Főmenü megnyitása

A Szent Jakab-út (gyakran spanyol neve (Camino de Santiago) után El Caminó-nak is nevezik) ősrégi zarándokút, a kelta időkben a Tejút szimbóluma volt. A mai út Spanyolország Galicia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből – az ottani keresztényüldözés elől – Észak-Spanyolországba. Itt azon a helyen temették el, ahol most Santiago de Compostela található.

Szent Jakab-út
Világörökség
Egy a Szent Jakab utat jelző kagyló Leónból
Egy a Szent Jakab utat jelző kagyló Leónból
Adatok
OrszágSpanyolország, Franciaország
Világörökség-azonosító669
TípusKulturális helyszín
KritériumokII, IV, VI
Felvétel éve1993
Elhelyezkedése
Szent Jakab-út (Spanyolország)
Szent Jakab-út
Szent Jakab-út
Pozíció Spanyolország térképén
é. sz. 42° 52′ 50″, ny. h. 8° 32′ 38″Koordináták: é. sz. 42° 52′ 50″, ny. h. 8° 32′ 38″
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Jakab-út témájú médiaállományokat.
Szent Jakab-út Európában

Compostelába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűkagyló, melyet az út mentén mindenütt felfestve megtalálhatunk. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek.

Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, mikor a Szentföldre menő zarándoklatok ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött. A Szent Jakab-út 1993-tól az UNESCO Világörökség részét képezi.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

 
Különféle útjelzők a Caminón
 
Zarándok a Szent Jakab-úton (1568)
 
Szent Jakabot ábrázoló részlet a Codex Calixtinusból, Folio 4 recto
 
A burgosi székesegyház
 
A leóni székesegyház
 
A cél: a bazilika Santiago de Compostelában
  • A 11. században már ismert a 13 pihenőhellyel rendelkező zarándokút Composteláig.
  • A 12. századra elterjedt a keresztény világban, jelentős zarándokúttá vált.
  • 1130–1140 közt készült az Aymeric Picaud francia pap által írt első modern útikönyv, mely négyféle utat különböztet meg, és részletesen beszél az egyes településekről, szállásokról, az út praktikus tudnivalóiról. Ez a könyv később Codex Calixtinus néven vált ismertté, melynek az V. könyvét alkotja.

Különböző útvonalakSzerkesztés

Az említett zarándokkalauz négy fő utat ír le, melyek Hispániában egyesülnek. Az úthálózat valójában ennél bonyolultabb, hiszen az eredeti utakhoz más híres kegyhelyeken átvezető utak is kapcsolódnak. A hagyományos négy út a következő:

Via PodiensisSzerkesztés

Ez az út Le Puy-en-Velay-ban kezdődik, és „főleg a burgundiaiak és a teutonok használták”. Útvonala: Aubrac, Espalion, Estaing, Conques, Figeac, Marcillac, Lectoure, Eauze, Aire-sur-l’Adour, Ostabat-Asme. Itt találkozik a következő két úttal.

Via LemovicensisSzerkesztés

Vézelaynél indultak el a zarándokok ezen az úton. A további települések, melyeken az út áthaladt: Nevers, Bourges, Déols, Saint-Léonard-de-Noblat, Limoges,Périgueux, La Réole, Bazas, Saint-Sever és Ostabat-Asme.

Via TuronensisSzerkesztés

A negyedik út Tours-on át vezetett, innen kapta a nevét. A Németalföldről és Észak-Franciaországból érkező zarándokok használták. Útvonaluk: Párizs, Longjumeau, Montlhéry, Étampes, Orléans, Tours, Saint-Avertin, Montbazon, Sainte-Catherine-de-Fierbois, Châtellerault, Poitiers, Lusignan, Melle, Saint-Jean-d’Angély, Saintes, Bordeaux, Dax, Ostabat-Asme.

Ostabatban egyesült az előzőkben leírt három út , és innen együtt vezetett át Saint-Jean-Pied-de-Port után a pireneusokbeli Ibañeta-hágón. A spanyol oldalon az első település Roncesvalles. Ez az út Pamplona (Navarra tartomány) után Puente la Reinánál csatlakozott a Toulouse-ból érkező úthoz.

Camino FrancésSzerkesztés

Francia útnak nevezik a már egyesült négy út találkozási pontjától induló utat, mely végigvezet egészen Composteláig. Állomásai: Estella-Lizarra, Los Arcos, Logroño, Nájera, Santo Domingo de la Calzada, Belorado, San Juan de Ortega, Burgos, Frómista, Sahagún, León, Astorga, Ponferrada, Villafranca del Bierzo, O Cebreiro, Sarria, Portomarín, Arzúa, és végül a célpont, Santiago de Compostela.

Napjaink zarándokaiSzerkesztés

Ma már nemcsak magukat kifejezetten vallásosnak tartó emberek indulnak el az úton, hanem egyre többen azok is, akik keresnek valamit, keresik önmagukat, keresik különféle kérdéseikre a választ. Az 1980-as évek második felétől kezdve a Szent Jakab-út reneszánszát éli. Az egész világból érkeznek ide zarándokok, hogy a Caminót, vagy annak egy részét végigjárják. 1993-ban július 25-e, Szent Jakab ünnepe vasárnapra esett, ezért ún. Szent év volt. Ebben az esztendőben Galícia tartomány különös figyelmet fordított az útra, elindította a Xacobeo 93 nevű kampányt, melynek keretében számos zarándokszállást, útjelzőt felújítottak. A zarándokok száma az ezredforduló után 50 000 felett van. A 2004-es szent évben pedig minden addigi rekordot megdöntött. Ebben az esztendőben a zarándokok száma megközelítette a 180 000-et. 2016-ban minden eddiginél több, 278.041 vándor érkezett meg Santiago de Compostelába, s állították ki számukra az út teljes vagy részleges megtételét igazoló oklevelet, a Compostelát.

Zarándokutak MagyarországonSzerkesztés

Az oklevélSzerkesztés

Minden zarándok, aki az előre meghatározott követelményeknek eleget tesz, latin nyelvű oklevelet kap. A tartalma a következő:

"A compostellai Szent Apostoli és Érseki Egyház káptalanja, aki őrzője a Szent Jakab apostol oltár pecsétjének, ahogy a világ minden tájáról akár áhítatosságból, akár fogadalom okán érkező minden hívő és zarándok számára, akik Szent Jakabnak, a mi apostolunknak és Spanyolország védőszentjének és védelmezőjének a küszöbéhez járulnak a látogatásáról hiteles tanúsítványt állít ki, mindazokkal, akik meg kívánják ezt tekinteni, tudatja, hogy:

XY úr,  

miután az utolsó száz kilométert gyalog vagy lovagolva, avagy az utolsó kétszáz kilométert kerékpáron megtette, eme legszentebb templomot kegyessége okán alázatosan felkereste.

Hittel mindezekben a fent nevezett szent egyház pecsétjével megerősített eme írás neki kiadatik.

Compostella, az Úr X. évében, Y havának Z. napján"[7]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés