Főmenü megnyitása

Szerkesztő:Attis/Az Átmeneti Nemzeti Tanács nemzetközi elismertsége

Ez a lista azoknak az államoknak vagy szervezeteknek a felsorolása, amelyek elismerték a líbiai Átnemneti Nemzeti Tanácsot, mint Líbia kormányát, illetve amelyek elutasítják az új kormányzat elismerését.

A líbiai polgárháború (arab nyelven: الحرب الأهلية في ليبيا / al-ḥarb al-ahliyya fī Lībiyā) egy fegyveres konfliktus volt 2011-ben az észak-afrikai Líbiában, amelyet az 1969 óta uralmon levő Moammer Kadhafi ezredes és a hozzá hű erők vívtak a rendszer elleni lázadókkal, akiket az Átmeneti Nemzeti Tanács képviselt. A kormányellenes tüntetések 2011. február 15-én kezdődtek, a tunéziai és az egyiptomi forradalom után, az egész arab világon jelentkező tüntetéssorozat részeként. A Kireneikában kirobbanó tiltakozássorozat hamar erőszakba torkollott. A rezsim rendkívül kemény fellépéssel megpróbálta leverni a lázongásokat, ugyanakkor legalább egy esetben éppen a lázadók nyitottak tüzet kormánypárti tüntetésekre. A Bengázi környékén zajló erősen törzsi színezetű eseményeket gyorsan követte a nyugati hegyekben a berber törzsek lázadása, valamint a vegyes lakosságú Miszráta felkelése. Súlyos harcok után a lázadók Bengáziban megalakították az Átmeneti Nemzeti Tanácsot (ÁNT) amely deklarálta, hogy célja a Kadhafi-rezsim megdöntése, és a szabad választások kiharcolása. A tanács jobbára azonban a Kadhafi-rezsim régi kádereiből állt. Vezetője a korábbi igazságügy miniszter, Musztafa Abdul-Dzsalíl, aki annak idején a HIV terjesztéssel vádolt bolgár ápolónők perében a halálos ítéletet is aláírta.[1]

A felkelő fegyveresek a kezdeti sikerek után márciusra elejére mind inkább a keleti országrészbe szorultak vissza, a kormányhadsereg nehézfegyverekkel, harckocsikkal és repülőgépekkel indított ellentámadása miatt.

Hosszú ostrom után, október 17-én elesett Báni Válid, majd három nappal később Szurt városa is, az utóbbi ostroma közben Kadhafi is életét vesztette. Ezzel az ország teljes területe az ÁNT kezére került és véget ért a líbiai polgárháború.

Jelenleg az ENSZ 192 tagállamából 104 ismeri el, hogy az Átmeneti Nemzeti Tanács a líbiai nép legitim képviselője és több közülük elismerte, hogy az ÁNT Líbia egyetlen törvényes képviselője.[2]

Ezeken felül négy további, nem ENSZ tagállam ország (a Vatikán, Koszovó, Palesztina és a Kínai Köztársaság) is elismerte az ÁNT-t, mint Líbia törvényes képviselőjét.

Az Európai Unió és több, tőle független ország is (mint például Svájc) diplomáciailag is elismerte az Átmeneti Nemzeti Tanácsot és Bengáziban, a Tanács székhelyén diplomáciai jellegű irodákat (nagykövetségeket, konzulátusokat) nyitottak. Az Átmeneti Nemzeti Tanács több olyan országgal is felvette már a kapcsolatot, melyek de facto elismerik ugyan a Tanácsot, mint Líbia törvényes képviselőjét, de eddig még nem ismerték el törvényesen (mint például Izland és Brazília).

Az ENSZ közgyűlésén 2011 szeptember 16.-án a közgyűlés 192 tagja 114 támogató szavazattal, 17 ellenszavazat mellett és 64 tartózkodó szavazattal elismerte az Átmeneti Nemzeti Tanácsot, mint Líbia törvényes képviselőjét és azóta a Tanács képviseli Líbiát a világközösség ülésein.[3][4]

2011 szeptember 20.-án az Afrikai Unió is a Tanácsot ismerte el, mint Líbia legitim képviselőjét.[5]

Tartalomjegyzék

Nemzetközi elismertségSzerkesztés

 
  Líbia
  Államok, melyek már a líbiai polgárhaborű során elismerték az Átmeneti Nemzeti Tanácsot, mint Líbia törvényes képviselőjét
  Államok, melyek elismerik a Tanácsot, mint Líbia törvényes képviselőjét, vagy támogatták a Tanács tagságát az ENSZ-ben, de még nem ismerték el hivatalosan azt
  Államok, melyek ellenezték a Tanács tagságát az ENSZ-ben, de formailag még nem tiltakoztak a Tanács ellen
  Államok, melyek kinyilvánították, hogy semmilyen formában nem ismerik el a Tanácsot, mint Líbia képviselőjét

