Speciális:Prefixindex/User:Akela (URL) - - - - - WP szócikkek száma 542 869

<now-xxx-iki>

Gail-völgy
Gailtal, Ziljska dolina
 
A Gail-völgy a Gartnerkofel csúcsáról
Közigazgatás
Országok  Ausztria
(nyugati szakaszok)Kelet-Tirol
(keleti szakasz)Karintia
TelepülésekKartitsch, Lesachtal, Kötschach-Mauthen, Hermagor, Fürnitz, Maria Gail
SablonWikidataSegítség

|GEBIRGE = Gail-völgyi Alpok / Karni-Alpok főgerinc |BREITENGRAD = 46/38/00 |LÄNGENGRAD = 13/11/08 |GEWÄSSER = Gail folyó }} A Gail-völgy (németül: Gailtal, szlovénül: Ziljska dolina) ist ein von Kelet-Tirol nach Karintia verlaufendes Tal. Es nimmt seinen Anfang in Kartitsch und endet bei Villach. Das Gailtal bildet hidrogeográfiailag keine Einheit: Der überwiegende Teil des Tals wird von der Gail Richtung Osten entwässert, wo sie bei der Ortschaft Maria Gail in die Drávába mündet; der westlichste Talabschnitt wird hingegen vom Gail-patak Richtung Westen (ebenfalls zur Drau hin) entwässert. Der Kartitschi-nyereg ist hierbei die vízválasztó a völgyön belül.

Lesachtal község


Das Gailtal ist besonders reizvoll durch den Kontrast zwischen dem ebenen, weiten Talboden und den teils schroffen Gebirgshängen. Es wird im Norden durch die Lienzi-Dolomitok und die Gailtaler Alpen gesäumt, im Süden durch Karni-Alpok und Karavankák. In Kärnten verteilt es sich auf die Bezirke Hermagori járás (Šmohor) und Villachvidéki járás (Villach-Land), in Kelet-Tirol liegt es im Bezirk Lienzi járás.

Die auffällig schnurgerade Furche des Gailtals ist Teil der Periadriatischen Naht, die die Déli-Alpok von den Zentralalpen trennt.

Im Unterlauf ist das Talbild über eine Strecke von etwa 10 km geprägt durch die sogenannte Schütt, das Ablagerungsgebiet von zwei mächtigen hegyomlások, die in prähistorischer Zeit sowie im Jahr 1348 vom Dobratsch (östlicher Ausläuferberg der Gailtaler Alpen) niedergegangen sind.


Das Lesachtal erstreckt sich über etwas mehr als 20 Kilometer in West-Ost-Richtung parallel zur italienischen Grenze. Der Talboden steigt dabei von 800 m auf rund 1200 m ü. A. an. Der höchste Punkt im Gemeindegebiet ist die Hohe Warte mit einer Höhe von 2780 m ü. A. Im Unterschied zum restlichen Gailtal hat der Fluss hier eine enge und bis zu 200 Meter tiefe Schlucht gebildet.


Einteilung

szerkesztés

Der Oberlauf der Gail wird unterteilt in das Tiroler Gailtal und das Kärntner Lesachtal. Die Große Gail fließt vom Kartitscher Sattel (1525 m) nach Osten, die Kleine Gail fließt nach Westen.

Von Norden münden 72 Bäche (genannt „Gräben“) in die Gail, unter anderem folgende: Klammbach, Gritschenbach, Rodarmbach, Gärberbach, Nieschenbach, Eggenbach, Trattenbach, Radegunder Bach, Tscheltscher Bach, Pallaser Bach, Stabentheiner Graben, Mattlinggraben, Podlaniger Graben, Stampfgraben und Strajacher Graben.

Aus Richtung Süden münden 18 Täler ein, von West nach Ost sind dies folgende: Hollbrucker Tal, Schustertal, Winkler Tal und Erschbaumer Tal münden in die Kleine Gail. Schöntal, Leitnertal, Tilliacher Tal, Rollertal, Winklertal, Raabtal, Ebnertal, Moosertal, Frohntal, Obergailer Tal, Niedergailer Tal, Wolayer Tal, Sittmooser Tal und Valentintal münden in die Große Gail.

