Szelén-dioxid
| szelén-dioxid | |||
 Szelén-dioxid | |||
 Szelén-dioxid kristályrácsának elrendeződése | |||
| |||
| IUPAC-név | szelén-dioxid | ||
| Más nevek | szelén(IV)-oxid szelénessavanhidrid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 7446-08-4 | ||
| PubChem | 24007 | ||
| ChemSpider | 22440 | ||
| RTECS szám | VS8575000 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | JPJALAQPGMAKDF-UHFFFAOYSA-N | ||
| UNII | 9N3UK29E57 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | SeO2 | ||
| Moláris tömeg | 110,96 g/mol | ||
| Megjelenés | fehér, sárgásfehér,[1] vagy vörös[1] kristályok | ||
| Szag | rothadt retek szagára emlékeztet | ||
| Sűrűség | 3,954 g/cm³ (szilárd állapotban) | ||
| Olvadáspont | 340 °C | ||
| Forráspont | 350 °C | ||
| Oldhatóság (vízben) | 38,4 g/100 mL (20 °C) 39,5 g/100 ml (25 °C) 82,5 g/100 mL (65 °C) | ||
| Oldhatóság | oldható vízben, metanolban, etanolban, acetonban, ecetsavban, benzolban | ||
| Oldhatóság (etanol) | 6,7 g/100 mL (15 °C) | ||
| Oldhatóság (aceton) | 4,4 g/100 mL (15 °C) | ||
| Oldhatóság (ecetsav) | 1,11 g/100 mL (14 °C) | ||
| Oldhatóság (metanol) | 10,16 g/100 mL (12 °C) | ||
| Savasság (pKa) | 2,62; 8,32 | ||
| Törésmutató (nD) | > 1,76 | ||
| Gőznyomás | 1,65 kPa (70 °C) | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Koordinációs geometria |
trigonális (Se) | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | Mérgező (T) Környezetre veszélyes (N) | ||
| NFPA 704 |  0
3
0
| ||
| R mondatok | R23/25, R33, R50/53 | ||
| S mondatok | (S1/2), S20/21, S28, S45, S60, S61 | ||
| Lobbanáspont | nem gyúlékony | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | szelén-diszulfid | ||
| Azonos anion | kén-dioxid tellúr-dioxid | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A szelén-dioxid a szelén egyik oxidja, képlete SeO2. Színtelen, vagy fehér higroszkópos, kristályos anyag. Ez a vegyület a szelén leggyakoribb megjelenési formája.
Tulajdonságai szerkesztés
Szilárd halmazállapotban egydimenziós polimerláncot alkot, melyet váltakozva szelén- és oxigénatomok építenek fel. A szelénatomok körül a térszerkezet piramidális, minden szelénatomhoz egy terminális oxidcsoport kapcsolódik. A hídhelyzetű Se−O kötéshossz 179 pm, a terminális Se=O kötés hossza 162 pm.[3] A lánc mentén az egyes szelénatomok relatív sztereokémája váltakozik (szindiotaktikus). Gázfázisban dimer és más oligomer részecskék találhatók, magasabb hőmérsékleten monomer.[4] A monomer szerkezete V alakú, erősen hasonlít a szén-dioxidéra, benne a kötéshossz 161 pm.[4] A dimer formát alacsony hőmérsékletű argonmátrixban izolálták, alakja a rezgési spektruma alapján középpontosan szimmetrikus székforma.[3] Szelén-oxikloridban oldva trimer [Se(O)O]3 keletkezik.[4] A monomer SeO2 molekulája poláris, dipólusmomentuma 2,62 D,[5] a két oxigénatom középpontjától a szelénatom felé mutat.
A szilárd anyag könnyen szublimál. Nagyon kis koncentrációban gőze undorító, rothadt tormára emlékeztető szagú. Nagyobb koncentrációban szaga a tormaszószéhoz hasonló, mely belélegezve égetheti az orrot és a torkot. Míg a SO2 jellemzően monomer molekula, a SeO2 egydimenziós láncot alkot, a TeO2 pedig térhálós polimer.[3]
A SeO2 savas oxid, vízben oldva szelénsav keletkezik.[4] Bázisokkal szelenit sók képződése közben reagál, ezekben SeO2−3 anion található. Nátrium-hidroxiddal például nátrium-szelenit sót képez:
- SeO2 + 2 NaOH → Na2SeO3 + H2O
Előállítása szerkesztés
Előállítható szelén oxidációjával – levegőn történő elégetésével –, salétromsavval vagy hidrogén-peroxiddal történő reakciójával, de talán a legkényelmesebb eljárás a szelénessav dehidratálása.
- 3 Se + 4 HNO3 + H2O → 3 H2SeO3 + 4 NO
- 2 H2O2 + Se → SeO2 + 2 H2O
- H2SeO3 ⇌ SeO2 + H2O
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b http://msds.chem.ox.ac.uk/SE/selenium_dioxide.html
- ↑ "Selenium compounds (as Se)". Immediately Dangerous to Life or Health Concentrations (IDLH). National Institute for Occupational Safety and Health (NIOSH).
- ↑ a b c Handbook of Chalcogen Chemistry: New Perspectives in Sulfur, Selenium and Tellurium, Franceso A. Devillanova, Royal Society of Chemistry, 2007, ISBN 9780854043668
- ↑ a b c d Holleman, Arnold Frederik; Wiberg, Egon (2001), Wiberg, Nils (szerk.), Inorganic Chemistry, fordította Eagleson, Mary; Brewer, William, San Diego/Berlin: Academic Press/De Gruyter, ISBN 0-12-352651-5
- ↑ (1972) „Third-order potential constants and dipole moment of SeO2 by microwave spectroscopy”. Journal of Molecular Spectroscopy 41 (2), 420–422. o. DOI:10.1016/0022-2852(72)90216-0. ISSN 0022-2852.
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Selenium dioxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.