2012 július 20.-áig 104 ENSZ tagállam és 4 további állam ismerte el nyilatkozatában hivatalosan is az Átmeneti Nemzeti Tanácsot, mint Líbia törvényes képviselőjét. Az elismerő államok száma rohamosan emelkedett, miután 2011 augusztus 21.-én a polgárháború során Tripoli elesett. Miután 2011 szeptember 16.-án az ENSZ közgyűlése is elismerte a Tanácsot, több ország is, melyek addig ellenezték a Tanács elismerését, bejelentette, hogy megteszik a hivatalos elismeréshez szükséges lépéseket. Bár akkor az ENSZ de facto elismerte a Tanácsot, mint Líbia képviselőjét, azóta az egyes államok részéről nem sok érdemi változás történt. A közgyűlés óta 15 állam ismerte el a Tanácsot, köztük olyanok a világpolitikában jelentős államok, mint India, Irán, Dél-afrikai Köztársaság, Svédország, Svájc és Pakisztán és olyanok is, melyek korábban erős ellenkezést mutattak, mint Kenya, vagy a szomszédos Algéria

A Tanácsot az ENSZ BT mind az öt állandó tagja elismerte még a közgyűlés összeülése előtt. Az Európai Unió valamennyi tagországa is elismeri a Tanácsot. A NATO közleményében szintén elismerte a Tanácsot és 28 tagállama közül Izland kivételével valamennyi egyénileg is elismerte a Tanácsot. Izland a Tanács mellett szavazott a közgyűlésen, így a hivatalos elismerés a részéről csak idő kérdése.

Államok, melyek elismerték hivatalosan is az Átmeneti Nemzeti Tanácsot, mint Líbia törvényes képviselőjétSzerkesztés

