Főmenü megnyitása

Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepét február 22-én tartja a római katolikus egyház, amikor arra emlékezik, hogy Krisztus Péter apostolt az egész keresztény egyház fejévé emelte. Ő volt az egyház első vezetője, így Róma későbbi püspökei, a pápák, az ő utódai. Az ünnep a Péter apostolra alapozott egyház egységét fejezi ki.

Szent Péter apostol székfoglalása
Szent Péter a trónon (Arnolfo di Cambio szobra)
Szent Péter a trónon
(Arnolfo di Cambio szobra)

Hivatalos neve Szent Péter apostol székfoglalása
(Natale Petri de cathedra)
Alternatív neve Szent Péter apostol székfoglalása Antiochiában, Szent Péter székbe ülése, Szent Péter apostol székben való felmagasztalása, Szent Pétörnek székös ünnepe, üszögös Szent Péter
Ünneplik elsősorban a katolikusok
Típusa katolikus
Tartalma, jelentése Péter tanító székének ünnepe, az apostolra alapított Egyház egységének kifejezése
Ideje február 22.
Kapcsolódó ünnep június 29., Szent Péter halálának napja
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Péter apostol székfoglalása témájú médiaállományokat.
Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.
Máté 16,13-19

Tartalomjegyzék

EredeteSzerkesztés

A római katolikus hagyomány szerint Péter apostol 42-ben Rómában megalapította a Római egyházmegyét, majd csaknem egy évtizeden át Antióchia püspöke is volt. Ennek emléke ez az ünnep.

TörténeteSzerkesztés

354-ben, a Depositio Martyrum említi először ezt az ünnepet Natale Petri de cathedra néven, mint Péter tanító székének ünnepét, az apostolra alapított Egyház egységének kifejezését. Az ünnep napját február 22-re, egy őspogány népünnep, a Caristia napjára tették, hogy az ősök tisztelete helyett az ókeresztények kultuszát mozdítsák elő.

A VIII. század vége felé az ünnepben Szent Péter antiochiai püspökségének emlékét emelték ki.

Szent Péter római székfoglalását január 18-án külön ünnepelték az 1960-ig, amikor XXIII. János pápa a két ünnepet összevonta február 22-re.

Jelentése, jelentőségeSzerkesztés

A második vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetű dogmatikus konstitúciója kifejti, hogy "... amint az Úr rendelkezése alapján Szent Péter és a többi apostol egyetlen apostoli kollégiumot alkot, úgy kapcsolódnak egymáshoz a római püspök, Szent Péter utóda, meg a püspökök, az apostolok utódai."[1] Ebből következik, hogy Róma püspöke, aki Péter katedráján ül, folytatja az egyházban a péteri dimenziót, vagyis Péter apostol általa teljesíti krisztusi megbízatását.

Néphagyományok, népszokásokSzerkesztés

A germán népeknél tavaszkezdő nap. Mivel sok évben a farsang végére esik, vendégeskedéssel, zajkeltéssel, télkiűző szertatással vagy szalmabáb elégetésével ünneplik meg.

Magyarországon egy félreértés következtében szerencsétlen napnak számít. Csefkó Gyula nyelvész a Népünk és nyelvünk című folyóiratban 1934-ben publikált cikkében[2] kifejti, hogy az ünnep hivatalos egyházi elnevezését a középkorban valószínűleg így fordították magyarra: Szent Pétörnek ű székössége, és ebből olvasta ki a népnyelv az üszögös Szent Péter alakot. (Az 1506-os Winkler-kódexben Vzöghes zent petör Apastal néven szerepel.) Mivel az üszög vagy üszök veszélyes sebfertőzést, a gabonát tönkretevő gombafertőzést és a gyümölcsfákon a kései fagy okozta sérülést jelent, a néphit negatív tulajdonságokkal ruházta fel ezt a napot. Bálint Sándor néprajzkutató Ünnepi kalendárium című írása szerint ezen a napon a szegedi asszonyok „nem nyúlnak lisztbe, mert majd üszögös lesz a búza. Libát, tyúkot nem jó ültetni, mert üszögös lesz a tojás, vagyis megfeketedik és nem kél ki.”

JegyzetekSzerkesztés

  1. LUMEN GENTIUM. második vatikáni zsinat, 1964. november 21. (Hozzáférés: 2018. február 22.)
  2. Csefkó Gyula: Üszögös Szent Péter. 1934. 17–19. o. = Népünk és nyelvünk, Hozzáférés: 2018. feb. 22.  

ForrásokSzerkesztés