Szent János utca (Brassó)
A brassói Szent János utca (románul: Strada Sfântul Ioan, németül: Johannisgasse) a városerőd egyik északnyugat-délkelet irányú utcája, közel az egykori északkeleti várfalhoz. Nevét az itt található Keresztelő Szent János ferences templomról kapta, mai kialakítását a 16. században nyerte el. Az 1960-as években városrendezési célból az utca egy részét lebontották.
| Szent János utca (Strada Sfântul Ioan) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Románia |
| Település | Brassó |
| Városrész | Belváros |
| Létrejötte | 15. század |
| Irányítószám | 500030 |
| Földrajzi adatok | |
| Tengerszint feletti magasság | 580 m |
| Hossza | 0,3 km |
| Távolság a központtól | 0,3 km |
| Elhelyezkedése | |
 Szent János utca
Pozíció Brassó belváros térképén
| |
 é. sz. 45° 38′ 38″, k. h. 25° 35′ 32″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 38″, k. h. 25° 35′ 32″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent János utca témájú médiaállományokat. | |
Története szerkesztés
Ezen a helyen, a jelenlegi Michael Weiss utca nyugati házsora és a később felépített északkeleti városfal között a 14–15. században egy beépítetlen terület volt, melyet magyar nyelvű okmányokban Széles utca néven említenek. Itt épült fel a Keresztelő Szent János ferences kolostor a hozzá tartozó templommal és temetővel együtt.[1] Egyes kutatók szerint a 14. század végén itt állt Zsigmond magyar király udvarháza is.[2] Ahogy a város terjeszkedett, a terület beépült és kialakult a kezdetben Új utcának (Platea Nova – 1486, Dy newe Gas – 1532) nevezett utca. 1540-ben már Szent János utcaként (platea sancti Joannis) említették.[3]
1507-ben egy fogadóról írnak az utcában; ez az első brassói fogadó, melyet említenek a krónikák. A város tulajdonában levő épület négy ágyat, két nagy és három kisebb ágyhelyet, párnákat, lepedőket, padokat biztosított az utazók, kereskedők számára. 1509–1510-ben itt szállt meg a trónfosztott I. Mihnea havasalföldi fejedelem családja.[4]
Az 1689-es és az 1718-as tűzvészben a házak nagy része megsemmisült, közöttük a templom és a kolostor is. A ma látható épületek a 18. század eleje és a 20. század eleje között épültek.[5]
A kommunizmus alatt az utca Majakovszkij nevét viselte.[3] 1963-ban száz méternyi hosszúságon lebontották az északi oldal házait, hogy felépítsék az Aro Palace szálloda új szárnyát és a hozzá tartozó parkolót.[6] 2016-ban egész hosszúságában gyalogos sétálóutcává alakították, 2017-ben pedig megszüntették a parkolót és egy piacteret hoztak létre helyette.[7]
Leírása szerkesztés
A Kolostor utca és a Kapu utca között húzódik, 300 méter hosszúságban. Ismertebb épületei:
- 7. Ferences templom és kolostor, a késő középkorból származó és 1725-ben újjáépített műemlék épületegyüttes.[8]
- 9. Földszintes épület, itt volt Lauer és Müller bécsi stílusú kávéháza,[9] jelenleg a templom szuvenírboltja.
- 10. Itt lakott Ion Vintilă orvos, és itt nyitotta rendelőjét is. A román-magyar barátság szószólója, 1944-ben Románia Csillaga érdemrenddel tüntették ki.[9] Ebben a házban játszódik Ioana Pârvulescu nagysikerű Inocenții könyve cselekményének nagy része is, mely az író brassói gyermek- és fiatalkorát mutatja be.[10]
- 11. Itt lakott Gheorghe Nica (1792–1870) román kereskedő és iparos, a brassói városi tanács első román nemzetiségű tagja, a brassói román kulturális élet, könyvnyomtatás, iskolák, kórházak, a Román Kaszinó és nyomda bőkezű támogatója. [9] A jelenlegi házat a 20. század elején építették; helyi jelentőségű műemlék.[8]
- 13. A 20. század elején épült neogótikus stílusú ház, Art Nouveau stílusban díszített ablakokkal. Az 1960-as években iskola működött itt.[11]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum, 32. o. (1928)
- ↑ Pavalache 64. o.
- ↑ a b Pavalache 490. o.
- ↑ Pavalache 138–139. o.
- ↑ Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International, 368. o. (2016). ISBN 9789737706416
- ↑ Pestrea 213–214. o.
- ↑ Vlad, Camelia. „Povestea băncuțelor fără spătar din spatele Hotelului Aro, zonă transformată în pietonal”, Transilvania Express, 2017. augusztus 27.. [2017. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. augusztus 27.)
- ↑ a b Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ a b c Pestrea 205–212. o.
- ↑ Filip, Oana Maria. „Am scris Inocenții pentru a regăsi casa copilăriei”, Adevărul, 2016. március 12. (Hozzáférés: 2017. június 30.)
- ↑ Franke, Arne. Cetăți medievale din sudul Transilvaniei (román nyelven). Bukarest: Eikon, 46. o. (2015). ISBN 9786067111309
Források szerkesztés
- ↑ Pavalache: Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International (2015). ISBN 9789737706355
- ↑ Pestrea: Pestrea Suciu, Steluța. Străzi, case, oameni din Brașov (román nyelven). Brassó: Foton (2011). ISBN 9789737641700
.svg){kind=small}