Szentlélek-ispotály (Kolozsvár)

kolozsvári szociális intézmény

A kolozsvári Szentlélek-ispotály a város egyik intézménye volt, ahol 2–10 szegényt láttak el. Az írott források a 15. századtól a 17. század második feléig említik, régészeti feltárás nem történt.

Elhelyezkedése

szerkesztés

A Kőmál keleti oldalán, a szőlők alatt, a Szamoshoz közel helyezkedett el. Nevezték Alsóispotálynak is, megkülönböztetve az akkor a domboldalon feljebb található Szent Erzsébet-ispotálytól.

Története

szerkesztés

Első említése 1430-ból maradt fenn egy V. Márton pápához intézett folyamodványban, amelyben búcsúengedélyt kértek az ispotályban ápolt leprások és szegények javára. A 15. századból több végrendelet is ismert, amelyben az ispotály javára rendelkeztek. A legnagyobb értékű végrendeleti adomány 1559-ből maradt fenn, amikor Nagy Salathiel a Király utcai sütőházát a Szentlélek- és Szent Jób-ispotályokra örökítette. A 16. századtól kezdve a magánadományok mellett az erdélyi fejedelmektől is juttatásokban részesült. A reformációt követően a megszüntetett egyházi intézmények vagyonát a város vette kezelésbe, így kapta meg az ispotály a domonkosrendiek óvárbeli sütőházát.

1668 után a Szentlélek-ispotály feltehetőleg beolvadt a Szent Erzsébet-ispotályba.

Tevékenysége

szerkesztés

Az ispotály szállást, élelmezést és ruházatot biztosított a rászorultaknak, de ellátott nem bentlakókat is; a támogatásra érdemeseket a városi tanács jelölte ki. A bentlakók között voltak fogyatékosok, de az árva gyermekek egy része is itt talált elhelyezést. A bentlakók nem feltétlenül voltak szegények: volt olyan eset is, hogy vagyonos ember vagyonát az ispotályra hagyva, élete utolsó szakaszát itt töltötte. A bentlakók lehetőségükhöz mérten részt vettek az ispotály körüli munkákban. Ideiglenesen betegeket is elláttak, de nem a gyógyítás, hanem a szociális gondoskodás volt az ispotály fő feladata.

Feladatai ellátására az intézmény többféle jövedelemforrásból gazdálkodott. Saját ingatlanjai (épületek, sütőházak, szántók, szőlők, tó, erdő) működtetése mellett állandó jövedelme származott a sóból, amelyet fejedelmi donáció biztosított számára, emellett részesült a városi (quarta) és egyházi adóból, és számos esetben végrendeleti adományokból.

Ispotálymesterek

szerkesztés

Az ispotályt az ispotálymester vezette, akit a százférfiak közül választottak. Az ispotálymester önállóan gazdálkodott az intézmény vagyonával; tevékenységét a városi számvevők ellenőrizték. Mesterségét hivatali ideje alatt is folytatta, de adómentességet élvezett, emellett azokra a napokra, amikor a város illetve az ispotály számára dolgozott, napszámot és ételt kapott.

Név Foglalkozás Tisztségviselés ideje Megjegyzés
Szabó Márton 1573 első név szerint ismert ispotálymester
Temesvári Mihály 1574. február
Szurdok Simon 1575
Lakatos János 1576
Temesvári Mihály 1577–1578
Salla Imre 1584–1585
Szabó Lénárt 1585–1586
Szabó György 1586–?
Nyírő (Jekel) Dávid 1588–1589
Bácsi Tamás 1591–1593
Nyirelt János / Hannes Nyres 1593–1595
Keöleséry Tamás 1596–1597
Szíjgyártó Bálint 1598–1600. január
Domokos Mátyás 1600. január – 1601. február
Reisz András 1601. február – 1602
Szikszai János 1602
Shacz János / Hannes Shacz 1603–1605
Fodor Gergely szűcs 1605–1609
Varga (Treppiger) Gáspár 1610–1611
Kőműves Máté 1612. január–1616. január
Endres Hermon / Hermann András 1616. január–1619
Lakatos György 1620–1622
Lincz György mészáros 1623
Csiszár István 1624–1627
Mechel Gebaurt / Szíjgyártó Mihály szíjgyártó 1628–1633
Dési Eötvös János ötvös 1634–1636
Stephen Lutsch / Lutsch István 1637–1638, 1639?
Lakatos András 1641–1642
Tonnich Rhener 1643
Csanádi Ferenc 1644–1647
Matthes Binder / Kádár Máté kádár 1648–1658
Kapusi András 1658–1659
Welten Schmidt 1659–1660
Tímár Bálint 1660. december – 1661. január
Hosz Szőcs Pál 1661. január – 1662. január
Prázsmári Márton 1662. január – 1662. december elszámolás nélkül megszökött
Barthos András 1662. december – 1665. augusztus
Pataki Szabó István 1665. augusztus – 1668
  • Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság Polis. 2004. ISBN 973 8341 44 2  
  • Rüsz-Fogarasi Enikő: Egy elfeledett intézmény: A kolozsvári Szentlélek-ispotály kora újkori története. Budapest: L'Harmattan. 2012. ISBN 978-963-236-514-5