Szeleta-barlang

egy magyarországi barlang

A Szeleta-barlang az első magyarországi barlangi ásatások egyik helye. Egyike a négy, Magyarországon biztos és alapvető régészeti leletegyüttest szolgáltató barlangnak. A másik három a Diósgyőrtapolcai-barlang, az Istállós-kői-barlang és a Pes-kő-barlang. A szeleta-kultúra névadója. Az utolsó interglaciális elejétől több mint százezer éven keresztül lakott volt. Magyarország egyik fokozottan védett barlangja.

Szeleta-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz115 m
Mélység3,5 m
Magasság13 m
Függőleges kiterjedés16,5 m
Tengerszint feletti magasság347 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5363-1
Lelőhely-azonosító 16757
Elhelyezkedése
Szeleta-barlang (Magyarország)
Szeleta-barlang
Szeleta-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 06′ 30″, k. h. 20° 37′ 54″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 30″, k. h. 20° 37′ 54″
A Wikimédia Commons tartalmaz Szeleta-barlang témájú médiaállományokat.

LeírásSzerkesztés

A barlang a Bükki Nemzeti Parkban, 98 méterrel magasabban a Szinva völgye felett, Lillafüred szélén, a Szeleta-tető déli oldalán, 347 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A nagy méretű bejárata szemben van a hámori temetővel.

Triász mészkőben jött létre. A bejárat utáni lejtőn leereszkedve, a bejárati csarnokban egy mélyedés található, amely az egykori, 12 méter mélységig hatoló feltárás helyén maradt. Az oldalfalon, több méter magasságban látható egy fekete vonal, amely azt jelzi, hogy a feltárás megkezdése előtt hol volt a kitöltés eredeti szintje. A bejárati csarnokból balra a rövidebb, egyenesen pedig a hosszabb barlangágba lehet jutni. A hossza 115 méter, a mélysége 3,5 méter, a magassága 13 méter, a függőleges kiterjedése 16,5 méter és a vízszintes kiterjedése 63 méter. Egy inaktív forrásbarlang.

Előfordul irodalmában Szeleta barlang (Kadić 1907), Szeletabarlang (Kadić 1907) és Szeletaoldali barlang neveken is.

RégészetSzerkesztés

A Földtani Közlöny 1907. évi évfolyamában publikált és Kadić Ottokár által írt tanulmányban szó van arról, hogy Kadić Ottokár bejárta a Szinva völgyének rendszeréhez tartozó mészkőterületet és itt, Alsóhámor határában meglátogatta a Szeleta barlangot. A 17 megtekintett barlang közül 6 olyan barlang volt, pl. a Szeleta barlang, amelyet leginkább alkalmasnak talált arra, hogy abban őslénytani és régészeti kutatásokat végezzenek. November 14-től november 20-ig próbaásatásokat végzett a barlangban és rábukkant a pleisztocénben itt élt ősember nyomára.

A barlang előcsarnokába vágott 12×2 méteres és 6,5 méter mély kutatóárok pleisztocén rétegeiben a rengeteg barlangi medve csont mellett tűzhely nyomára bukkantak. A csontokon található törésnyomokat és kopásnyomokat emberkéztől valónak tulajdonította Kadić Ottokár, de ezt az elméletét az 1907. évi, tavaszi, bécsi tanulmányútján, a cs. kir. udvari múzeum szakembereivel történt konzultáció után elvetette. A bemutatott faszénnyomok azonban egyértelművé tették az ősember szeletai előfordulását.

A Magyar Királyi Földtani Intézet Kadić Ottokár kérésére elrendelte az ásatás folytatását 1000 korona költséggel. A munka 1907. május 15-től június 30-ig folytatódott a barlangban. Rendkívül fontosnak tartotta a leletek rétegtani rögzítését, hogy a korukat bizonyítani lehessen, ezért nagyon gondosan járt el az ásatás során. A barlang előcsarnokában felásandó területet 2×2 méteres négyzetekre osztva, minden lelet helyét rétegenként, gondosan rögzítve haladtak. A holocén rétegekben cserépedény töredékeket és csiszolt kőeszközöket talált. A pleisztocén rétegekből kerültek elő a keresett, paleolit kőeszközök, összesen 40 darab.

A talált leletek indokolták az ásatás folytatását, amelyet október 18-tól december 3-ig folytatott. A számos kőeszköz megtalálásán kívül a legfontosabb felfedezése volt a főfolyosó hátsó részén talált, pleisztocén kultúrréteg.

Mivel Magyarországon nem volt leletanyag, amellyel össze lehetett volna hasonlítani, 1908 februárjában az összegyűjtött anyaggal Kadić Ottokár Bécsbe utazott, ott azonban kellemetlen meglepetés érte. Hugo Obermaier a különösen szépen megmunkált, babérlevél alakú hegyek valódiságát kétségbe vonta, ugyanis a kőeszközökről hiányzott a máshonnan előkerült leleteken található patina, úgy néztek ki, mintha nemrég készítették volna őket. Azonban a leletek többségéről, kétséget kizáróan elismerte, hogy eredetiek.

 
Herman Ottó emléktáblája a barlangban

Az ásatásokat 1909 tavaszáig folytatták a földtani intézet költségén, amely addig 4000 korona volt és ekkor az intézet a kutatást befejezettnek tekintette. Azonban az addigi munkák során főleg a felső rétegeket kutatták át és ezért megnyerte a Miskolci Múzeum vezetőségét az ásatás anyagi támogatására. A földtani intézeti, hivatalos elfoglaltsága miatt nem tudott folyamatosan a helyszínen tartózkodni és ezért 1909 tavaszán felkérte Hillebrand Jenőt munkatársnak, aki ezt elvállalta, és még ebben az évben részt is vett az ásatásokon. Az ásatás során elérték a barlang fenekét 12,5 méter mélységben, így már rendelkezésükre állt a barlangi üledéknek a teljes rétegsora.

Kadić Ottokárt meghívták a Tübingiában ülésező nemzetközi paleontológiai kongresszusra, ahol előadást tartott az elért eredményekről. Az augusztus 4-én tartott előadás meghozta az elismerést, a nagyhírű szakemberek az eddig hamisnak tartott kőeszközök valódiságát elismerték, és kiemelték a leletek tudományos fontosságát, az ásatás módszerét pedig mintaszerűnek, példamutatónak nevezték. A 130 000 évtől 20 000 évig folyamatos fejlődést mutató bábonyi és szeleta típusú leletegyüttesnek, illetve a többi, őskőkorszaki kultúra jelenlétének köszönhetően az egyik legjelentősebb, őstörténeti nevezetessége Európának.

KutatástörténetSzerkesztés

 
A barlang belülről

Az 1926. évi Esztergom Évlapjaiban meg van említve, hogy a tervszerű magyarországi barlangkutatások csak 20 éves múltra tekintenek vissza. Az első átgondolt barlangkutatást Herman Ottó kezdeményezésére Kadić Ottokár végezte a Miskolc melletti Szeleta-barlangban. A Jankovich-barlangban sikerült a magyarországi solutréi kultúra kialakulásának egy új fázisát kimutatni, amely a Szeleta-barlang protosolutréi és a Szeleta-barlang legfelsőbb rétegéből előkerült klasszikus solutréi formákat áthidalja. Az 1939. évi Barlangvilágban megjelent és Kadić Ottokár által írt dolgozat szerint a Bükk hegységben található Szeleta-barlangban, Balla-barlangban, Herman Ottó-barlangban, Kecske-lyukban, Három-kúti-barlangban, Istállós-kői-barlangban, Büdös-pestben és Puskaporosi-kőfülkében végzett rendszeres ásatások annyi őslénytani és ősrégészeti anyagot szolgáltattak, hogy abból megtelne egy múzeumi terem. Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy a Bükk egyik nevezetes barlangja, amely Lillafüreden található.

1947-ig a tíz nagy ásatás 12 méter vastag kitöltést harántolt. Az itt talált babérlevél alakú kőeszközök alapján a hegység más barlangjaira is jellemző eszközkészítő ipart 1953 óta a nemzetközi szakirodalom szeleta-kultúrának nevezi. Az ásatások során feltárt rétegek közül, alulról a másodikból került elő a legrégebbi régészeti anyag, a bábonyi kultúra és a taubachi kultúra eszközei. A harmadik rétegben voltak a szeleta-kultúra, a jankovich kultúra és a két moustéri kultúra maradványai. A mellékág és az előcsarnok találkozásában az Istállós-kői-barlangból megismert aurignaci kultúra leletanyaga került elő.

A hatodik rétegből hideg környezetre utaló gerinces maradványok váltak ismertté. A réteg felső részének kora korhatározás alapján 22 000 év körüli volt, amely azt jelzi, hogy az utolsó eljegesedés hidegcsúcsához közeli időszakban is lakott volt a barlang. A holocén réteg egyik része az újkőkorszaki réteg, amelyből csiszolt kőbalták, kőpengék, agancseszközök, csontárak, obszidián magkő és kerámiák kerültek elő. A holocén réteg másik része az újkőkorszaki leleteknél fiatalabb leletanyagot tartalmazó réteg és ezek a leletek a kyjatice kultúrába tartoznak.

 
Kilátás a barlang kijáratának közeléből

1951-ben régészeti védelem alá helyezték. Az 1968. évi Karszt és Barlangban publikálva lett, hogy Vértes László 1951-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Őskőkori Gyűjteményének lett a vezetője és ezután korszerű módszerekkel új ásatásokat irányított a klasszikus paleolitos lelőhelyeken, pl. a Szeleta-barlangban. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, miskolci Szeleta-barlang. Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Szeleta-barlang a Bükk hegységben, a miskolci Hámoron helyezkedik el. A Szeleta-tető D-i lejtőjén, 370 m tszf. magasságban van a 4–5 m magas bejárata, amely előtt nagy törmelékdomb látható. A pusztuló, régen patakos barlang 90 m hosszú és kb. 25 m mély. Idegenforgalmi, turisztikai hasznosítása van. Nemzetközi jelentőségű, a proto és javasolutréen, azaz a szeleta kultúra típuslelőhelye. A kézirat barlangra vonatkozó része 1 irodalmi mű alapján lett írva.

Az 1976-ban megjelent, Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában szerepel a Bükk hegységben lévő, miskolci barlang Szeleta-barlang néven a barlangot említő 95 irodalmi mű megjelölésével. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Miskolcon található barlang Szeleta-barlang néven. Az 1977. évi Karszt és Barlangban lévő és Gábori Miklós által írt összefoglalásban közölve lett, hogy fiatalabb a Büdös-pest kultúrrétegének dátuma, mint amilyet a Szeleta-barlang alsó kultúrrétegéből kaptak.

 
A barlang Bekey Imre Gábor fényképén

A Vértes László által végzett új rétegtisztázó ásatásoknak leginkább a magyarországi barlangi üledékek vizsgálata volt a céljuk (Lais-módszer), és az egyes rétegek időrendi besorolását nagyon segítette pl. a Szeleta-barlang rétegsorának vizsgálata. A barlangnak két kultúrrétege van, amelyek közt nagyon vastag és régészetileg meddő a rétegkitöltés. Az alsó réteg ipara korai szeletien, a felső rétegé fejlett szeletien, és köztük folyamatos a fejlődés. Ma úgy látszik, hogy valószínűleg moustérien volt az alsó kultúrréteg alatt. A publikációban van egy térkép, amelyen a régészetileg kutatott magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a Szeleta-barlang földrajzi elhelyezkedése.

A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült az összefoglalás angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Szeleta Cave a barlang neve. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és Bajomi Dániel által írt tanulmányban van egy térkép, amelyen a biológiailag kutatott magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a biológiailag részlegesen feldolgozott Szeleta-barlang földrajzi elhelyezkedése. 25 állatfaj lett meghatározva belőle. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Szeleta a barlang neve. Az 1978. évi Karszt és Barlangban lévő és Jánossy Dénes által írt megemlékezés szerint úgy tűnt, hogy a nagyméretű, feltűnő bükki barlangok (pl. a Szeleta-barlang), melyeket Vértes László szalonbarlangoknak nevezett, kimerítették anyagszolgáltatásukkal a hegység nagy, szenzációs leleteit.

Az 1979-ben napvilágot látott Barlangok a Bükkben című könyvben arról van szó, hogy a Szeleta-barlang Magyarország ősrégészetileg egyik legjelentősebb barlangja. A Szinva felett 95 m-re van a barlang D-re néző nagy bejárata. A bejáratnál a barlang ősrégészetileg rendkívül nagy szerepére emléktábla hívja fel a figyelmet. Dús az algavegetáció a bejárat környékén. A bejárat után tagolt, kb. 70 m hosszú, 10–30 m széles és törmelékkel 1–11 m vastagon feltöltött terem helyezkedik el. A Ny-i mellékág és a főág végén található kisebb ágak (melyekben már cseppkő is van) megtekintéséhez szükséges világítóeszköz.

A falon vastag, fekete csík figyelhető meg. Az ásatások ettől a vonaltól mélyítették a barlangot a jelenlegi szint alá. A kitöltésben csontmaradványok társaságában a szeleta-kultúra néven ismert sok ősemberi eszköz lett felfedezve. A Szeleta-barlangtól É-ra van a Szeleta-zsomboly bejárata. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 89-es számmal jelölt Szeleta-barlang földrajzi elhelyezkedése. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Szeleta-barlangnak 5363/1. a barlangkataszteri száma.

 
A Szeleta-barlang előcsarnokában kiásott próbagödör falának szelvénye (1910)

1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Bükk hegységben lévő Szeleta-barlang fokozottan védett barlang. Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Szeleta-barlang néven és térképen van helye jelölve. Ott van a biológiai szempontból részlegesen feldolgozott magyarországi barlangok között. A régészeti szempontból kutatott jelentősebb magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedését mutató térképen jelölve van a helye.

Az 1989. évi Karszt és Barlangban lévő tanulmány szerint 1959 és 1989 között, igazán jelentős, komplex kvartergeológiai szempontú feltárás csak a bükki Szeleta-barlangban történt. A dolgozatban közölve lett egy ábra, amelyen megfigyelhető Északkelet-Magyarország felső pleisztocén kronosztratigráfiája és a táblázat egyik egysége a Szeleta-barlang barlangi üledékösszlete. A publikációban van egy térkép, amelyen a régészeti leletek miatt ismert jelentősebb magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a Szeleta-barlang földrajzi elhelyezkedése. Az írásba bekerült egy fekete-fehér fénykép, amelyen a barlangbejárat 1930-as évek eleji állapota van megörökítve. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Szeleta Cave a barlang neve.

Az 1995–1996. évi Karszt és Barlangban meg van említve, hogy Ringer Árpád Északkelet-Magyarország felsőpleisztocén kronosztratigráfiájáról szóló munkájában különös hangsúllyal szerepel néhány bükki barlang, pl. a Szeleta-barlang kronosztratigráfiai feldolgozása. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő Szeleta-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. A 2003-ban napvilágot látott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben az olvasható, hogy Hámor területén, 347 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. 115 méter hosszú, 16,5 m függőleges kiterjedésű és 63 m vízszintes kiterjedésű.

 
Szeleta-barlang, őskőkorszaki kaparó

A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Szeleta-barlang a Bükk hegységben található és fokozottan védett természeti érték. Lillafüred felett, a Szeleta-tető D-i lejtőjén, a Szinva völgyétől 98 m-rel magasabban, 347 m tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A 115 m hosszú inaktív forrásbarlang triász mészkőben keletkezett. A nagy bejárat mögött lévő bejárati csarnokból két folyosó ágazik ki. 1906-ban itt végezték az első, eredményes, őskőkorszaki eszközt feltáró barlangi ásatást. 1947-ig 10 nagy ásatás történt benne, amelyek 12 m vastag kitöltést harántoltak. Kedvelt tanyahelye volt a középső őskőkorszaktól a korai vaskorig az őskőkorszak vadászó-gyűjtögető népcsoportjának, valamint a későbbi földművelő-állattenyésztő őskori népeknek.

A barlang Európa egyik legjelentősebb őstörténeti nevezetessége a 130 ezer évtől 20 ezer évig folyamatos fejlődést mutató bábonyi-szeletai típusú leletegyüttes, illetve egy másik, pattintott őskőkorszaki kultúra jelenléte miatt. 1953-tól a nemzetközi szakirodalom szeleta-kultúrának nevezi az itt talált babérlevél alakú kőeszközök alapján, a hegység több barlangjára is jellemző eszközkészítő ipart. Kadić Ottokár szócikkében meg van említve, hogy Kadić Ottokár Herman Ottó javaslatára, a Földtani Intézet megbízásából a Szeleta-barlangban 1906-ban kezdte meg azt az ásatássorozatot, amely elindította a szervezett magyar ősemberkutatást.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Szeleta-barlang fokozottan védett barlang. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, miskolci, 5363-1 barlangkataszteri számú és 16757 lelőhely-azonosítójú Szeleta-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. A 2012–2014. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy a turistáknak kiépített Szeleta-barlangot 2012-ben 36 fő, 2013-ban 32 fő, 2014-ben 0 fő látogatta meg overállos barlangtúrán. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Szeleta-barlang (Bükk hegység) fokozottan védett barlang.

IrodalomSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

További információkSzerkesztés