Főmenü megnyitása

Szentistván nagyközség Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Mezőkövesdi járásban. A Bükk-vidék és az Alföld találkozásánál helyezkedik el, a 3. számú főútvonaltól, autópályától délre, pár kilométerre.

Szentistván
Tájház
Tájház
Szentistván címere
Szentistván címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeBorsod-Abaúj-Zemplén
JárásMezőkövesdi
Jogállás nagyközség
Polgármester Dobóné Koncz Judit (független)
Irányítószám 3418
Körzethívószám 49
Népesség
Teljes népesség2429 fő (2015. jan. 1.)[1] +/-
Népsűrűség46,74 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület51,07 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szentistván (Magyarország)
Szentistván
Szentistván
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 46′ 23″, k. h. 20° 39′ 39″Koordináták: é. sz. 47° 46′ 23″, k. h. 20° 39′ 39″
Szentistván (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Szentistván
Szentistván
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Szentistván weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentistván témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

Szentistván Borsod megye déli részén helyezkedik el, a három matyó település (Mezőkövesd, Tard, Szentistván) egyike. A matyó népcsoport eredete vitatott: van, aki szerint a palócok rokonai (kiszakadt töredéke), mások szerint a kabarok vagy a kunok leszármazottai lehetnek. A községet a pápai tizedjegyzékek 1333-ban DE SANCTO STEPHANO néven említik, s pápai tized címén 7-10 garast fizetnek. Az államalapító szent István Király tiszteletére építtet itt templomot Ernye bán fia, István nádor 1315 táján (Más forrás ezt 1332-re teszi). 1396-tól SENTH ISTHUAN alakban ismeretes, majd a 15. században ZENTESTHWAN-nak hívják, s országút köti össze Tiszavalkkal. Borovszki Samu: Borsod vármegye története című művében az szerepel, hogy a község a nemesi vármegye negyedik járásába(Későbbi nevén az ónodi járásban) tartozik, s egy 1544-ből származó adólajstrom is megerősíti ezt. Birtokosai közé tartoznak a karthauzi szerzetesek.1557-benFerdinánd király Szentistvánt az egri káptalannak adományozza. 1544-ben-Buda török elfoglalása után 3 évvel-elpusztult, s mint elhagyott falu határát az idegenek (a szomszédos települések lakói) használják, amiért a káptalan kénytelen panasszal élni ellenük. Az 1596-os mezőkeresztesi csata után a török egész Alsó-Borsodot feldúlja, Szentistvánt is puszta helyként említik, s hogy újból benépesüljön, 1682-ben Apátfalváról (Bélapátfalva,Heves megye)telepítenek ide jobbágyokat. A török egyébként olyan pusztítást végez, hogy még a mezőkövesdi járás is megszűnik, s a területet a nemesi vármegye más járásába sorolják be. Ekkor szűnnek meg a közelben, mint falvak: Tétes, Montaj, Tilaj, Pazsag. A 16. századtól a 3 részre szakadt ország területén lévők közül azok vannak, akik a Török Hódoltság és a Magyar Királyság találkozásánál élnek, hiszen a harcok következtében a területek gyakran gazdát cserélnek, s e miatt kétfelé kell adót fizetniük. 1682-ben a falu török földesura Ali Ahmet Csorbacsia, a magyar tulajdonos pedig az egri káptalan. 1705-ben az egri káptalan szabad költözésű jobbágyokat telepít a faluba. A 17. és 18. században az elemi csapások okoznak nehézséget:1754-ben jégverés,1693-ban,1748-ban és 1782-ben sáskajárás pusztít. Az 1754.évi jégverés olyan mértékű, hogy a lakosok teljesen tönkremennek, s a megye a község adóját is elengedni kényszerül. A 18. században rövid ideig Mezőszentistván néven is szerepel a falu. 1771-ben Mária Terézia királynő a községnek Urbáriumot adományoz. Ebben meghatározza, hogy a település jobbágyai milyen szolgáltatásokkal tartoznak földesuraiknak. Az ezt megelőző évben született okmányon-mely a szentistváni jobbágyoknak feltett 9 kérdést és feleletüket tartalmazza, a szolgáltatásokkal kapcsolatban- pedig a következő aláírások szerepelnek: Juhász Péter bíró, Nyeste Gergely esküdt, Lövei István esküdt, Pápai János esküdt, Simon Péter esküdt. 1699-ben pap hiányában Geszty István nevű licenciátus működik a megrongált templomban, de 1719-től már felszentelt pap vezeti az anyakönyveket. Az 1746.évi egyházlátogatás során kis kőtemplomot találtak itt, boltozott szentéllyel. A káptalani kegyúr 1751-ben megkezdte egy barokk stílusú templom építését, melynek munkálatai 1759-ben fejeződnek be, 1768-ban áldották meg s 3 oltárt helyeztek el benne. A főoltáron Kracker János Lukács festménye: Szent István felajánlja Magyarországot Szűz Máriának. Az 1700-as években gondot jelent az itt tartózkodó osztrák katonaság ellátás, valamint a közelben ( Montaj, Tilaj )kocsmáiban lappangó betyárok jelenléte, károkozása. Az 1848-49-es szabadságharcban községünk lakói közül többen a borsodi nemzetőrök seregében teljesítenek szolgálatot. Derekasan küzdenek Pákozdnál (1848.szeptember 29.), majd a lajtai táborba kerülnek. Később a szentistváni századot (a miskolci, edelényi, kassai, papi, keresztesi századokkal együtt) Eperjesre küldik, mivel ott van rájuk szükség. A kápolnai csatavesztés (1849. február 26-27) után a falun keresztül vonul vissza a magyar sereg a Tisza felé. Március 1-jén délután 4 órakor Szentistvánra érkezik a csapatok parancsnoka, Görgey Artúr. Rövid itt tartózkodás után Egerlövő felé, a Tisza irányába vonulnak, hogy később felkészüljenek a tavaszi hadjáratra. Az első világháborúban mintegy 1000 katonája harcol, akik közül hősi halált halt 123, hadirokkant lett 60 fő. A két világháború között a szentistváninak zöme, csakúgy, mint a többi borsodi községek lakói, summásként keresi a kenyerét. Elszegődnek nagybirtokokra, gazdaságokba 6 hónapos idénymunkára. Az ország sok részére eljutnak (Mezőhegyes, Nagydorog, Szécsény, Selyp, Gyöngyös, Eszterháza, Sárkeresztes) sőt még Németországba is. Az 1930-as években a községhez tartoznak: Tilajpuszta, Nyárjas, Nagymontaj, Salamonta, Batúz, Fehérlói-csárda, Papp-tanya, Vitéz-tanya, Ördög-tanya, Falutag. A határ területe ekkor 9495 kat.hold, ebből 4500 kat.hold az egri székesfőkáptalan birtokában van. Sok a törpebirtokos (1-2 holdas), számuk ekkor 425, középbirtokos (100-1000 hold közötti) csak 5 van,2080 kat.hold területtel. A második világháború idején, mielőtt a front ideért, az átvonuló magyar katonai csendőrség négy, az alakulatától megszökött katonát elrettentésül a Kossuth utca végén lévő póznára felakaszttat, mert hazaárulónak nyilvánítja őket. A helyi temetőben közös sírba temetik mindnyájukat. 1944. november 7-én a községet át akarták telepíteni Homokterenyére. Aláaknázták a templomot, s mindent előkészítettek a távozásra. A falu lakosságába templom előtt gyülekezve, vitéz Suba Pál plébános vezetésével megtagadta ezt a parancsot. A községben harcra nem került sor, mégis meghal egy polgári áldozat 1945 áprilisában, amikor egy repülőgép bombát dob a településre. A második világháborúban 113 katonája hal meg,109 a csatatéren, 4 fő pedig kinn szerzett betegségek következtében idehaza.

