Főmenü megnyitása

Szentkirály (Esztergom)

a középkori Esztergom egyik déli városrésze

Szentkirály – régi nevén Abony (Obon) – a középkori Esztergom egyik déli városrésze, a stefaniták egykori faluja és ispotálya.[1] Fokozott régészeti terület. A tatárjárásig Esztergom sokkal nagyobb kiterjedésű volt, mint a mai város. Az egykori Szentkirály területe is ma lakatlan, nevét csak a Szentkirályi Duna-dűlő őrzi.

Szentkirály
Közigazgatás
Település Esztergom
Népesség
Teljes népességismeretlen
Elhelyezkedése
Szentkirály (Esztergom)
Szentkirály
Szentkirály
Pozíció Esztergom térképén
é. sz. 47° 46′ 23″, k. h. 18° 42′ 57″Koordináták: é. sz. 47° 46′ 23″, k. h. 18° 42′ 57″

FekvéseSzerkesztés

A nagy kiterjedésű Szentkirály a Duna partján, Szentpáltól és Szentistvántól délnyugatra feküdt. Területe általános és fokozott régészeti védelem alatt áll.

TörténeteSzerkesztés

A külvárost eredetileg Abonynak (Obon) nevezték, de a 12. századtól már Szentkirály néven említik az ekkor itt alapított Szent István templomról.

A római időkben szabvány őrtorony állt a területén. A török időkig, a 16. századig lakott maradt, dunai átkelő, rév működött itt. Első templomát, a Szent András plébániatemplomot már Szent István idejében építették, de a 14. században már csupán a romjai álltak. Ennek közelében állt István király kastélya. Egyes feltételezések szerint itt is halt meg 1038. augusztus 15-én.[1][2][3] A település másik templomát, a Szent István templomot, keresztes konventet és ispotályt – ami egyben a település későbbi névadója is – II. Géza király alapította Szent István keresztes kanonokrendje számára. Sokáig úgy tartották, hogy a Jeruzsálemi Szent János lovagok magyarországi központjának épült, de később megállapították, hogy egy önálló ispotályos-kanonokrendi kongregációként jöttek létre. A templom húsz méter széles, harminchat méter hosszú, háromhajós és kéttornyú volt. Mellette állt Szent Elek és Szent Balázs kápolnája is. A konvent hiteleshelyként működött, azaz a hozzájuk forduló ügyfelek közti peres ügyeket, vagy esetenként országos jelentőségű ügyeket ők foglaltak írásba. Ilyen volt például az itt íródott beregi egyezmény. Az itt készült dokumentumokból, térképekből kapunk pontos leírást a korabeli birtokviszonyokról. III. Béla 1181-ben megerősítette az ispotályt, adott részére 12 hajót. A legkorábbi itteni töredékes pecsétű oklevél 1223-ból maradt fenn.[1] A konvent munkája a török hódítással ért véget. Később a település köveit is széthordták. Esztergom 1595-ös ostromának során itt volt a keresztény lovagok hídfőállása, ezért sok csata zajlott a területén. Az itt felállított táborban halt meg Balassi Bálint.

Pereskedés a veszprémi püspökséggelSzerkesztés

Mivel az esztergomi érsekség területe a Felvidéken terült el, Szentkirály a veszprémi püspökségnek tartozott a tizeddel. 1249-ben viszont a szentkirályi keresztesek magukénak foglalták le a tizedet, ami hosszú pereskedéshez vezetett a két fél között. Ez odáig fajult, hogy a keresztesek maguk rombolták le a Szent András templomot. VII. Bonifác pápa a zirci apátot bízta meg az ügy kivizsgálásával, aki 1298-ban kiközösítette a kereszteseket, akik 1329-ig folytatták a pert, ami végül is megegyezéssel zárult le. Az egyezség értelmében a keresztesek megtarthatták a Szent András templom tizedét.

FeltárásokSzerkesztés

A templom maradványait 1895-96-ban feltárták, amikor a várost ölelő dombokról kihalt a szőlő a filoxéra miatt (lásd: Diósvölgy), szőlővel kezdték betelepíteni ezt a vidéket is. Régi pénzek, cserépedények, gyöngyök, gyertyatartók, fegyverek, harangtöredékek, pecsétnyomók, csontvázak, török kori patkók, ajtópántok, kulcsok, kések, vésők, csengők, lőfegyverek és a település kőfalai kerültek elő. A templom falai még az ásatásokkor is egy méter magasságig álltak. Ma a területen homok- és kavicsbányák, szántóföldek találhatók. A másik nagyobb feltárás a hatvanas években történt, mikor a homokbányákat kezdték megnyitni a területen.

ForrásokSzerkesztés

  • Régészeti barangolások Magyarországon
  1. a b c http://lexikon.katolikus.hu/S/Szentkir%C3%A1ly.html
  2. Szent István városa – Esztergom története (2006) Szerk:Meggyes Miklósné
  3. Archivált másolat. [2016. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 9.)