Főmenü megnyitása

Szent Katalin-kápolna (Brassó)

Brassó

A Szent Katalin kápolna és kolostor Brassó középkori városerődjének egyik legrégebbi ismert épülete; a 13. század elején épült a későbbi Fekete templom közelében, a város alapításának idején. Miután Brassó lutheránus hitre tért, a kolostort 1541-ben bezárták, az épületeket pedig 1559-ben lebontották.

Szent Katalin-kápolna
Szent Katalin és a kápolna a Fekete templom egy freskóján
Szent Katalin és a kápolna a Fekete templom egy freskóján
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Egyházmegye Gyulafehérvári főegyházmegye
Építési adatok
Építése 13. század
Bezárása 1541
Település Brassó
Elhelyezkedése
Szent Katalin-kápolna (Brassó belváros)
Szent Katalin-kápolna
Szent Katalin-kápolna
Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 26″, k. h. 25° 35′ 15″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 26″, k. h. 25° 35′ 15″

Története, feltárásaSzerkesztés

A Szent Katalin-kápolna alapjaira 1976-ban bukkantak rá a Johannes Honterus Líceum „C” épületének alagsorában.[1] Ez volt az első kézzelfogható bizonyíték a kápolna létezésére, melyet addig csak korabeli dokumentumokban említettek meg. 2003–2004-ben további feltárásokat végeztek.[2]

Ami a dokumentumokat illeti, az épületegyüttes első konkrét említése 1388-ból származik.[3] Ekkor hivatkoznak a Katalin-udvarra (németül: Sankt-Katharinen-Hof, latinul: curia sanctae Katherinae), mely a plébániatemplomtól, a mai Fekete templomtól délre volt; itt helyezkedett el a cisztercita rend kolostora és a hozzá tartozó kápolna. A legtöbb történész egyetért abban, hogy maguk az épületek a 13. századból származnak.[2] Binder Pál szerint ugyanarról a premontrei kolostorról van szó, melyet a Catalogus Ninivensis említ 1235-ben. A kolostor elpusztult az 1241-es tatárjárásban, ám később újra felépítették, és 1280–1290 körül átvették a ciszterciek.[4] Más kutatók szerint már kezdettől fogva a ciszterciek tulajdona volt, és 1202–1228 között épült.[5]

Kezdetben a kerci kolostor irányítása alá tartozott; ennek 1474-es megszűnése után pedig a szebeni prépostsághoz. 1480-ban 19 laikus nővér lakott itt, többségük özvegy. Ebből az következtethető, hogy ebben az időben a kolostor főleg menhelyként szolgált az özvegyek, idősek, hajadonok számára.[4]

1541-ben, Johannes Honterus reformációjának következményeként a Szent Katalin kolostor megszűnt. A kápolnát egy ideig iskolaépületként használták, majd 1559-ben lebontották, és itt építették fel az elemi iskolát és internátust. Később itt épült fel a Honterus líceum „C” épülete.[2]

LeírásaSzerkesztés

A Katalin-udvar a régi városerőd délnyugati részén, a Fekete templomtól délre helyezkedett el. Innen egészen a délnyugati várfalig (és a kapuig) egy üres, nyitott tér volt.[6] A kápolna habarccsal rögzített terméskőből épült, ötszögű apszissal és külső támpillérekkel; alapja 10 méter oldalhosszúságú négyzet. Stílusa hasonlóságot mutat a kerci kolostoréval és a Szent Bertalan-temploméval; ez is megerősíti, hogy a 13. század elején épült. Egyetlen fennmaradt ábrázolása a Fekete templom egy 15. századi freskója.[2]

A Katalin-udvar emlékét jelenleg csak a Katalin-kapu neve őrzi. Korábban a város négy fertályának egyikét (Quartale Catharinae) és két utcáját (ma Str. Paul Richter és Str. Constantin Brâncoveanu) is róla nevezték el.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Die Honterusschule in den ersten Jahrzenten ihres Bestehens. In Nussbächer, Gernot: Aus Urkunden und Chroniken. Beiträge zur siebenbürgischen Heimatkunde. Bukarest: Kriterion. 1981. 118. o.  
  2. a b c d Jenei 401–404. o.
  3. Zimmermann, Franz – Werner, Carl: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen: 1342-1390. Köln: Franz Michaelis. 1897. 628. o.  
  4. a b Binder 127–129. o.
  5. Rusu, Adrian Andrei. Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana şi Maramureș. Kolozsvár: Presa Universitară (2000). ISBN 9789738095700 
  6. Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum, 27. o. (1928) 

ForrásokSzerkesztés