Főmenü megnyitása

Homérosz (görögül Ὅμηρος, latinul Homeros, Homerus, régiesen Homér; i. e. 8. század?) görög költő, énekmondó. Tőle számítják az európai irodalom kezdetét. Semmi bizonyosat nem lehet tudni az életéről. Valószinűleg ion származású volt, Kisázsiában élhetett, a homeroszi eposzok nyelvezete alapján valószínűleg olyan helyen, aholok aiolok és iónok is éltek. Az ókorban több város is az ő városa szülöttének tartotta magát (Szmürna, Rodosz, Kolophon, Szalamisz, Khiosz, Argosz, Athén). A hérodotoszi hagyomány szerint vak volt.

Két eposz létrejöttéhez kapcsolják az ő nevét (Iliasz, Odüsszeia), mások szerint az Odüsszeia később keletkezett.

Mindkét eposz a trójai mondakörhöz kapcsolódik, amely a mükénei korszak eseményeire alapozódott, azon korszak egymással szembenálló politikai-katonai egyéniségeit örökítette meg. A trójai mondakör dalciklusainak a szövegét vándorénekesek őrizték meg.

A trójai háborúról nyolc költői mű született, ebből csak az Iliász és az Odüsszeia maradt meg.

A két eposzSzerkesztés

IliászSzerkesztés

Az Iliász főszereplője, Akhilleusz, aki bosszút áll a megsértett Patrokloszért. Három részre osztható:

  • Előzmények (Párisz-ítélet, Helené elrablása)
  • Trójai háború
  • Hektór halála Akhilleusz által, amellyel Trója sorsa is eldőlt.

OdüsszeiaSzerkesztés

Hagyományos elemek, hagyományos mellérendelés, az elbeszélés a történet közepén indul az epikus énekmondókhoz hasonlóan.

Különbség: az Iliász azonnal a legérdekesebb eseményre tért rá, az Odüsszeia szerzője viszont a legizgalmasabb részt a végére hagyta (hazatérés).

KutatástörténeteSzerkesztés

Ciceró szerint Peiszisztratosz athéni türannosz foglaltatta először írásba Homérosz költeményeit, addig szájhagyomány útján terjedtek ("peiszisztratoszi redakció").

Az újkorban François Hédelin(wd) 1664-ben vetette fel újból, hogy Homérosz költeményeit később írták le.

Friedrich August Wolf(wd) német tudós - aki elsőként tárgyalta módszeresen a szöveg történetének kérdését - 1795-ben kiadta a Homérosznak tulajdonított eposzokat, szerinte viszont több kisebb énekből utólag összerakott munkák voltak az eposzok. Goethe és Schiller felháborodtak ezen, úgy tekintették, hogy Wolf kétségbe vonta Homérosz nagyságát.

Ettől kezdve két táborra oszlottak: az analitikusokra és az unitáriusokra.

Előbbi tábor szerint a két eposz különböző időben jött létre kisebb önálló költeményekből, dalokból. Ezt az eposzok nyelvi, elbeszélésbeli ismétlődéseiből, hasonlóságaiból következtették ki.

Az analitikusok szerint az ismétlődések és hasonlóságok abból adódtak, hogy az eposzok költői utánozták egymást.

Az unitáriusok szerint a két eposz két egységes műalkotás. Ezen belül is kétféle nézet volt: az egyik szerint mindkét mű, a másik nézet szerint Homérosz csak az Iliász szerzője volt.

1934-ben[1] egy angol kutató, Milman Parry(wd) újabb „bizonyítékkal” szolgált: egy írástudatlan szerb énekmondó két hét alatt egy körülbelül Odüsszeia hosszúságú hőséneket mondott el fejből – tollba rögtönözve. Parry arra a következtetésre jutott, hogy a hagyománytisztelet és szájhagyomány útján terjedő és fennmaradó műalkotás hosszú fejlődés eredménye. Az orális (szóbeli) költészet idején letisztult szöveget írásban rögzítették. Felismerte, hogy az ismétlődő formulák bonyolult rendszert alkotnak, amelyek csak hosszabb fejlődés útján jöhettek létre.

Később mások arra is rájöttek, hogy az ismétlődő helyzetek, események leírásai is egymást többnyire meghatározott sorrendben követő, állandó elemekből felépülő elbeszélések. Így pl. az 1950-es években Albert Lord(wd), Milman Parry munkatársa. Hogy nemcsak a formulákat alakították az idők során és nemcsak azokat kapcsolták össze, hanem az elbeszélések menetét is, vagyis hol vázlatosak, hol részletesek voltak az elbeszélések egymással összekapcsolva.

Ez a felismerés megváltoztatta az addigi gondolkodásmódot, hogy eredeti művek vagy utánzatok voltak az eposzok. Vagyis többnyire azt tartották már, hogy két költőről van szó: az Iliász költője Homérosz volt, aki az i. e. 8. század végén, vagy i. e. 7. század elején élt, az eposz nyelvezete és az elbeszéléstechnikája viszont Homérosznál korábbi; az Odüsszeiát pedig egy Iliászt jól ismerő költő írta.

Az újabb kori irodalomtörténet szerint is az Íliász és az Odüsszeia nem egy időben keletkezett, születésük közt több nemzedéknyi időkülönbség van. Ezt több dologból is levonták: más a két mű szemlélete. Az Íliász világa az arisztokratikus királyságok idejét idézi, az Odüsszeia inkább a „demokratikus” társadalmi rendszerét. A világszemléletbeli különbségek mellett szerkezeti, formai eltérések is utalnak arra, hogy a szerző nem lehet ugyanaz a személy.[2]

HatásaSzerkesztés

A latin irodalom kezdetét az Odüsszeia fordítása jelzi, Vergilius a homéroszi eposz alapján építette fel az Aeneist.

Az európai eposzköltészetben bizonyos homéroszi minták kötelezőek lettek: a Múzsa/múzsák segítségül hívása, állandó jelzők, terjedelmes hasonlatok, seregszemle pl.

A 18. században és a 19. század első felében naiv népköltőként tekintettek Homéroszra (Herder, Petőfi pl).

19. század második felében és a 20. században viszont az Iliászban a művek tragikumára (pl. Arany János is), az Odüsszeuszban pedig a lelkileg és testileg is kalandozó egyénre figyeltek fel (Joyce, Kazantzakisz, Móricz, Márai, Rónay György)

Hatással volt a régészetre is (Heinrich Schliemann: 1870: Trója megkeresése)

Akinek a szövegei még figyelembevehetőek pl.: Magyarul:

Magyar nyelvű fordításként:

  • Iliász. Odüsszeia. Homéroszi költemények (ford. Devecseri Gábor, 1960, 1974)

Nemzetközi tekintetben:

  • Denys Page(wd): The Homeric Odyssey (1955)
  • Karl Reinhardt(wd): Die Ilias und Ihr Dichter (1961)
  • Milman Parry: The Making of Homeric Verse (Oxford University Press, 1971)

Összefoglaló fordításként:

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Magyar Nagylexikon szerint 1928-ban, na most melyik az igaz?
  2. http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/irodalom/irodalom-9-osztaly/az-antik-epika-homerosz/homeroszi-kerdesek
  3. Karl Reinhardt tanítványa volt