Főmenü megnyitása

Szerednyei János (Szerencs, 1920. május 26. - Vorosilovka, Szovjetunió, 1948. július 26.) katolikus pap, aki 1945-ben önként jelentkezett, hogy elhurcoják a málenykij robotra egy saját tarcali híveiből álló csoporttal együtt. Egy balesetben halt meg egy szénbányában, ahol dolgozott.

Tartalomjegyzék

ÉletpályaSzerkesztés

Szerednyei Jánost Kassában szentelték pappá 1944 június 11.. Utána segédlelkészként Tarcalra került.[1]

Miután a területet elfoglalta a Vörös Hadsereg, 1945. január 24-én elkezdődött emberek gyűjtése a málenykij robotra. A plébános és a segédlelkész elmentek a szovjetekhez az elhurcoltak érdekében, legalább a gyerekek és nők elengedését akarták elérni. (Más források szerint borral ki akarták vásárolni az embereket.[2]) Sikerült elérniük, hogy a nők egy részét és egy házaspárt szabadon engedték azzal a feltétellel, hogy Szerednyei János helyükre megy. Ő beleegyezett, csak a plébániára ment előtte a legszükségesebb holmiért. Akkor úgy tudtak, hogy háromnapos munkáról van szó.[3]

Néhány napos várakozás és aztán egy hónapos utazás után megérkeztek a célhoz, ami a 7144/1223 számú tábor volt Vorosilovka településen, a Vorosilovgradi oblaszty-n (terület), az Uspenskij rajon (körzet) a donecki kőszénmedencében, hogy a Vorosilova bányában dolgozzanak.[4] Szerendnyei vájárként dolgozott 400 méteres mélységben.[5] A rabszáma 542 volt.[6]

A táborban verseket írt, hegedűlt, igyekezett lelket tartani a rabtársaiban. Néha titokban misézett is, amiért büntetésül bezárták.[7]

Elismerésül a munkaeredményeiért kapott egy fekete szövet „oroszka” ruhát a tábor vezetőségétől.[8]

Az életét egy balesetben vesztette el. Amikor a munka után, fáradtan egy csillén utazott a felszínre a csillében elromlott a fék és elkezdett egyre gyorsabban lefelé gurulni. A rajta utazó bányások leugrottak, Szerednyei ugrás után elesett, megütötte magát a halántékán és a helyszínen meghalt.[5]

Mivel Szerednyei volt a tábor legjobb dolgozója, a tábor vezetőség engedélyezte, hogy koporsóban temessék el, ami kivételnek számított.[9]

EmlékezettSzerkesztés

Szerednyei János emléket egy a tarcali katolikus templomban elhelyezett tábla őrzi.

GalériaSzerkesztés

 
Szerednyei János emléktáblája a tarcali katolikus templomban

IrodalomSzerkesztés

  • H. Örkényi Ilona A tarcali káplán sírhantja Budapest: Masszi Kiadó, 2000
  • Szerednyei János. Tarcali káplán hősiés életáldozata Budapest: Kalot Kiadó, 2005
  • Szerednyei János a Számon Tartva oldalon
  • Szerednyei János a Magyar Katolikus Lexikonban

JegyzetekSzerkesztés

  1. Dr. Berzeviczy Józsefné Etelka, Szerendnyei János testvérhúgának emlékezései, Szerednyei János. Tarcali káplán hősiés életáldozata Budapest: Kalot Kiadó, 2005, 43. old.
  2. Dr. Juhász Lászlóné, unokahúga emlékezése, Szerednyei János. Tarcali káplán hősiés életáldozata Budapest: Kalot Kiadó, 2005, 55. old.
  3. Dr. Berzeviczy Józsefné Etelka, Szerendnyei János testvérhúgának emlékezései, Szerednyei János. Tarcali káplán hősiés életáldozata Budapest: Kalot Kiadó, 2005, 43. ld.
  4. Az újságíró, Sinkó Ferenc: Nyája között nyugszik a pásztor, Szerednyei János. Tarcali káplán hősiés életáldozata Budapest: Kalot Kiadó, 2005, 63. old.
  5. a b Dr. Berzeviczy Józsefné Etelka, Szerendnyei János testvérhúgának emlékezései, Szerednyei János. Tarcali káplán hősiés életáldozata Budapest: Kalot Kiadó, 2005, 44. old.
  6. Az újságíró, Sinkó Ferenc: Nyája között nyugszik a pásztor, Szerednyei János. Tarcali káplán hősiés életáldozata Budapest: Kalot Kiadó, 2005, 64. old.
  7. Az újságíró, Sinkó Ferenc: Nyája között nyugszik a pásztor, Szerednyei János. Tarcali káplán hősiés életáldozata Budapest: Kalot Kiadó, 2005, 63-64. old.
  8. Örkényi Ilona tanítónő, fogolytárs, „a második koronatanú” vallomása, Szerednyei János. Tarcali káplán hősiés életáldozata Budapest: Kalot Kiadó, 2005, 33. old.
  9. Örkényi Ilona tanítónő, fogolytárs, „a második koronatanú” vallomása, Szerednyei János. Tarcali káplán hősiés életáldozata Budapest: Kalot Kiadó, 2005, 32 old.