ENSZ-tagállam országokSzerkesztés

Sorszám Állam Hivatalos elismerés dátuma/vagy állapota Megjegyzések Tagság
1.   Franciaország[6] Hivatalosan elismerve 2011 március 10. Március 29.-én Alain Juppé, francia külügyminiszter kinevezte Antoine Sivan francia diplomatát, hogy képviselje Franciaország érdekeit Bengáziban.[7] 2011 június 7.-én Alain Juppé a francia parlamentben bejelentette, hogy országa az Átmeneti Nemzeti Tanácsot tekinti Líbia egyetlen törvényes képviselőjének és ezentúl az ország diplomáciai kapcsolatot kizárólag a Tanáccsal tart fenn.[8] Augusztus 29.-én, alig egy héttel azután, hogy Tripoli is a Tanács irányítása alá került, Franciaország újra megnyitotta líbiai nagykövetségét a városban.[9]   Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja.
  Az Európai Unió tagja.
  A NATO tagja.
  A Csendes-óceáni Közösség tagja.
2.   Katar[10] Hivatalosan elismerve 2011 március 28. A katari kormány és az Átmeneti Nemzeti Tanács 2011 március 27.-én megállapodott, hogy a Tanács az ellenőrzése alatt álló területekről kőolajat fog exportálni Katarba[11], a Perzsa-öböl menti állam másnap hivatalosan is elismerte a Tanácsot, mint Líbia egyetlen törvényes képviselőjét[12].   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
3.   Maldív-szigetek[13] Hivatalosan elismerve 2011 április 3. A Maldív-szigetek kormánya 2011 április harmadikán sajtóközleményt adott ki, melyben kijelentette, hogy ezentúl az Átmeneti Nemzeti Tanácsot tekinti Líbia egyetlen törvényes képviselőjének.[14][15]   Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.
4.   Olaszország[16] Hivatalosan elismerve 2011 április 4. Franco Frattini, olasz külögyminiszter már 2011 február 28.-án kijelentette, hogy „kizárólag Olaszország az egyetlen állam, amelyik kapcsolatban áll az Átmeneti Nemzeti Tanáccsal”[17]. Olaszország támogatta az ENSZ csapatok bevetését a líbiai polgárháborúba a Tanács oldalán[18]. Április negyedikén Frattani bejelentette, hogy Olaszország a Bengáziban székelő Tanácsot tekinti Líbia egyetlen törvényes képviselőjének[16]. Szeptember elsején Olaszország újra megnyitotta líbiai nagykövetségét[19].   Az Európai Unió tagja.
  A NATO tagja.
5.   Kuvait[20][21] Hivatalosan elismerve 2011 április 13. Kuvait képviseletében Mohammad al-Sabah, kuvaiti külügyminiszter már 2011 április 4.-én kijelentette, hogy állama lépéseket fog tenni a Tanács elismerése érdekében, mivel Kuvait szerint az Líbia egyetlen törvényes képviselője és az elismerés csak napok kérdése[22] A Voice of Russia április 22.-én arról tudósított, hogy Kuvait április 13.-án elismerte a Tanácsot.[21]. Augusztus 22.-án, Tripoli eleste után Kuvait kormánya megerősítette a nyilatkozatot[23]. Ugyanezen a napon Líbia kuvaitit nagykövete is kijelentette, hogy ezentúl a Tanács szolgálatában áll[24].   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
6.   Gambia[25] Hivatalosan elismerve 2011 április 22. A nyugat-afrikai ország vezetése kijelentette, hogy a Tanácsot tekinti Líbia egyetlen törvényes képviselőjének. Később Gambia diplomatákat is küldött Tripoliba. Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.
7.   Jordánia Hivatalosan elismerve 2011 május 24. Miután május 24.-é Jordánia hivatalosan is elismerte a Tanácsot, Nasser Judeh, jordán külügyminiszter nyilatkozatában bejelentette, hogy Jordánia állandó diplomáciai küldöttséget fog fenntartani Líbiában.[26]. A jordán parlament a Tanácsot, mint Líbia „egyetlen legitim kormányát” augusztus 22.-én ismerte el[27].   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
8.   Szenegál[28][29] Hivatalosan elismerve 2011 május 28. Abdoulaye Wade, szenegáli elnök május 20.-án jelentette be, hogy országa a Tanácsot ismeri el, mint Líbia egyetlen törvényes ellenzékének. Nyolc nappal később, miután találkozott a Tanács több tagjával is, az Átmeneti Nemzeti Tanácsot, mint a „líbiai emberek törvényes képviselőjét” jellemezte. Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
9.   Spanyolország[30] Hivatalosan elismerve 2011 június 8. Trinidad Jiménez, spanyol külügyminiszter április 13.-án bejelentette, hogy Spanyolország állandó jellegű diplomáciai irodát nyit Bengáziban.[31][32]. Egyes lázadó líbiai források szerint Spanyolország 2011 május ötödikén hivatalosan is elismerte a Tanácsot, ezt azonban a spanyol parlament hivatalosan is visszautasította[33]. Spanyolország formálisan csak egy jó hónappal később, június 8.-án ismerte el a Tanácsot, mint Líbia egyetlen törvényes képviselőjét[30].   Az Európai Unió tagja.
  A NATO tagja.
10.   Ausztrália[34][35] Hivatalosan elismerve 2011 június 9. Kevin Rudd, ausztrál külögyminiszter azt nyilatkozta, hogy „a Tanács Líbia részéről az egyetlen legitim tárgyalópartner”. A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
  A Csendes-óceáni Közösség tagja.
11.   Egyesült Arab Emírségek[36] Hivatalosan elismerve 2011 június 12. Abdullah bin Zayed Al Nahyan sejk, az Egyesült Arab Emírségek külügyminisztere június 12.-én bejelentette, hogy „Líbiában a mai naptól nem létezik más törvényes erő, csak az Átmeneti Nemzeti Tanács”.   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
