyar író, forgatókönyvíró, újságíró
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 12.

Szatmári Jenő, Eugen Szatmari (Budapest, 1892. január 23.[1] – Budapest, 1953. március 11.)[2] újságíró, forgatókönyvíró. Szatmári Mór fia, Hollay Kamilla férje.

Szatmári Jenő
Született1892. január 23.
Budapest
Elhunyt1953. március 11. (61 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaHollay Kamilla
SzüleiSzatmári Mór
Foglalkozása


Szatmári Mór és Hirsch Lenke fia. A középiskolát Budapesten, az egyetemet Berlinben végezte. Az első világháború előtt Berlinben került kapcsolatba a filmszakmával. Több budapesti napilap (Világ, Az Est) berlini tudósítójaként dolgozott. 1934-ben visszatért Magyarországra. Több külföldi hírügynökség budapesti megbízottja volt. 1939 és 1944 között a zsidótörvények miatt csak álnéven dolgozhatott. A Külföldi Laptudósítók Szindikátusának elnöke volt, ezért 1947-ben hazaárulás vádjával letartóztatták.[3] 1949–50-ben a Kis Újság külpolitikai szerkesztője volt. A börtönben halt meg.

Felesége Hollay Kamilla színésznő volt, akivel 1924. október 4-én Charlottenburgban kötött házasságot.[4]

  • Das Rote Ungarn: der Bolschewismus in Budapest (Der Neue Geist, 1920)
  • Whitechapel. Ein Roman aus dem dunkelsten London (Berlin, Johannes Knoblauch Verlag, 1921)
  • Was nicht im Baedeker steht. Das Buch von Berlin (R. Piper & Co., 1927)

Forgatókönyvíró

szerkesztés
  • Légy jó mindhalálig (1936)
  • Én voltam (1936)
  • Szenzáció! (1936, Keleti Mártonnal)
  • 5 óra 40 (1939, Babay Józseffel)
  • Hat hét boldogság (1939, Várkonyi Zoltánnal)
  • Fűszer és csemege (1939)
  • Sarajevo (1940, Radványi Gézával)
  • Kísértés (1941, Bónyi Adorjánnal)
  • Jelmezbál (1942)
  • Nászinduló (1943, Fendrik Ferenccel)
  • Gyanú (1944, Farkas Zoltánnal)
  • Egy fiúnak a fele (1944, Kerekesházy Józseffel)