A személyiségzavar nem betegség, hanem a személyiséget jellemző állapot, bizonyos személyiségvonás(ok) szélsőséges megnyilvánulása. Gyakran a társas kapcsolatokban jelentkező konfliktusként manifesztálódik, illetve megnehezíti vagy ellehetetleníti a normális életvitelt (mindennapos szükségletek ellátása, munkavégzés, szociális kapcsolatok stb.).

Bár számos megjelenési formája van, jellemző rá egyfajta fokozott rugalmatlanság, a környezethez való alkalmazkodás hiánya. Gyakori, hogy az érintett személy környezete az egyénnél is jobban szenved. Mivel az illető sokszor nem tud a probléma létezéséről, ezért nem kér, illetve nem is fogad el segítséget. Leggyakrabban serdülő- vagy fiatalfelnőtt korban válik felismerhetővé, de bizonyos formái előfordulhatnak gyermekkorban is. Gyakran pszichés betegségekkel együtt jelentkezik (komorbiditás), de önállóan is előfordul.[1]

A DSM-V multiaxiális diagnosztikai rendszerének második tengelyén szerepel. Prevalenciája a teljes lakosságban 5-15% közé tehető.

Csoportosításuk (DSM-V szerint) szerkesztés

A kategóriák nem különülnek el szigorúan, néhol átfedésben vannak egymással, valamint egy személynél több személyiségzavar is jelen lehet.

Excentrikus (különc) személyiségzavarok – A csoport szerkesztés

  1. paranoid személyiségzavar
  2. skizoid személyiségzavar
  3. skizotip személyiségzavar

Dramatikus (teátrális) személyiségzavarok – B csoport szerkesztés

  1. antiszociális személyiségzavar
  2. borderline személyiségzavar
  3. hisztrionikus személyiségzavar
  4. narcisztikus személyiségzavar

Szorongásos személyiségzavarok – C csoport szerkesztés

  1. elkerülő személyiségzavar
  2. dependens személyiségzavar
  3. obszesszív-kompulzív személyiségzavar

Egyéb személyiségzavarok szerkesztés

Források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Ronald J. Comer: A lélek betegségei pszichopatológia. Boross Ottilia. Utánny. 2005. ISBN 978-963-276-242-5 Hozzáférés: 2021. február 19.