Főmenü megnyitása

Szeleukeia (görög Σελεύκεια, egyes magyar szövegekben Szeleukia) jelentős város volt Mezopotámiában a Szeleukida, pártus és szászánida birodalmak idején, a Tigris folyónál Ktésziphónnal szemben, a mai Irak Bagdad kormányzóságában .

Szeleukeia
Karte Seleucia Ktesiphon-it.png
Alapítási. e. 305
Megszűnés165
Ország Irak
Terület5,6 km²
Elhelyezkedése
Szeleukeia (Irak)
Szeleukeia
Szeleukeia
Pozíció Irak térképén
é. sz. 33° 08′ 14″, k. h. 44° 31′ 02″Koordináták: é. sz. 33° 08′ 14″, k. h. 44° 31′ 02″
A Wikimédia Commons tartalmaz Szeleukeia témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

NeveSzerkesztés

Nevét Szeleukosz Nikatórról, az első szeleukida uralkodóról kapta, aki Kr. e. 305-ben megnagyobbíttatta a város helyén korábban is létezett települést, és a székhelyévé tette. Több azonos nevű város közül a legnagyobb volt. Ezektől néha "a Tigrisnél lévő Szeleukeia" néven különböztették meg.

A nesztoriánus egyház zsinati szövegei Szalík (szír nyelven ܣܠܝܩ), vagy néha Máhozé (ܡܚܘܙ̈ܐ) néven emlegetik Szeleukeia-Ktésziphónt. A szászánidák a keleti várost Ver-Ardasírnak nevezték, az arabok Bahuraszírnak.

TörténeteSzerkesztés

A szeleukidák idejénSzerkesztés

Szeleukeiát 305 körül alapították. A pontos dátum nem bizonyított, 302 és 307 közt több évszám is felmerült. Alapítás alatt a már korábban ezene a helyen álló város megnagyobbítását és fővárossá emelését értjük. Az alapító Szeleukosz Nikatór egyike volt a Diadokhoszoknak, azaz Nagy Sándor azon hadvezéreinek, akik a király halála után a meghódított területeket felosztva uralkodókká váltak. Szeleukosz nem sokkal később Antiokheiaába (a mai Szíria északi részébe) tette át a székhelyét, de Szeleukeia addigra már jelentős kereskedelmi, kulturális és regionális központtá vált. Görögök, szírek és zsidók lakták.[1]

A város azon a helyen állt, ahol a Tigris találkozott a folyót az Eufrátesszel összekötő jelentős csatornával és így Szeleukeia mindkét nagy vízút kereskedelmébe bekapcsolódhatott. A Kr. e. 3. és 2. században a nagy hellenisztikus városok egyike volt. Alexandriához volt mérhető, és nagyobb lehetett Antiokheiánál is. Városfalai az ásatásokból kiolvashatóan legalább 550 hektárt kerítettek körbe. Ennek alapján a lélekszáma kezdetben több, mint százezres lehetett, és később még nagyobb. Agglomerációjával együtt félmilliós lélekszámú lehetett.

Polübiosz a peligánesz szót használja Szeleukeia vezetőire, ami makedón gyarmatra utal. Pauszaniasz[2] feljegyzi, hogy Szeleukosz babiloniakat is letelepített itt. Az ásatások megerősítik, hogy a városnak jelentős nem görög kultúrájú népessége volt.

Kr. e. 141-ben az I. Mithridatész vezette Pártia elfoglalta a várost, és Szeleukeia a birodalmuk nyugati fővárosa lett. Tacitus leírása szerint Szeleukeia még a pártus uralom alatt is hellenisztikus város maradt. Ókori szövege állítása szerint 600 ezer lakója volt, és 300 fős szenátus irányította. A nyugati világ egyik legnagyobb városa volt: csak Róma, Alexandria, és esetleg Antiokheia lehetett népesebb.

Kr. e. 55-ben sorsdöntő csatát vívott Szeleukeia közelében az Aulus Gabinius római vezér, Szíria kormányzója által is támogatott pártus uralkodó, III. Mithridatész és a korábban trónfosztott II. Orodész. Az uralkodót legyőzték, és ismét Orodész lett a király.

Kr. e. 41-ben mintegy ötezer babilóniai zsidót mészároltak le Szeleukeiában (Josephus, Ant. xviii. 9, § 9).[3]

117-ben mezopotámiai hódítása közben Traianus római császár felégette Szeleukeiát. A következő évben azonban utóda, Hadrianus visszadta a várost a pártusoknak. A város ekkor pártus stílusban épült újjá. Avidius Cassius római hadvezér 165-ben teljesen leromboltatta a várost.[4]

A szászánidák idejénSzerkesztés

Több, mint hatvan évvel később I. Ardasír az Újperzsa Birodalom alapítója új várost építtetett a folyónál, Veh-Ardasír néven. Erről sokáig azt hitték, hogy Szeleukeia helyén épült, de olasz ásatások azt tárták fel, hogy nem az egykori Szeleukia vagy Ktészifón volt a helyszín. Az első századtól Mezopotómiában már voltak keresztény templomok, és az új Szeleukeia a 3. és 4. században jelentős keresztény központ volt.

 
Szeleukeia a 4. századi Tabula Peutingeriana térképen.

A keresztényeket gyakran üldözték, I. Jazdagird uralkodásáig (399-421), aki vallásbékét hirdetett, majd uralkodása utolsó éveiben visszatért a keresztényüldözéshez.

A régészeti leletek tükrébenSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Seleucia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.