Bevölkerung

szerkesztés

thumb|Gailtaler Frauentracht beim Kufenstechen in Feistritz/Gail Während das obere Gailtal deutschsprachig ist, hat sich östlich von Hermagor im unteren Gailtal bis heute ein slowenischer Bevölkerungsanteil mit einer eigenen Mundart erhalten (siehe Slowenische Mundarten). Germanisiert wurde das Gailtal im Wesentlichen von Osttirol und dem Drautal aus. Dementsprechend reicht hier die Tiroler Mundart nach Kärnten durch das ganze Lesachtal hinein. Das Gailtalerische, das im Unterlauf der Gail gesprochen wird, hat ein deutliches Oberkärntner Gepräge.

Die Bezirke Hermagor und Villach Land haben besonders hohe Anteile an Evangelischen (jeweils über zwanzig Prozent). Erwähnenswert ist in diesem Zusammenhang das Watschiger Toleranzbethaus.

Eine besondere kulturelle Ausprägung im Gailtal hat sich mit dem „Kufenstechen“ herausgebildet, das in etlichen Gemeinden des Tals durchgeführt wird. Das bekannteste unter ihnen ist das Kufenstechen in Feistritz an der Gail, das am Pfingstmontag stattfindet.
Mit der Gailtaler Tracht hat sich im Lauf von Jahrhunderten auch eine eigene, charakteristische und bäuerlich geprägte Tracht entwickelt.

Wirtschaft

szerkesztés

Traditionell war das Gailtal durch die Landwirtschaft geprägt (Pferdezucht, Fuhrwesen). Es gab viele Almdörfer. Mit dem Rückgang der Landwirtschaft lebt es heute im Wesentlichen vom Tourismus (Naßfeld, Karnischer Höhenweg, Pressegger See). Besonders das Lesachtal hat sich dem sanften Tourismus verschrieben. Mit dem Tiroler Gailtal, der Gemeinde Lesachtal und der Ortschaft Mauthen liegen drei Bergsteigerdörfer im Gailtal. Gewerbe und leichte Industrie gibt es in Hermagor.

Siehe auch

szerkesztés
  • Reinhold Jannach: Gailtal/Ziljska dolina. In: Enzyklopädie der slowenischen Kulturgeschichte in Kärnten/Koroška, von den Anfängen bis 1942. Wien, Böhlau Verlag 2016, Bd. 1, S. 375–382.
  • Karmen Kenda-Jež (Übers. Bojan-Ilija Schnabl, Peter Weiss, Reinhold Jannach): Gailtaler Dialekt. In: Enzyklopädie der slowenischen Kulturgeschichte in Kärnten/Koroška, von den Anfängen bis 1942. Wien, Böhlau Verlag 2016, Bd. 1, S. 382–385.
  • Bernhard Gitschtaler (Hrsg.): Ausgelöschte Namen. Die Opfer des Nationalsozialismus im und aus dem Gailtal – Ein Erinnerungsbuch. Otto-Müller Verlag, Salzburg 2015.
  • Bernhard Gitschtaler, Daniel Jamritsch: Das Gailtal unterm Hakenkreuz. Über Elemente nationalsozialistischer Herrschaft im Gailtal. kitab-Verlag, Klagenfurt/Celovec 2013.
  • Marija Makarovič, Jana Dolenc: Die slowenische Volkstracht in Wort und Bild. Fünfter Band: Das Gailtal. Ljubljana 1992.
A Wikimédia Commons tartalmaz Akela/Temp 09 témájú médiaállományokat.
  1. Marienpilgerweg. marienpilgerweg.at. (Hozzáférés: 2016. október 19.)
  2. Jenig. jenig.at. (Hozzáférés: 2016. október 19.)

Sablon:Navigationsleiste Haupttäler Osttirols

Kategorie:Tal in Europa Kategorie:Tal in Kärnten Kategorie:Tal in Osttirol Kategorie:Gailtaler Alpen Kategorie:Karnischer Hauptkamm Kategorie:Region in Kärnten

</nowiki>










</nowiki>





<no-----wiki>

Ansiei-völgy
Val d’Ansiei / Val d’Ansièi
 
Val d'Ansièi, panoramica da Taiarezze
Közigazgatás
OrszágokVeneto   Olaszország
TelepülésekAuronzo, Unione montana Centro Cadore (Belluno)
SablonWikidataSegítség

|fiume = Ansiei |superficie = |altitudine = |nomeabitanti = |mappa =

 
Pascoli di Misurina

Az Ansiei-völgy (olaszul: Val d’Ansièi) ... è una vallata cadorina nelle Dolomiti (in Belluno megye) percorsa in tutta la sua lunghezza dall'Ansiei patak omonimo torrente (che nasce come emissario del Misurina-tó e che sfocia nel Piave, presso la località Treponti, dopo aver attraversato Misurina, Auronzo di Cadore e Cima Gogna).

Descrizione

szerkesztés

La valle è lunga 31 km circa, ed è conosciuta per essere sede di villeggiatura e di attività sciistiche e alpinistiche. Il centro più importante e famoso è il paese di Auronzo, che si distende lungo la valle con le sue frazioni Villapiccola, Villagrande, Reane, Giralba e le località Riziò, Pause, Orsolina, Cosderuóibe, Tornede, Stabiziane e Palùs S.Marco.

Percorrendola si aprono scorci su famosi gruppi dolomitici quali le Marmarole (2.932 m), l'Aiarnola e la Croda da Campo del gruppo del Popera (3.092 m), la Croda dei Toni (3.094 m), le Tre Cime di Lavaredo (2.999 m), il Sorapiss (3.205 m), il già citato Cristallo (3.221 m) e il Piz Popena (3.152 m), i Cadini di Misurina (2.839 m) e i Tre Scarperi (3.152 m).

È collegata alla celeberrima località turistica di Cortina d'Ampezzo dalla Strada statale 48 delle Dolomiti attraverso il passo Tre Croci. È inoltre raggiungibile dal lago di Misurina e da Dobbiaco, nonché dal Comelico Superiore attraverso il passo di Sant'Antonio.

Le principali valli laterali sono:

  • la Val Giralba (per segn. 103 (E), h. 4.30 raggiungibile il rifugio Carducci)
  • la Val Marzon (per segn. 1104 (E), h. 4.30 raggiungibile il rifugio Auronzo e da qui in h. 0.30, per segn. 101 (T), il rifugio Lavaredo)
  • la Val da Rin (per segn. 273 (E), h. 3 dallo Chalet La Primula, raggiungibile il rifugio Ciaréido e da qui in h. 0.30, per segn. 272 (T) oppure senza segnavia e attraverso il Pian dei Buoi in h. 1.30, il rifugio Baión)
  • la Val di San Vito (per segn. 226 (E), h 4.30 raggiungibile il rifugio San Marco).

Bibliografia

szerkesztés
  • Pais Becher Gianni: Val d'Ansiei, Tamari Montagna Edizioni, Maserà di Padova, 1983. ISBN 88-8043-027-0
  • Gianni Pais Becher: Auronzo Terra di Frontiera, Regione del Veneto e Comune di Auronzo, 1999.

Voci correlate

szerkesztés

Galleria d'immagini

szerkesztés

Categoria:Auronzo di Cadore </nowiki>













</nowiki>


Sorapiss

(Sorapísc / Soràpiš)
HelyBelluno megye, Veneto   Olaszország
HegységDolomitok
Típusalpesi hegycsoport
Elhelyezkedése
 
 
Sorapiss
Pozíció az Alpok térképén
  é. sz. 46° 30′ 24″, k. h. 12° 12′ 28″Koordináták: é. sz. 46° 30′ 24″, k. h. 12° 12′ 28″
 
 
Sorapiss
Pozíció Veneto térképén
Térkép
 
Az Ampezzói-Dolomitok
X-X-X
 
 
Nem található szabad kép.(?)

|HÖCHSTER GIPFEL= Punta Sorapiss |MAX-HÖHE= 3205 |BREITENGRAD= 46/30/23.7 |LÄNGENGRAD= 12/12/28.5

|immagine = Sorapis 055.jpg |image_text = Il Dito di Dio del Sorapiss con ai piedi il laghetto del Sorapiss. |cima = Punta Sorapiss |altezza = 3 205

Sorapiss-hegység (Gruppo del Sorapiss), röviden Sorapiss vagy Sorapis (ladin nyelven Sorapísc vagy Soràpiš) egy alpesi hegycsoport az észak-olaszországi Dolomitokban, közelebbről az Ampezzói-Dolomitokban, Cortina d’Ampezzo városától délkeletre, a Misurina-tótól délre. A hegység a Boite-völgy keleti falát képezi, nyugaton az Ansiei folyók völgyei között. Legmagasabb kiemelkedése a Punta Sorapiss főcsúcs (3205 m). Kedvelt alpinista és hegyjáró vidék, a hegycsoporton átvezet a 3., 4. és 5. számú magashegyi túraút (alta via). Gyalogtúrával elérhető látványossága a 1923 m magasan fekvő tengerszem, a Sorapiss-tó.


Il massiccio del Sorapiss è compreso nei territori di Cortina d’Ampezzo e San Vito di Cadore.

Cortina d’Ampezzótól délkeletre, a Boite folyó bal (keleti) partján, északon a Cristallo-hegységtől a Tre Croci-hágó választja el, és Col Sant' Angelo (hágó) és a Misurina-tó, az Ansiei folyó forrásvidéke, innen dél felé nézve szép látképeet a Sorapiss délen az Antelaótól a Molina patak völgye, a Forcella Grande hágó választja el, keleten az Ansiei folyó völgye és a Marmarole hegycsoport a szomszéd, nyugaton a Boite folyó völgyétől nyugatra az Ampezzói-Dolomitok és a Croda da Lago tömbje áll vele szemben.

A Sorapiss-hegység északkeletről, a Misurina-tó felől nézve: Balról jobbra (keletről nyugatnak haladva) a Cima di Valbona (2899/2912 m), a Tre Sorelle (3005 m) csúcsok, a főgerincet kettéosztó Forcella della Caccia Grande hasadék és a Monti della Caccia Grande hegygerinc, a domináns Punta Sorapis főcsúcs (3205 m), tőle jobbra a Cime di Laudo és La Cesta csúcsok csoportja, végül a csoport nyugati peremén a Punta Nera del Sorapiss (2847 m). Távolabb, a kép bal (keleti) szélén a Marmarole-hegységhez tartozó Cima Bastioni (2926nbsp;m) és az Ampezzói-Dolomitokhoz tartozó behavazott Antelao (3264 m), már a Molinà patak völgyén túl, a Boite folyó völgye fölött.

Gruppo del Sorapiss

Weitere bekannte Gipfel sind die Croda Marcora (3 154 m) und der Dito di Dio (2 603 m).

Durch das Massiv führen die Dolomiten-Höhenwege Nummer 3 und 4. Im von der Gruppe eingeschlossenen Kessel liegt der Sorapisssee neben der Sorapisshütte (Rifugio Vandelli) (1 928 m). mini|Lago Antorno, im Hintergrund Misurina und Nordseite des Sorapiss-Massivs bei Cortina

Cenni storici

szerkesztés
 
A Sorapiss-tó, az Alfonso Vandelli menedékház közelében
 
A Sorapiss-tavat tápláló hegyi patak (2013)
 
A Forcella Ciadin del Loudo (hágó), a 223. sz. ösvény
 
A Sorapiss-csoport látképe a Misurina-tótól.

La prima ascensione della cima fu compiuta dall'alpinista austriaco Paul Grohmann nel 1864. Il 27 agosto 1929 fu compiuta da Emilio Comici e G. Fabian, sulla vetta della seconda Sorella, la prima ascensione dolomitica italiana del VI grado. All'alba del 1º ottobre 2013 a un'altezza di 3150 m si è staccata una frana larga circa 300 metri e alta 400 metri dalla croda Marcora.[1] [2]

Ripresa anche da una famosa canzone di Claudio Baglioni, la leggenda narra di Misurina, una piccola bambina capricciosa e dispettosa che vive tenuta letteralmente nel palmo della mano del suo gigantesco padre: il re Sorapiss che, per esaudire l'ennesimo desiderio della piccola ed ottenere per lei lo specchio magico dalla Regina del Monte Cristallo, viene tramutato in montagna. Durante gli ultimi attimi della trasformazione questi vede la piccola precipitare e le sue lacrime sgorgando come fiumi formano il lago sotto il quale va a giacere per sempre la piccola con lo specchio magico: il Misurina-tó.

  • délen a Molinà patak, Forcella Grance, Forcella Piccola, Marmarole betüremkedik keletről

Elnevezése

szerkesztés

Il termine pisc (da "piscé", urinare) è molto diffuso nella toponomastica dell'area ladina per indicare cascate e cascatelle. Il toponimo si riferiva in origine al lago, indicandone la posizione sovrastante una cascata[3]. Simmetricamente, il tratto inferiore del ruscello prende infatti il nome di Sopisc (cioè sotto la cascata).

Jellegzetességei

szerkesztés

È costituito da un massiccio centrale comprendente la Punta Sorapiss Sablon:TA la Croda Marcora Sablon:TA e le Tre Sorelle Sablon:TA dal quale si staccano due contrafforti verso settentrione. Celebre è la veduta della montagna dal Misurina-tó (Auronzo di Cadore), da dove il Sorapìss appare come un anfiteatro di roccia che va a specchiarsi nelle limpide acque del lago. Il gruppo è attraversato dall'Alta via n. 3 e dall'Alta via n. 4.

Helyrajzi besorolása

szerkesztés
 
A Sorapiss-tó és az őt körülvevő hegycsúcsok

La SOIUSA lo vede come un gruppo con la seguente classificazione:

A hegycsoport részei

szerkesztés

La SOIUSA lo suddivide in tre sottogruppi:[4]

  • Diramazione della Punta Nera (a)
  • Bastione del Sorapiss (b)
  • Contrafforte del Banco (c)

Fontosabb menedékházai

szerkesztés

I principali rifugi alpini presenti nel gruppo sono:

Sono gestiti dal CAI di Venezia.

Esistono inoltre alcuni bivacchi fissi: lo Slataper e il Comici che offrono appoggio agli alpinisti in alta quota.

Vasalt mászóutak (via ferraták)

szerkesztés

Tre importanti vie ferrate attraversano il gruppo:

Védett körzetek

szerkesztés

Il Sorapiss fa parte dell'area protetta “Antelao, Marmarole, Sorapis”, sito di interesse comunitario e zona di protezione speciale.

  1. Dolomiti ampezzane: crolla enorme parete di roccia sul Sorapis Archiválva 2013. október 4-i dátummal a Wayback Machine-ben. su Altoadige
  2. Enorme frana sulle montagne sopra Cortina su corriere.it
  3. Storia del rifugio Vandelli rifugiovandelli.it
  4. Tra parentesi viene riportato il codice SOIUSA dei tre sottogruppi.
  • Sergio Marazzi. Atlante Orografico delle Alpi. SOIUSA. Pavone Canavese: Priuli & Verlucca (2005) 

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Sorapiss témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

{{DEFAULTSORT:Sorapiss}} [[Kategória:Dolomitok]] [[Kategória:Olaszország télisport-központjai]] [[Kategória:Hegymászás]] [[Kategória:Olaszország hegyei, hegységei]]







Rosengarten

(Catinaccio)
HelyTrentino-Dél-Tirol,   Olaszország
HegységDolomitok
Típuszárt hegycsoport
Elhelyezkedése
Térkép
 
A Rosengarten-csoport a Dolomitok térképén
X-X-X
 
 
Nem található szabad kép.(?)

A Rosengarten, olasz nevén Catinaccio, ladin nyelven Ciadenac o Vaiolon, egy alpesi hegycsoport az észak-olaszországi Dolomitokban, Dél-Tirol és Trentino határán,

a Tierser-völgy (Valle di Tires), az Eggen-völgy (Val d’Ega) és a Fiemme-völgy (Val di Fiemme) között, a Schlern Nemzeti Park (Parco naturale dello Sciliar) területén,

Nevének jelentése magyarul „Rózsakert”.

Berühmt ist der Rosengarten für seine von Bozen aus gut sichtbare, markante Gipfelsilhouette und die mit ihm verknüpfte Laurinsage. Seit 2003 gehört der Südtiroler Teil des Hauptkamms zum Naturpark Schlern-Rosengarten; seit 2009 ist die Rosengartengruppe neben acht weiteren Gebieten Teil des Welterbes Dolomiten.

A tőle északra fekvő Latemar-hegységtől a Karer-hágó választja el.



  • Pascal Sombardier. Dolomitok, nemcsak hegymászóknak, Ford. Szilágyi Nóra, Budapest: Gulliver, 25-40. o. [1999] (2001). ISBN 963-9232-15-7 

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Akela/Temp 09 témájú médiaállományokat.

{{DEFAULTSORT:Rosengarten}} [[Kategória:Olaszország hegyei, hegységei]] [[Kategória:Dolomitok]] [[Kategória:Olaszország télisport-központjai]] [[Kategória:Hegymászás]]












Bosconero-hegység

szerkesztés




Dolomitok & Co.

szerkesztés

Függő játszma

szerkesztés

Dolomitokhoz külső hivatkozások

szerkesztés

Dolomitokhoz irodalom

szerkesztés

Hágó infoboxhoz térképek

szerkesztés

46° 31′ 8″ É, 12° 0′ 34″ K


Titkos tanács

szerkesztés

xxx ggg fff









Ált








Openstreetmap TOOL

szerkesztés

Openstreetmap-ről szabad-e ilyen alaptérképet (képként) levenni? A képre saját grafikus kiegészítést, pl. folyó medrét, vagy adott tájegység körvonalát rátenni, földrajzi cikkekhez illusztráció gyanánt? Ha nem, nem. Ha igen, milyen licenc-sablont kell alkalmazni? Akela, 2020. január 10., 17:57 (CET)

Az OpenStreetMap térképei CC-BY-SA 2.0 licenc alatt vannak (részletek angolul a https://www.openstreetmap.org/copyright lapon). Ez azt jelenti, hogy minden további nélkül csinálhatsz belőlük származékos térképet, de annak is CC-BY-SA licencet kell adnod. Ehhez a Commonson a Template:OpenStreetMap sablon ad segítséget. Ennek magyar változata a Template:OpenStreetMap/i18n/hu sablon. (Malatinszky, 2020. január 10., 18:32 (CET)

@Malatinszky, Akela: A Commonson minden esetben kizárólag a {{c:OpenStreetMap}} használandó, a {{c:OpenStreetMap/i18n/hu}} közvetlenül soha (ahogy erre az alján lévő figyelmeztetés fel is hívja a figyelmet). Utóbbinak a létezése is csak a fordítókra tartozik (de még a fordításhoz sem kell feltétlenül ismerni, elég az előbbi lap alján a nagy kék gombot megnyomni). – Tacsipacsi vita 2020. január 25., 00:48 (CET)

Megcsináltam a próbaléggömböt: File:Dolomiti Ampezzane Boite River Path.png. Köszönettel veszek kritikus megjegyzéseket, akár formai, akár tartalmiakat. Akela vita 2020. január 25., 21:50 (CET)