12.   Németország[37] Hivatalosan elismerve 2011 június 13. Abdel Hafiz Ghoga, az Átmeneti Nemzeti Tanács alelnöke bejelentette Guido Westerwelle, német külügyminiszter Bengáziban tett látogatása után, hogy Westerwelle szerint : „a Tanács a líbiai nép törvényes képviselője”. 2011 szeptember másodikán a Párizsban tartott Líbia barátai nevű konferencián Angela Merkel, német kancellár meghívta a Tanács képviselőit hivatalos látogatásra Németországba és bejelentette, hogy Németország a közeljövőben újra megnyitja líbiai nagykövetségét Tripoliban [38], ami 2011 szeptember 27.-én meg is történt.[39]   Az elismeréskor az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja.
  Az Európai Unió tagja.
  A NATO tagja.
13.   Kanada[40][41] Hivatalosan elismerve 2011 június 14. A kanadai parlament közleményében kifejezte, hogy a Tanácsot ismeri el, mint „líbiai nép törvényes képvielőjét”. 2011 szeptember 12.-én Kanada újra megnyitotta Tripoliban nagykövetségét.[42] A Nemzetközösség tagja.
  A NATO tagja.
Az OAS tagja.
14.   Panama[43][44] Hivatalosan elismerve 2011 június 14. Ricardo Martinelli, panamai elnök szerint az Átmeneti Nemzeti Tanács a „líbiai nép törvényes képvielője”. Az OAS tagja.
15.   Ausztria Hivatalosan elismerve 2011 június 18. Michael Spindelegger, osztrák külügyminiszter bejelentette, hogy 2011 június 19.-én Bengáziba utazik tárgyalni a Tanáccsal. Egy nappal a tervezett utazás előtt Alexander Schallenberg, alkancellár bejelentette, hogy Ausztria az Átmeneti Nemzeti Tanácsot ismeri el, mint a libiai nép egyedüli törvényes képviselőjét, egyben azt is közölte, hogy a külügyminiszter tervezett utazása biztonsági okok miatt elmarad.[45]   Az Európai Unió tagja.
16.   Lettország[46] Hivatalosan elismerve 2011 június 20. Abdurrahman Shalgam, az Átmeneti Nemzeti Tanács tagja Lettországba látogatott. Hivatalos útja alatt Valdis Dombrovskis, lett miniszterelnök bejelentette, hogy Lettország elismeri a Tanácsot, mint „Líbia képviselőjét az átmeneti időszak alatt”.   Az Európai Unió tagja.
  A NATO tagja.
17.   Litvánia Hivatalosan elismerve 2011 június 20. 2011 június 20.-án Asta Skaisgirytė Liauškienė, lett külügyminiszter-helyettes hivatalos látogatása során fogadta Vilniusban Shalgam Abdul Rahman-t és Hafed Gaddur-t, a Tanács két tagját. Ekkor bejelentette, hogy : „Litvánia elismeri a Tanácsot, mint Líbia képviselőjét az átmeneti időszak alatt”.[47]   Az Európai Unió tagja.
  A NATO tagja.
18.   Dánia[48][49] Hivatalosan elismerve 2011 június 22. 2011 április 19.-én az Átmeneti Nemzeti Tanács támogatásával iroda nyílt Koppenhágában a Demokráciáért és az Emberi Jogokért Líbiában nevű nem politikai jellegű mozgalom által.[50] Május 5.-én a dán kormányszóvivő bejelentette, hogy Dánia nem tesz lépéseket a hivatalos elismerés felé, de a Tanácsot „megfelelő tárgyalópartnernek tekinti”.[51] Később a Kadhafi-rezsim Dánia ellen irányuló megnyilvánulásai miatt Dánia megszakított minden diplomáciai kapcsolatot a Kadhafi-rezsimmel és kiutasította a líbiai diplomatákat Dániából.[52] Június 22.-én Lene Espersen, dán külügyminiszter Bengáziban történő látogatása során bejelentette, hogy „a jelenlegi átalakulási folyamat során Dánia a Tanácsot tekinti a líbiai nép egyetlen törvényes képviselőjének.”[53]   Az Európai Unió tagja.
  A NATO tagja.
19.   Zöld-foki Köztársaság[54][55] Hivatalosan elismerve 2011 június 26. Líbia zöld-foki nagykövete áprilisban lemondott. Június 26.-án a zöld-foki kormányzat az Átmeneti Nemzeti Tanácsot nevezte meg, mint az egyetlen tárgyalópartnert Líbia részéről. Nyilatkozatát a kormány augusztus 26.-n megerősítette.[54] Az Afrikai Unió tagja.
20.   Bulgária [56] Hivatalosan elismerve 2011 június 28.   Az Európai Unió tagja.
  A NATO tagja.
21.   Horvátország Hivatalosan elismerve 2011 június 28.   Az Európai Unió közreműködő státuszú tagja.
  A NATO tagja.
22.   Törökország Hivatalosan elismerve 2011 július 3.   Az OIC tagja.
  A NATO tagja.
  Az Európai Unió tagjelöltje.
23.   Lengyelország Hivatalosan elismerve 2011 július 8.   Az Európai Unió tagja.
  A NATO tagja.
24.   Hollandia Hivatalosan elismerve 2011 július 13.   Az Európai Unió tagja.
  A NATO tagja.
25.   Belgium Hivatalosan elismerve 2011 július 13.   Az Európai Unió tagja.
  A NATO tagja.
26.   Luxemburg Hivatalosan elismerve 2011 július 13.   Az Európai Unió tagja.
  A NATO tagja.
27.   Amerikai Egyesült Államok Hivatalosan elismerve 2011 július 15.   Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja.
  A NATO tagja.
Az OAS tagja.
  A Csendes-óceáni Közösség tagja.
28.   Japán Hivatalosan elismerve 2011 július 15.
29.   Albánia Hivatalosan elismerve 2011 július 18.   Az OIC tagja.
  A NATO tagja.
30.   Szlovénia Hivatalosan elismerve 2011 július 20.   Az Európai Unió tagja.
  A NATO tagja.
31.   Montenegró Hivatalosan elismerve 2011 július 21.   Az Európai Unió tagjelöltje.
32.   Egyesült Királyság Hivatalosan elismerve 2011 július 27.   Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja.
  Az Európai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
  A NATO tagja.
  A Csendes-óceáni Közösség tagja.
33.   Portugália Hivatalosan elismerve 2011 július 28.   Az elismeréskor az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja.
  Az Európai Unió tagja.
  A NATO tagja.
34.   Gabon Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 19.   Az OIC tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
35.   Tunézia Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 20.   Az OIC tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
  Az Arab Liga tagja.
Államok, melyek Tripoli eleste után ismerték el az Átmeneti Nemzeti Tanácsot Líbia képviselőjének
36.   Új-Zéland Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 22. A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