Itt kell szólni a forrásokban 1279-ben szereplő Tilajról, mely a középkorban még önálló falu volt, templomát is ekkor említik.1960-ig Szentistván határához tartozott,1930-ban 115, 1960-ban már csak 7 lakója volt. Mára már csak temetője maradt fenn.

A középkorban szintén önálló falu volt Montaj, melyet 1319-ben birtokosa az egri káptalanra hagyott. Itt 1939-ben 139 személy lakott. 1905-ben ezek a helyek külterületi lakott helyként Szentistvánhoz tartoztak, csakúgy, mint Salamonta, Batúz, Nyárjas, Fehérlói csárda és még néhány környező tanya. Érdekesség az is, hogy 1951-ben az akkori Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága kérelmet terjesztett elő, hogy a település nevét változtassák Istvánfalvára, de ez a kérés nem teljesült.

A világháború után az itt élők többsége a mezőgazdaságból él,1948-ban alakul meg az első szövetkezet. 1954-ben kiépül a villanyhálózat, majd 1959-ben a Művelődési Ház. 1962-ben óvoda,1965-ben új ABC-áruház kezdi meg működését. 1968-ban gyógyszertárat,1969-ben Öregek otthonát avatnak. 1983-ban bevezetik a vezetékes földgázt,1984-ben az iskola új résszel bővül. Folyamatosan korszerűsítik, felújítják a közintézményeket, alakítják a település központi részét. Infrastrukturális fejlettségére való tekintettel 1988-ban „nagyközség” címet kapott. A helyi matyó hagyományok ápolásáról, népművészetéről messze földön híres. Itt született és hosszú időn keresztül élt és alkotott Juhász József író, költő, festőművész(1914. március 18.- 2003.március 9.).Tizenöt kötete jelent meg,köztük egy szociográfia, két műfordítás, három prózai mű.

NépcsoportokSzerkesztés

A település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.[2]

NépességSzerkesztés

A település népességének változása:

 

NevezetességeiSzerkesztés

 
Szentistváni hímzés, gyapjúval hímzett lepedőbetét csíkja (1900 körül)

Szentistván, a három „matyó” település (Mezőkövesd, Szentistván, Tard) egyike. A „matyó” név eredetét sokan kutatták, s kutatják még napjainkban is. „A szorgalmas népű, szép magyar fajtájú község lakossága elismert nevet vívott ki, elsősorban asszonynépe a matyó népművészet magas színvonalra való fejlesztésével és a kézimunkázás és hímzés szorgalmas művelésével” – írja az 1939-ben készült Borsod Vármegye Krónikája című kiadvány szerzője. Régen és még ma is, a hímzés sok asszonynak a megélhetés forrása, kiegészítője. Díszes, matyó népviseleti ruhájukat szívesen magukra öltik az idelátogatók kedvéért.

 
Barokk római katolikus templom

A településen található műemlék a Szent István király tiszteletére épített templom, melynek falát Takács István festőművész freskói díszítik. A történelmet őrzik és idézik a háborúk áldozatai tiszteletére emelt emlékművek a Hősök terén. Közöttük és kiemelkedve kapott helyet a Millennium tiszteletére államalapítónk, Szent István király alakját és emlékét őrző műalkotás. Artézi víz-forrás a település központjában található Szent István kútja. Ma már az 1890-es években épült műemlék tájház is történelem. A főtéren megtalálható még az István Király Általános Iskola is ,melynek 146 tanulója van.

 
Tájház

Hires emberek:

 
Szentistváni utcarészlet 1906


JegyzetekSzerkesztés

ForrásSzerkesztés

További információkSzerkesztés