Főmenü megnyitása

Szent László-templom (Ógyalla)

(Szent László templom (Ógyalla) szócikkből átirányítva)

Koordináták: é. sz. 47° 52′ 13″, k. h. 18° 11′ 27″

Az ógyallai Szent László király templom

Az ógyallai Szent László római katolikus templom 19121913 között épült. A magyar szecessziós építészet egyik jellegzetes példája Szlovákia területén. A templomot Medgyaszay István tervezte, aki elsősorban a vasbeton merész alkalmazása miatt vált híressé Magyarországon. Ennek ellenére ezen építményén a vasbeton nem tölt be különösebben lényeges szerepet, mivel ezen építmény új korszakot nyitott meg munkásságában, mellyel elkezdett érdeklődni a fa felhasználása iránt.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

 
A templom a Komáromi utca felől

A Szent László királynak szentelt római katolikus templom az egykori barokk templom helyén áll, melyet 1718-ban építettek, és az 1763-as földrengés után restauráltak. Az 1911-es tűzvész során - melyben több gyallai épület, közöttük a plébánia épülete is megsérült - az öreg templom leégett. Az új plébániát Medgyaszay javaslata alapján készítették. A tervek egyik kidolgozója Boldoghy Gyula volt.

AlaprajzaSzerkesztés

A templom szecessziós épület, melyet az erdélyi gótikus építészet ihletett. A templom nyolcszögletű alaprajzú, mely nyolcszögből négy oldalsó szár türemkedik ki, melyek együtt egy keresztet formáznak. Ezek egyike meghosszabbított. Itt található a templombejárat. A sekrestye szintén sokszögletű, a kereszt szárai között helyezkedik el északnyugati irányban.

BeltereSzerkesztés

A belső teret felülről a fából készült kupola zárja le. A kupola sötét színe kontrasztot teremt a környező falak fehér színével, amelyek a kereszt száraival enyhén nyomott Tudor boltívekkel kapcsolódnak. Az oldalsó terek fa boltozat ezen boltíveket követi. A kórust a központi tértől népi motívumokkal díszített faragott fa korlát különíti el. Ugyanezen népi motívumok díszítik a szószéket is. Az eredeti szószék megsemmisült, nemrégiben készült el ennek a másolata. A kórus és az oldalsó terek fa mennyezete karcsú fapilléreken nyugszik. A pillérek voluta főkkel vannak ellátva, melyek díszítését az erdélyi népművészet inspirálta.

SzerkezeteSzerkesztés

A belső és külső tér szerves egységet képeznek. A külső rész egysége a templombelsővel egyedül a boltozatos szerkezettel bomlik meg, mely a külső részen nem jelenik meg megfelelően. A kupolát sátortető fedi, melynek csúcsán funkció nélküli lucerna van sokszögű alaprajzzal. Az oldalsó terek tört hengeres boltozatát félnyeregtető. A falak sima felületét csak az ablaknyílások periodikus váltakozása szakítja meg, melyek teljes boltívben végződnek. Díszítőelemeket csak a fából készült részeken látunk. A külső térben díszítettek csak a tetőt tartó konzolok. A fából készült konstrukciós elemek Medgyaszay művészeti elképzeléseinek megtestesülései. Foglalkozott ugyanis a különböző építőanyagok művészi módon történő felhasználásával. Ezt bizonyítja a fából készült kupola szerkezeti megformálása, illetve a fából készült mennyezet a konzolokkal, melyeket mint kontrasztot érzékel a szemlélődő a tiszta beltérrel.

MéreteiSzerkesztés

  • A torony magassága: 48 m
  • A torony alaprajzának területe: 20 m²
  • A templom teljes alaprajzának területe: 435 m²
  • Befogadóképesség: 164 személy
  • Kórus területe: 135,50 m²
  • Kórus befogadóképesség: 240 személy
  • Együttes terület: 570,50 m²
  • Állóhely: 1100 személy
  • Férőhely együtt: 1550

Felhasznált irodalomSzerkesztés

  • Kathy Imre: Medgyaszay István (Akadémia, 1979)
  • Gerle-Kovács-Makovecz: A századforduló magyar építészete (Szépirodalmi, 1990)
  • Modern építészeti lexikon. Szerk. Kubinszky Mihály. Budapest: Műszaki. 1978. ISBN 963-10-1780-X  
  • Kós Károly: Hármaskönyv, (Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1993)
  • Rév Ilona: Építészet és enteriőr a magyar századfordulón (Gondolat, 1983)
  • Pamiatky a múzeá 2/93, Adriana Bögiová, strana 14-15-16
  • Dulla-Moravčíková : Architektúra Slovenska v 20.storočí (Slovart, Bratislava, 2002)
  • Lukáčová-Bašo-Krivošová-Dohnány: Sakrálna architektúra na Slovensku (vydavateľstvo KT, Komárno, 1996)