  A Csendes-óceáni Közösség tagja.
37.   Egyiptom Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 22.   Az OIC tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
  Az Arab Liga tagja.
38.   Marokkó Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 22.   Az OIC tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
  Az Arab Liga tagja.
39.   Írország Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 22.   Az Európai Unió tagja.
40.   Omán Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 23.   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
41.   Bahrein Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 23.   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
42.   Nigéria Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 23.   Az OIC tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
43.   Málta Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 23.   Az Európai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
44.   Irak Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 23.   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
45.   Görögország Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 23.   Az Európai Unió tagja.
  A NATO tagja.
46.   Norvégia Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 23.   A NATO tagja.
47.   Libanon Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 23.   Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
48.   Dél-Korea Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 24.
49.   Szudán Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 24.   Az OIC tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
  Az Arab Liga tagja.
50.   Magyarország Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 24.   Az Európai Unió tagja.
  A NATO tagja.
51.   Csád Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 24. Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
52.   Etiópia Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 24. Az Afrikai Unió tagja.
53.   Burkina Faso Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 24. Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
54.   Kolumbia Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 25.   Az elismeréskor az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja.
Az OAS tagja.
55.   Szerbia Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 25.   Az Európai Unió tagjelöltje.
56.   Bosznia-Hercegovina Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 25.
57.   Mongólia Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 25.
58.   Dzsibuti Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 25. Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
59.   Elefántcsontpart Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 25.   Az OIC tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
60.   Macedónia Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 25.   Az Európai Unió tagjelöltje.
61.   Ciprus Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 26.   Az Európai Unió tagja
. A Nemzetközösség tagja.
62.   Malajzia Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 26.   Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.
Az ASEAN tagja.
63.   Ruanda Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 26. Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
64.   Észtország Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 26.   Az Európai Unió tagja.
  A NATO tagja.
65.   Benin Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 26. Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
66.   Niger Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 27. Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
67.   Togo Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 27. Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
68.   Guinea Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 28. Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
69.   Csehország Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 29.   Az Európai Unió tagja.
  A NATO tagja.
70.   Szlovákia Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 30.   Az Európai Unió tagja.
  A NATO tagja.
71.   Fülöp-szigetek Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 30. Az ASEAN tagja.
72.   Örményország Hivatalosan elismerve 2011 augusztus 31.
73.   Oroszország Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 1.   Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja.
  Az OIC megfigyelő státuszú tagja.
74.   Finnország Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 1.   Az Európai Unió tagja.
75.   Románia Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 1.   Az Európai Unió tagja.
  A NATO tagja.
76.   São Tomé és Príncipe Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 1. Az Afrikai Unió tagja.
77.   Ukrajna Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 1.
78.   Azerbajdzsán Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 2.   Az OIC tagja.
79.   Botswana Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 2. Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
80.   Kazahsztán Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 5.   Az OIC tagja.
81.   Közép-afrikai Köztársaság Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 5. Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC megfigyelő státuszú tagja.
82.   Comore-szigetek Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 5. Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
