Szegő Júlia

(1893/1900-1987) romániai magyar dalénekesnő, zenepedagógus

Szegő Júlia (írói álnevei: Dobó Júlia (ez egyben a leánykori neve is), Donáth Irén, Dózsa Ilona, sz. j.; Beregszász, 1893. április 19.Kolozsvár, 1987. november 7.) magyar népdalgyűjtő, zenei szakíró. Dobó Ferenc testvére, Szegő György anyja.

Szegő Júlia
Életrajzi adatok
Született 1893. április 19.
Beregszász
Elhunyt 1987. november 7. (94 évesen)
Kolozsvár
Sírhely Házsongárdi temető
Gyermekei Szegő György
Pályafutás
Hangszer énekhang
Tevékenység népdalgyűjtő, zenei szakíró

ÉletútjaSzerkesztés

Beregszászi származású, de mind aktív, mind nyugdíjas éveit elsősorban Kolozsváron töltötte. Budapesten, a Zeneakadémián tanult (1932), itt többek között Kelen Hugó és Popper Irma voltak a tanárai. Később a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen a lélektanszociológia szakon is diplomát szerzett (1948). Zenei pályájának megkezdéséig a kolozsvári Lepage könyvkereskedés alkalmazottja volt, 1932–44 között szabadfoglalkozású énekesnőként egy új előadói nemzedék képviselője: Magyarországon, Dániában, Hollandiában is járt előadókörutakon. Műsoraiból a Pátria Lemezgyár sorozatot készített. 1944–48 között a kolozsvári Zenekonzervatórium, azután a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet, a bukaresti Folklórintézet, majd a Román Akadémia kolozsvári fiókja munkatársaként dolgozott nyugdíjazásáig (1957).

Szakírói munkásságaSzerkesztés

Első írásait a két világháború közötti erdélyi sajtó, mindenekelőtt az Ellenzék és a Korunk közölte. Az előbbiben jelent meg Bartók Béla műve iránti későbbi érdeklődése előzményének tekinthető beszélgetése a népdalgyűjtő-zeneszerzővel („Menteni kell a tűnő kelet-európai dallamkincset.” Ellenzék, 1936/236). Később a Korunk új folyama, a Dolgozó Nő, Utunk, Igazság közölte írásait. A negyvenes évek végétől, akkor még magánkézben lévő dokumentumok alapján, hozzákezdett Bartók Béla erdélyi tevékenységének kutatásához. Ennek első eredménye a népzenekutató Bartók Béláról írott könyve volt (1955), amelyet további Bartók-könyvek követtek. Részt vett az 1950-es évek első felében a moldvai csángó népdal- és balladakutatásokban és a Moldvai csángó népdalok és népballadák (Bukarest, 1954) sajtó alá rendezésében (Faragó Józseffel és Jagamas Jánossal).

KöteteiSzerkesztés

  • Bartók Béla, a népzenekutató (Bukarest, 1955);
  • Daloljunk (Bukarest, 1956);
  • Kötöttem bokrétát. 150 népdal (Sebestyén Dobó Klárával, Bukarest, 1958);
  • Bartók Béla élete (Bukarest, 1964);
  • Cantata profana. Romanul vieţii lui Bartók (G. Sbârcea fordításában, Bukarest, 1972);
  • Embernek maradni. Bartók Béla életregénye (Bukarest, 1965; új kiadása Budapest, 1981);
  • A két Mozart hétköznapjai (Budapest–Bukarest, 1980);
  • Ismeretlen moldvai nótafák (Budapest, 1988).

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Szilágyi Júlia: Bartók élete. Dolgozó Nő, 1965/3.
  • László V. Ferenc: Népszerű Bartók-életrajz. Utunk, 1965. február 5.
  • Herédi Gusztáv: Szegő Júlia nyolcvanéves. Korunk, 1976/5.
  • László Ferenc: Szegő Júlia – 80. Művelődés, 1976/6.
  • Szőcs István: Biztatás a munka sója. Utunk, 1983. április 1.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés