Az auschwitzi jegyzőkönyvek címoldala

Az auschwitzi jegyzőkönyvek (auschwitz-jegyzőkönyvek) vagy auschwitzi jelentések (auschwitz-jelentések) (angolul Auschwitz Protocols vagy Auschwitz Reports) az auschwitzi koncentrációs táborból megszökött néhány fogolytól származó jelentések. Ezekből a világ megismerhette a valóságot a táborról, beleértve a zsidók ellen elkövetett népirtást. A gépelt szövegüket a Franklin D. Roosevelt amerikai elnök által felállított Háborús Menekültek Hivatala (wd) elküldte 1944. november 18-án amerikai újságoknak,[1][2] majd november 26-án kiadta egy 30 oldalas könyv alakjában The German Extermination Camps of Auschwitz and Birkenau. Two Eye-Witness Reports (Az auschwitzi és birkenaui német megsemmisítő táborok. Szemtanúktól származó két jelentés) címmel.[3] Auschwitz Protocols lett e dokumentumok rövid elnevezése.[4][5]

Valójában a könyv három jelentést tartalmaz, amelyek öt szemtanútól származnak. Ezek nincsenek megnevezve, mivel még a németek által elfoglalt területen tartózkodtak és megvolt az elfogásuk kockázata. A könyv első része „1. sz. jelentés”-ként jelenik meg és 12 oldalon az első és a második fejezetében a Vrba–Wetzler-jelentésként ismert dokumentumot tartalmazza. Az 1. sz. jelentés három oldalas harmadik fejezetét a Mordowicz–Rosin- vagy Rosin–Mordowicz-jelentésként ismert dokumentum teszi ki. Vannak források, amelyek csak a Mordowicz-Rosin jelentéssel kiegészített Vrba–Wetzler-jelentést nevezik „auschwitzi jegyzőkönyvek”-nek (Auschwitz Protocols),[6] és olyanok is, amelyek „auschwitzi jegyzőkönyv” (Auschwitz Protocol) alatt csak a Vrba–Wetzler-jelentést értik.[7] Egyéb forrásokban csak ez a jelentés „auschwitzi jelentés”-ként (Auschwitz Report) jelenik meg.[8] A könyv Report No. 2 Transport (The Polish Major's Report) (2. sz. jelentés Transzport. A lengyel őrnagy jelentése) címmel megjelenő nyolc oldalas második része valójában Jerzy Tabeau orvostanhalgatótól származik. A három jelentés nem megírásuk időrendjében van elhelyezve a könyvben, hanem az érintett közösségek és a Szövetségesek szerinti fontosságuk sorrendjében.[4][5][9]

A jelentéseket a Szövetségesek és a semleges országok külön-külön ismerték meg 1944 nyarán, de csak a Vrba–Wetzler-jelentésnek volt akkor jelentős visszhangja. Csupán a jelentések 1944. novemberi megjelenése után ismerte meg nagyobb közönség az Auschwitzban történő bűncselekményeket főleg a sajtónak köszönhetően.

A három jelentés

szerkesztés

A Vrba–Wetzler-jelentés

szerkesztés

Walter Rosenberg, aki megszökése után Rudolf Vrba (wd) álnévvel élt és megtartotta ezt a háború után is, szlovákiai zsidó volt. Auschwitzba 1942 júniusának végén került. Alfréd Wetzler is szlovákiai zsidó volt, akit 1942 áprilisában deportáltak Auschwitzba. Együtt szöktek meg 1944. április 7-én és a hónap végén kerültek Zsolnára.[4][10] Azonnal elbeszélték azt, amit tudtak Auschwitzról a németek parancsára létrehozott Szlovákiai Zsidó Tanács Pozsonyból Zsolnára jött néhány tagjának, majd külön-külön írtak egy-egy jelentést. Ezek alapján a tanács egyik tagja egyetlen jelentésbe foglalta a kettőt.[11] 1944 májusában a jelentés eljutott Magyarországra és több úton szövetséges és semleges országokba.[12][13][14]

A Vrba–Wetzler-jelentés azért képezi a The German Extermination Camps... első részét, mert ez a legrészletesebb, ugyanis szerzői írnokok lettek a táborban,[15][16] és így a beérkező fogolyszállítmányokról is voltak információik.[17] Jelentésük leírja emlékezetük alapján készült rajzok segítségével is Auschwitz I és Auschwitz II-Birkenau táborok felépítését, valamint megszervezésüket és működésüket. Kitűnnek belőle az elkövetett bűnök általában, és különösen a zsidók gyilkolásának népirtás jellege Auschwitzban.[4]

A Mordowicz–Rosin-jelentés

szerkesztés

Czesław Mordowicz (wd) lengyelországi zsidó volt, akit 1942 decemberében deportáltak Auschwitzba, Arnošt Rosin pedig szlovákiai zsidó, aki 1942 áprilisában került oda. 1944. május 27-én szöktek meg és június 6-án értek Szlovákiába. Meghallgatta őket a Zsidó Tanács egyik tagja, aki jelentést készített a mondottaikból, és a tanács elküldte Svájcba,[18] ahova 1944. augusztus 6-án érkezett meg.[19]

A Mordowicz–Rosin-jelentést hozzáadták a The German Extermination Camps...-be az 1. sz. jelentés harmadik fejezeteként. Ebben szó van arról, hogy több elfoglalt országból hoztak foglyokat és 1944. május 10-étől kezdve egyre több magyarországi zsidót. Jelentésük megerősíti a zsidók népirtás jellegű megsemmisítését. Például arról tanúskodnak, hogy május 15-étől a 27-én történt megszökésükig naponta 14–15.000 ért a táborba, akik 90%-át azonnal elgázosították.[20] Beszámolnak nőkön folytatott kísérletekről is.[21]

A Tabeau-jelentés

szerkesztés

Időrendben az elsőként megírt jelentés attól származik, aki elsőként szökött meg a három jelentés szerzői közül. Jerzy Tabeau lengyel római katolikus orvostanhallgatóról van szó, aki azért került Auschwitzba, mert az ellenállási mozgalomban tevékenykedett.[22][23]

Tabeau 1943. november 19-én szökött meg és 1943 decemberében–1944 januárjában írta meg jelentését.[24] 1944 márciusában sikerült Szlovákián keresztül Magyarországra mennie, hogy eljuttassa a zsidóság vezetőihez, majd visszatérnie a még elfoglalt Lengyelországba.[25] Jelentése 1944 júniusában ért Londonba és Svájcba,[26] és főleg a lengyel emigrációs kormány és zsidó szervezetek kezdték terjeszteni. 1944 augusztusában nagyobb számban sokszorosították, és így jelentősebb nyilvánossága lett,[24] majd a Háborús Menekültek Hivatalához került.[25] Az ez által kiadott könyv második részét képezi.[27]

Tabeau beszámol a foglyok által elviselt kegyetlenségekről és megölésük különféle módszereiről. Ezek egyike a túlfeszített fizikai munka, amely áldozatai az ehhez nem szokott foglyok legnagyobb része volt, különösen mivel nem kaptak elég élelmet.[28] Ír a foglyokon végzett többnyire halállal végződő kísérletekről és az injekcióval vagy elgázosítással megölt azon betegekről és balesetet szenvedett foglyokról, akiket az SS-orvosok válogattak ki.[29] Tanúsága szerint sok foglyot lőttek agyon származásuktól függetlenül, akik már régebben ott voltak, vagy akik alig érkeztek oda, mindenféle az SS-ek szerint megalapozott indokokkal.[30]

Tabeau jelentésének harmadik fejezete főleg a zsidókról szól. 1942 tavaszáig is deportáltak Auschwitzba zsidókat politikai foglyokként, de kezdettől fogva kegyetlenebb bánásmódban részesültek, mint a többiek. Azután hoztak oda zsidókat nemtől és kortól függetlenül több német megszállás alatt levő országból. Számukra építettek fel Birkenauban egy második tábort nem messze az elsőtől. Ezek közül a deportáltak közül életben hagyták a munkaképes férfiakat és gyerek(ek) nélküli nőket. A többieket azonnal elgázosították. Tabeau 1,5 millióra becsüli a megölt zsidók számát.[31] Ez a jelentés az első, amelyből kitűnik gyilkolásuk népirtás jellege.[24]