83.   Seychelle-szigetek Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 7. Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
84.   Ghána Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 9. Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
85.   Kína Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 12.   Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja.
86.   Afganisztán Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 13.   Az OIC tagja.
87.   Vietnám Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 14. Az ASEAN tagja.
88.   Chile Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 16. Az OAS tagja.
89.   Costa Rica Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 14. Az OAS tagja.
Államok, melyek az ENSZ közgyűlés után ismerték el az Átmeneti Nemzeti Tanácsot Líbia képviselőjének
90.   India Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 17.   Az elismeréskor az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja.
A Nemzetközösség tagja.
91.   Irán Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 18.   Az OIC tagja.
92.   Dél-afrikai Köztársaság Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 20.   Az elismeréskor az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
93.   Uganda Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 21.   Az OIC tagja.
Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
94.   Algéria Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 22. Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
95.   Svédország Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 24.   Az Európai Unió tagja.
96.   Kenya Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 24. Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
97.   Svájc Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 29.
98.   Jamaica Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 29. A Nemzetközösség tagja.
  A Karib-tengeri Közösség tagja.
Az OAS tagja.
99.   Szomália Hivatalosan elismerve 2011 szeptember 30. Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
100.   Banglades Hivatalosan elismerve 2011 október 13.   Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.
101.   Pakisztán Hivatalosan elismerve 2011 november 3.   Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.
102.   Bissau-Guinea Hivatalosan elismerve 2011 november 16. Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
103.   Mauritánia Hivatalosan elismerve 2011 november 25. Az Afrikai Unió tagja.
  Az OIC tagja.
  Az Arab Liga tagja.
104.   Eritrea Hivatalosan elismerve 2011 november 30. Az Afrikai Unió tagja.
  Az Arab Liga megfigyelő státuszú tagja.
Egyéb államok, melyek az ENSZ közgyűlésen az Átmeneti Nemzeti Tanácsot támogatták, mint Líbia képviselőjét, de még nem léptek diplomáciai kapcsolatba vele
  Brazília Nem hivatalos kapcsolat
Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat
Az OAS tagja.
  Az Arab Liga megfigyelő státuszú tagja.
  Grúzia Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat
  Izland Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat   Az Európai Unió tagjelöltje.
  A NATO tagja.
  Mexikó Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat Az OAS tagja.
  Szingapúr Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat A Nemzetközösség tagja.
Az ASEAN tagja.
  Szíria Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat
  Jemen Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat
  Srí Lanka Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat A Nemzetközösség tagja.
  Argentína Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat Az OAS tagja.
  Guatemala Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat Az OAS tagja.
  Belize Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat A Nemzetközösség tagja.
  A Karib-tengeri Közösség tagja.
Az OAS tagja.
  Saint Lucia Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat A Nemzetközösség tagja.
  A Karib-tengeri Közösség tagja.
Az OAS tagja.
  Peru Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat Az OAS tagja.
  Paraguay Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat Az OAS tagja.
  Moldova Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat
  Andorra Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat
  Liechtenstein Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat
  San Marino Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat
  Monaco Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat
  Izrael Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat
  Dél-Szudán Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat Az Afrikai Unió tagja.
  Madagaszkár Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat Az Afrikai Unió tagja.
  Mauritius Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat Az Afrikai Unió tagja.
A Nemzetközösség tagja.
  Thaiföld Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat Az ASEAN tagja.
  Az OIC megfigyelő státuszú tagja.
  Brunei Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat Az ASEAN tagja.
  Az OIC tagja.
A Nemzetközösség tagja.
  Kelet-Timor Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat Az ASEAN megfigyelő státuszú tagja.
  Vanuatu Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
  A Csendes-óceáni Közösség tagja.
  Fidzsi-szigetek Az ENSZ közgyűlésén támogató szavazat A Nemzetközösség tagja.
A Csendes-óceáni Fórum tagja.
  A Csendes-óceáni Közösség tagja.

