Szekeres Eszter

magyar-ausztrál matematikus

Szekeres Eszter, született Klein Eszter, külföldön Esther Szekeres (Budapest, 1910. február 20.Adelaide, 2005. augusztus 28.) magyar-ausztrál matematikus, Szekeres György felesége.

Szekeres Eszter
Született Klein Eszter
1910. február 20.
Budapest
Elhunyt 2005. augusztus 28. (95 évesen)
Adelaide
Állampolgársága ausztrál
Házastársa Szekeres György
Gyermekei két gyermek
SzüleiRosenbaum Róza
Foglalkozása matematikus

ÉleteSzerkesztés

Rosenbaum Róza lányaként született. Klein Ignác mészárossegéd és Fischer Irma fogadták örökbe. Klein Eszter budapesti gimnazistaként a matematika iránt érdeklődőket tömörítő Anonymus-csoport tagja volt, Erdős Pállal, Turán Pállal, Szekeres Györggyel és másokkal együtt.

Egy ilyen összejövetelen felvetette a következő problémát:

Igazold, hogy bárhogyan veszünk fel öt általános helyzetű pontot a síkban,[1] mindig kiválasztható közülük egy konvex négyszög négy csúcsa.

Miután hagyta Szekeres Györgyöt, Erdős Pált és a többi tanulót gondolkozni, bemutatta az ő megoldását. Ezt követően Szekeres és Erdős közös dolgozatban (1935) általánosította az eredményt; ezt tekintik a kombinatorikus geometria egyik alapvető eredményének. Erdős az eredeti problémát „Happy End-problémának” keresztelte, mivel Szekeres és Klein az együttgondolkodás közben egymásba szeretett, és 1937. június 13-án összeházasodtak.[2] A házasság mindvégig boldognak bizonyult.[3]

A zsidóüldözés elől Sanghajba menekültek, ahol Hongkew városrészben, lényegében az odamenekült zsidók gettójában éltek. Férje vegyészként egy gyárban dolgozott. Ott vészelték át a második világháborút, a japán megszállást és a kommunista hatalomátvételt. Itt született meg Peter fiuk.

1948-ban férje Adelaide egyetemének matematika tanszékén lett adjunktus. Évekig Svéd Márta adelaide-i lakásában éltek. 1954-ben született meg Judy lányuk. 1963-ban a család Sydneybe költözött. Szekeres Eszter itt a Macquarie Egyetemen adott órákat, és a középiskolás diákok matematikatudását fejlesztette. 1984-ben másokkal közösen megalapított egy heti összejövetelt a matematikatudás fejlesztésére — ez azóta mintegy 30 csoportot foglal magába, és heti találkozóik sikeresen inspirálják Ausztrália és Új-Zéland középiskolás diákjait.

2004-ben egészségi okokból visszaköltöztek Adelaide-be. Férjével utolsó heteiket egy szanatóriumban, közös szobában töltötték. Ugyanazon a napon, 2005. augusztus 28-án, kevesebb mint egy óra eltéréssel haltak meg.[4]

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés