Szavara hamisciprus

A szavara hamisciprus (szavára álciprus, Chamaecyparis pisifera, japánul: 椹 'sawara') a fenyőalakúak (Pinales) rendjében és a ciprusfélék (Cupressaceae) családjának egyik faja.

Szavara hamisciprus
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Toboztermők (Pinophyta) Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida) Rend: Fenyőalakúak (Pinales) Család: Ciprusfélék (Cupressaceae) Nemzetség: Chamaecyparis Faj: C. pisifera Siebold & Zucc.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Szavara hamisciprus témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Szavara hamisciprus témájú médiaállományokat és Szavara hamisciprus témájú kategóriát.

Elterjedése, élőhelye

Japánban őshonos, ezért a szintén onnan származó hinoki hamisciprussal együtt japán hamisciprusként is említik.

Megjelenése

Hazájában 30-50 méter magas, karcsú kúpos fa; a Kárpát-medencében csak 10–15 méteresre nő. Gallyai a törzs felé ívelten behajlanak.

Sötétzöld ágacskáinak fonákán a leveleken két sorban vessző alakú, fehéres foltok díszlenek. Apró (5–6 mm-es), gömbölyded toboza eleinte zöld, éretten megbarnul.

Életmódja, termőhelye

Kissé fagyérzékeny. Toboza már az első évben beérik.

Párás levegőt igényel. Száraz körülmények között törpehajtásai a törzs felől kifelé leszáradnak és végül már csak az ágvégek maradnak zöldek. Levelei megbarnulnak, növekedése csökött, külseje beteges.

Kertészeti változatok

Chamaecyparis pisifera 'Boulevard'

Nagyon sok kertészeti változata ismert. Magyarországon viszonylag gyakoriak:

• 'Boulevard' - Legfeljebb néhány méter magas, juvenilis alak. de annál alacsonyabb, intenzívebb színű és edzettebb. Középmagas (kb. 5 m-es), szabálytalan kúppá nő. Felálló hajtásai a törzs felé visszahajlanak. Levelei kisebb csoportokban egymásra borulnak. Nyáron ezüstös acélkék lombja télire kissé megbarnul. Az erős fagyra és az aszályra is érzékeny — utóbbi esetben friss hajtásainak alsó levelei megsárgulnak és lehullanak. Csak párás, félárnyékos, szélvédett helyen fejlődik kifogástalanul. Gondos ápolást kíván, de egyik oldala még ilyenkor is szinte mindig „lukas” lesz — ez metszéssel megelőzhető, illetve helyrehozható.
• 'Filifera' - Juvenális alakú formacsalád, számos alváltozattal. Néhány méter magas; koronája széles kúp. Vékony, fonalas, gyéren elágazó, zöld ágacskái hosszan (akár 1–2 méterre) lecsüngenek. Igénytelen, teljesen télálló. magányosan és kisebb csoportokba is jól ültethető.
  • 'Filifera Aurea' - A „sima” Filiferánál lassabban nő; a lombja élénksárga.
  • 'Filifera Nana' - Törpe növésű alváltozat. Oldalhajtásai9 fonálszerűen lecsüngenek, amitől a fiatal egyedek alakja pulikutyáéra emlékeztet. Igénytelen, télálló.
• 'Plumosa' - Levelei a tű- és pikkelylevelek közötti, átmeneti jellegűek. Sötétzöldek, télen kissé megbarnulnak. Magyarországon általában jól fejlődik, csak a legszárazabb részeken nem. Teljesen télálló. Nagy alakkör, de az alváltozatok nagy többsége Magyarországon kevéssé ismert.
  • 'Plumosa aurea' — a aranysárga lombú alváltozat (főleg a fiatal hajtásai).
• 'Squarrosa' - Fiatalkori alak 10-15 méteres, laza kúpkoronával. Elálló ágain a hajtások végei kissé visszahajlanak. Ezüstös, illetve kékeszöld, finom, puha tűlevelei mohaszerűek. Rendkívül kényes, páraigényes fajta, ezért ma már csak gyűjteményekben látható. A szárazságot nagyon rosszul tűri és a keményebb telek is károsíthatják. A kertészetekben a kötészetek számára, díszítő zöldnek nevelik.

Források

• A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN
• Schmidt Gábor - Tóth Imre (2006): Kertészeti dendrológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
• Czáka Sarolta, Rácz István: Fenyők és örökzöldek, p. 22. Szépia Könyvkiadó. ISBN 963 7849 04 1
• Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 100–101. old.