Nem ENSZ-tagállam országokSzerkesztés

Állam Az elismerés dátuma Megjegyzések
1.   Palesztina[57] 2011. augusztus 22. Mahmúd Abbász, Palesztina elnöke bejelentette, hogy mind a Palesztin Állam, mind a Palesztinai Felszabadítási Szervezet az Átmeneti Nemzeti Tanácsot ismeri el, mint Líbia egyetlen törvényes képviselőjét
2.   Koszovó[58][59][60] 2011. augusztus 27. Enver Hoxhaj, koszovói külögyminiszter már augusztus 22.-én bejelentette, hogy Koszovó az átmeneti Nemzeti Tanácsot ismeri el Líbia képviselőjének és reményét fejezte ki, hogy a Tanács is el fogja ismerni Koszovó függetlenségét hamarosan, amit Moammer Kadhafi mindig következetesen megtagadott. Öt nappal később Hoxhaj egy levelet küldött Mahmoud Jibrilnek, melyben gratulált neki a megválasztásához és egyben közölte is, hogy Koszovó elismeri a Tanácsot, mint Líbia kormányát.
3.   Tajvan[61][62] 2011. szeptember 16. Szeptember 16.-án a Kínai Köztársaság külügyminisztériuma hivatalosan is elismerte a Tanácsot, mint Líbia kormányát.
4.   Vatikán[63] 2011. október 20. Miután 2011 október 17.-én Szurt városa is az Átmeneti Nemzeti Tanács ellenőrzése alá került és a líbiai polgárháború véget ért, a Szentszék közleményt adott ki, melyben kifejezték örömüket, hogy „a hosszú és tragikus harc vget ért, melyet Kadhafi kegyetlen és elnyomó rezsimje ellen vívtak” és hivatalosan is elismerte a Tanácsot, mint Líbia kormányát.
  1. [Quand le chef des rebelles libyens oeuvrait pour Kadhafi (francia nyelven). L’Express, 2011. július 25. (Hozzáférés: 2011. július 25.)
  2. UK expels Gaddafi diplomats and recognises Libya rebels”, BBC, 2011. július 27. (Hozzáférés ideje: 2011. július 27.) 
  3. Lederer, Edith. „UN approves Libya seat for former rebels”, 2011. szeptember 16. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 16.) 
  4. General Assembly Seats NTC of Libya as Country's Representative for Sixty-Sixth Session”, 2011. szeptember 16. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 16.) 
  5. African Union officially recognises Libya's new leadership 
  6. BBC News - Libya: France recognises rebels as government”, Bbc.co.uk, 2011. március 10. (Hozzáférés ideje: 2011. március 10.) 
  7. France names ambassador to Libyan rebel stronghold”, 2011. március 29. (Hozzáférés ideje: 2011. június 9.) 
  8. Libya/National Transitional Council – Statement by Alain Juppé, Ministre d’Etat, Minister of Foreign and European Affairs - France in the United Kingdom - La France au Royaume-Uni. Ambafrance-uk.org, 2011. június 7. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  9. France reopens embassy in Libya. Xinhua, 2011. augusztus 29. (Hozzáférés: 2011. szeptember 2.)
  10. Coker, Margaret. „Qatar Recognizes Libyan Rebel Council.”, The Wall Street Journal, 2011. március 28. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 15.) 
  11. Libyan rebels 'sign oil export deal with Qatar'”, 2011. március 27. (Hozzáférés ideje: 2011. április 25.) 
  12. Qatar recognises Libyan rebels after oil deal”, 2011. március 28. (Hozzáférés ideje: 2011. április 25.) 
  13. President's Office - Maldives Recognises Libyan National Council as sole representative of the Libyan people”, Press Office of the President's Office of Maldives, 2011. április 3. (Hozzáférés ideje: 2011. április 3.) 
  14. Haveeru Online - Maldives declares Kadhafi’s government illegitimate
  15. [http://www.presidencymaldives.gov.mv/Index.aspx?lid=11&dcid=5071 The President's Office - Press Releases
  16. a b Libya: Frattini, the NTC is Italy’s only interlocutor”, Italian Ministry of Foreign Affairs, 2011. április 4. (Hozzáférés ideje: 2011. április 4.) 
  17. Frattini: contatti con Consiglio Libia. Lifeinitaly.com. (Hozzáférés: 2011. március 25.)
  18. AGI - Agenzia Giornalistica Italia: Government Gets Green Light On Libya Action. Agi News On, 2011. március 18. (Hozzáférés: 2011. március 25.)
  19. Catherine Hornby, Mark Heinrich. „Italy to reopen Libya embassy on Sept. 1”, Reuters, 2011. augusztus 31. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 4.) 
  20. Kuwait to recognize Libyan government in Benghazi”, Agenzia Giornalistica Italia, 2011. április 13. (Hozzáférés ideje: 2011. április 4.) 
  21. a b Kuwait recognizes Libyan rebels”, 2011. április 22. (Hozzáférés ideje: 2011. április 23.) 
  22. Al Jazeera English, 4 April 2011
  23. Kuwait reiterates backing of Libya's NTC”, 2011. augusztus 22. 
  24. Libyan Ambassador to Kuwait joins opposition. Kuwait News Agency, 2011. augusztus 22. (Hozzáférés: 2011. augusztus 25.)
  25. Gambia: Government recognises Libya's Transitional National Council”, allAfrica.com, 2011. április 26. (Hozzáférés ideje: 2011. május 7.) 
  26. Jordan recognizes Libyan rebels”, 2011. május 24. (Hozzáférés ideje: 2011. június 8.) 
  27. Libya - Guardian Live Blog”, Guardian, 2011. augusztus 22. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 22.) 