A jelentések következményei

szerkesztés

Már 1942-ben megjelentek információk arról, hogy mi történik a náci koncentrációs táborokban, de általában sem a még el nem deportált zsidók, sem a szövetséges és a semleges országok hivatalosságai és lakossága nem hitte el ezeket, hanem inkább a propaganda túlzásaiként vagy egyszerűen szóbeszédként ítélte meg őket.[4] A Vrba–Wetzler-jelentés elég hamar, 1944 májusában jutott el ezekbe az országokba, és írt róla a sajtó.[24] A Tabeau-jelentés már márciusban jutott el Magyarországra, de az ottani Központi Zsidó Tanács nem terjesztette a megkapott információkat a zsidóság körében. Ezt vagy azért nem tette, mert nem hitte el őket, vagy mert nem akart pánikot kelteni, vagy mert titkos tárgyalásokat folytatott as SS-szel annak érdekében, hogy a magyarországi zsidókat, vagy legalább a zsidó vezetőket és családjaikat ne deportálják el.[32][33]

A jelentések elterjedése nyomán a szövetséges és a semleges országokban 1944 júniusában felhívások érkeztek Horthy Miklóshoz XII. Piusz pápa, Svédország királya, Roosevelt elnök, Svájc, Törökország és Spanyolország kormányai részéről, hogy állítsa le a deportálásokat Magyarországon.[4][34] Ezt meg is tette a kormányzó július 7-én, amikor már csak a budapesti zsidókat nem vitték el, de 1944 októberében Horthy elfogása és a nyilas hatalomátvétel után a deportálások újrakezdődtek.[2][35]

Vrba javaslatára [4] Michael Dov Weissmandl (wd) szlovákiai rabbi többször kérte a Szövetségesektől 1944 májusában és júniusában, hogy bombázzák le az Auschwitzba vezető vasútvonalakat. A Szövetségesek kormányaiban megbeszélték ezt, de katonai és politikai okokból nem tették meg.[34]

Egy 1995-ben adott interjúban Tabeau azt jelentette ki, hogy erőfeszítései hiábavalóak voltak.[36] Mégis, azon kívül, hogy leálltak néhány hónapra a Magyarországról való deportálások, a jelentéseknek megvolt az a haszna, hogy alátámasztották a vádakat a nürnbergi perben.[5][16] Egyébként Jerzy Tabeaut 1947-ben tanúként hallgatta meg egy lengyel jogászbizottság, amely auschwitzi SS-orvosok ügyében folytatott vizsgálatot.[37] A vád tanúja volt az 19631965-ös Frankfurt am Mainban megtartott auschwitzi háborús bűnösök pereiben is.[38] Ezekben Rudolf Vrba is tanúskodott.[39]

  1. (angolul) GERMAN EXTERMINATION CAMPS – AUSCHWITZ AND BIRKENAU (Hozzáférés: 2024. június .).
  2. a b (angolul) Document Feature: Vrba-Wetzler Report and the Auschwitz Protocols, fdrlibrary.org (Hozzáférés: 2024. június .).
  3. (angolul) The German Extermination Camps..., collections.ushmm.org (Hozzáférés: 2024. június .) (az alábbiakban Jegyzetek).
  4. a b c d e f g Conway 1984.
  5. a b c Tibori Szabó 2011, 180. o.
  6. Például Rozett 1995, 121–122. o.; az interneten: (angolul) Encyclopedia of the Holocaust, Auschwitz Protocols szócikk, yadvashem.org.
  7. Például (angolul) The Auschwitz Protocol: Background, pbs.org (Hozzáférés: 2024. június .).
  8. Például (angolul) Holocaust Encyclopedia, Auschwitz Report szócikk, encyclopedia.ushmm.org (Hozzáférés: 2024. június .).
  9. Frey 2011, 123. o.
  10. Tibori Szabó 2011, 177. o.
  11. Tibori Szabó 2011, 182–183. o.
  12. Frey 2011, 125. o.
  13. Holocaust Encyclopedia, Auschwitz Report szócikk, encyclopedia.ushmm.org (Hozzáférés: 2024. június .).
  14. Tibori Szabó 2011, 196. o.
  15. Hilberg 2001, 43. o.
  16. a b Frey 2011, 124. o.
  17. Tibori Szabó 2011, 183. o.
  18. Tibori Szabó 2011, 177. és 185. o.
  19. Jegyzőkönyvek, 19. o.
  20. Jegyzőkönyvek, 19–20. o.
  21. Jegyzőkönyvek, 20. o.
  22. (lengyelül) Doc. dr hab. Jerzy Tabeau, dziennikpolski24.pl, 2002. május 15. (Tabeau gyászjelentése) (Hozzáférés: 2024. június .).
  23. Tibori Szabó 2011, 185. o.
  24. a b c d Tibori Szabó 2011, 176. o.
  25. a b Tibori Szabó 2011, 186. o.
  26. Tibori Szabó 2011, 115. o.
  27. Jegyzőkönyvek, 23–30. o.
  28. Jegyzőkönyvek, 25. o.
  29. Jegyzőkönyvek, 27. o.
  30. Jegyzőkönyvek, 29–30. o.
  31. Jegyzőkönyvek, 28–29. o.
  32. Rozett 1995, 121–122. o.; az interneten: (angolul) Encyclopedia of the Holocaust, Auschwitz Protocols szócikk, yadvashem.org.
  33. Tibori Szabó 2011, 188–190.
  34. a b Tibori Szabó 2011, 198. o.
  35. Halálmenetek, holokausztmagyarorszagon.hu (Hozzáférés: 2024. június .).
  36. Soulé 1995.
  37. (angolul) Jerzy Tabeau 1947-es tanúvallomása (Hozzáférés: 2024. június .).
  38. Tibori-Szabó 2011, 185–186. o.
  39. (angolul) Rudolf Vrba. Vrba testifies, rudolfvrba.com (Hozzáférés: 2024. június .).
  • (angolul) Conway, John S. Chapter 7. The first report about Auschwitz (Az első Auschwitzról szóló jelentés). In Friedlander, Henry et al. (szerk.). Simon Wiesenthal Center Annual, 1. kötet, Chappaqua (New York) – White Plains (New York): Rossel Books & Kraus International & Philosophical Library, 1984; az interneten: The first report about Auschwitz (Hozzáférés: 2024. június .)
  • Frey Dóra. Az Auschwitz-jegyzőkönyv. Egy még mindig kevéssé ismert történeti dokumentum. In Eszmélet, 23. évf. 92. sz. 2011, 123–136. o. (Hozzáférés: 2024. június .)
  • (angolul) Hilberg, Raul. Auschwitz. In Walter Laqueur – Judith Tydor Baumel (szerk.). In The Holocaust Enciclopedia. New Haven: Yale University Press, 2001 (Hozzáférés: 2024. június .)
  • (angolul) Rozett, Robert. Auschwitz Protocols. In Israel Gutman (szerk.). Encyclopedia of the Holocaust, I. kötet. New York: Macmillan, 1995, 121–122. o.; az interneten: Auschwitz Protocols, yadvashem.org (Hozzáférés: 2024. június .)
  • (franciául) Soulé, Véronique. Jerzy Tabeau, le rapport d’un évadé (Jerzy Tabeau, egy szökevény jelentése). In Libération, 1995. január 25. (Hozzáférés: 2024. június .)
  • (angolul) The German Extermination Camps of Auschwitz and Birkenau. Two Eye-Witness Reports (Az auschwitzi és birkenaui német megsemmisítő táborok. Szemtanúktól származó két jelentés), Washington, D.C., War Refugee Board, Executive Office of the President, 1944. november (Hozzáférés: 2024. június .)
  • Tibori Szabó Zoltán. Auschwitz-jegyzőkönyvek: Kikhez jutottak el és mikor? In Braham, Randolph L. (szerk.). Tanulmányok a holokausztról. V. kötet. Budapest: Balassi Kiadó, 2011. ISBN 9635068506. 172–202. o. (Hozzáférés: 2024. június .)

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

Holokauszt