  28. Senegal's Wade: rebels should lead Libya transition”, Reuters, 2011. május 20. 
  29. Senegal grants diplomatic recognition to Libya rebels”, 2011. május 28. (Hozzáférés ideje: 2011. június 9.) 
  30. a b Spain's FM says Libyan opposition NTC only representative of Libya”, 2011. június 8. (Hozzáférés ideje: 2011. június 9.) 
  31. España envía a Bengasi a un representante permanente ante los rebeldes libios”, TVE, 2011. április 13. (Hozzáférés ideje: 2011. április 13.) 
  32. Spain to send permanent diplomatic representative to Libyan rebels”, Fox News, 2011. április 13. (Hozzáférés ideje: 2011. április 21.) 
  33. Goodman, Al. „Spain says it hasn't officially recognized Libyan rebels”, 2011. május 5. (Hozzáférés ideje: 2011. május 6.) 
  34. Australia's FM says Libyan opposition NTC only representative of Libya”, 2011. június 9. (Hozzáférés ideje: 2011. június 9.) 
  35. Oakes, Dan. „Canberra backs new Libya”, 2011. június 10. (Hozzáférés ideje: 2011. június 10.) 
  36. UAE recognises Libya's TNC. Emirates News Agency. (Hozzáférés: 2011. június 12.)
  37. Germany recognises Libya rebel council -rebel says”, Reuters, 2011. június 13. (Hozzáférés ideje: 2011. június 13.) 
  38. International assistance for Libya. The Press and Information Office of the Federal Government (of Germany)on The Federal Chancellor website, 2011. szeptember 2. (Hozzáférés: 2011. szeptember 3.)
  39. Reopened embassy signals new era in German-Libyan relations. The Local, 2011. szeptember 27. (Hozzáférés: 2011. szeptember 30.)
  40. Clark, Campbell. „Canada recognizes anti-gadhafi rebels as libyas new government”, Theglobeandmail, 2011. június 14. (Hozzáférés ideje: 2011. június 14.) 
  41. [the legitimate government of Libya Ottawa recognizes rebels as Libya's government]. CTV. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
  42. Mike Blanchfield. „Canada to reopen embassy in Tripoli”, The Star, 2011. szeptember 13. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 30.) 
  43. Panamá reconoce al Consejo Nacional de Transición de Libia (spanyol nyelven). La Prensa (Panama). (Hozzáférés: 2011. június 14.)
  44. Reconoce Panamá a Consejo Nacional libio (spanyol nyelven). Prensa Latina. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
  45. =Austria recognises Libyan rebels. Saigon Gai Phong. English Edition, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2011. október 20.)
  46. Foreign Ministry Political Director meets minister of Libyan Transitional National Council. Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Latvia, 2011. június 20. (Hozzáférés: 2011. június 20.)
  47. In Vilnus, Lithuanian Foreign Vice-Minister meets with representatives of Libya's Transitional Council. Lietuvos Respublikos užsienio reikalų ministerija (Lithuanian Ministry of Foreign Affairs), 2011. június 20. (Hozzáférés: 2011. augusztus 30.)
  48. Sablon hiba: a title paraméter kötelező. 
  49. Denmark recognizes rebels as sole Libyan authority. Lebanon News. (Hozzáférés: 2011. június 22.)
  50. Libyske oprørere åbner kontor i København”, 2011. április 19. (Hozzáférés ideje: 2011. április 19.) (Danish nyelvű) 
  51. Denmark denies officially recognising Libya rebels”, 2011. május 5. (Hozzáférés ideje: 2011. május 6.) 
  52. Denmark expels Libya's consul general”, 2011. május 27. (Hozzáférés ideje: 2011. június 2.) 
  53. Denmark's relations with the Libyan Transitional. Ministry of Foreign Affairs of the Denmark, 2011. augusztus 31. (Hozzáférés: 2011. augusztus 31.)
  54. a b NTC Libya: Cape Verde reaffirms recognition of Libyan NTC”, 2011. augusztus 26. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 26.) 
  55. Situação na Líbia: Governo de Cabo Verde reconhece legitimidade do CNT”, 2011. augusztus 26. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 26.) (portugál nyelvű) 
  56. Bulgaria and Croatia recognise Libyas transitional national council” (Hozzáférés ideje: 2011. június 28.) 
  57. PA recognizes Libya's rebel government”, 2011. augusztus 22. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 22.) 
  58. MFA welcomes the democratic transition in Libya. Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Kosovo, 2011. augusztus 27. (Hozzáférés: 2011. augusztus 23.)
  59. Nigeria, Egypt, Kosovo among Latest Recognizers of Libyan Rebels”, 2011. augusztus 23. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 24.) 
  60. Kosova officially recognizes the Libyan National Council as the sole governing authority”, 2011. augusztus 27. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 27.) 
  61. 我國政府正式承認利比亞過渡政府 (chinese nyelven). Ministry of Foreign Affairs of the Republic of China, 2011. szeptember 16. (Hozzáférés: 2011. szeptember 16.)
  62. Taiwan recognizes Libyan transitional council. Focus Taiwan. (Hozzáférés: 2011. szeptember 16.)
  63. Satter, Raphael. „World looks warily to Libya's future post-Gadhafi”, 2011. október 20. (Hozzáférés ideje: 2011. október 20.)