Szerkesztő:Filoma/Munka3

Abraham Maslow (Abraham Harold Maslow (New York City, Brooklyn, 1908. április 1. – Waltham, Mass., 1970. június 8.) amerikai pszichológus.

A humanisztikus pszichológiai irányzat kiemelkedő alakja, a nevéhez fűződő motivációs elmélet kidolgozója.

Népes család legidősebb gyermeke, 18 éves korában édesapja kívánságára jogi tanulmányokat folytatott, de hamarosan pszichológiai tanulmányokba kezdett. A kortárs pszichológia valamennyi irányzatával, azok számos képviselőjével kapcsolatban állt, így Harlow-val, E. Fromm-mal, K. Horneyval, Wertheimerrel. Elvetette a behaviorizmust, az általa holisztikusnak és dinamikusnak nevezett szemlélet meghonosításáért küzd. A humanisztikus pszichológiai iskola egyik létrehozója és fő szervezője. Álláspontja szerint az emberi cselekvéseket irányító értékek magában az emberi természetben rejlenek (természetes etika). A korábbi pszichológiai irányzatok túl sokat foglalkoztak az emberi gyengeségekkel, és keveset az erényekkel. Az ötvenes években dolgozta ki motivációs elméletét, mely szerint a motívumrendszerek hierarchikus elhelyezkedésűek. A modell talapzatán a létfenntartási motívumok, csúcsában pedig az önmegvalósítás motívuma áll, melyhez gyakran megvilágosodásszerű transzcendens csúcsélmény vezet. A magasabb szintű motívumok akkor válnak érvényessé, ha az alacsonyabb szinteken az egyén nem szenved hiányt. Az önmegvalósítás képessége mindenkiben megtalálható, ám a társadalmi hatások elfojtásra kényszerítik az egyént. 1967-ben az American Psychological Association (Amerikai Pszichológiai Társaság) elnökévé választják. 1970-ben hunyt el.

Piramis

Önmegvalósítás

Megbecsülés

Szociális szükségletek

Biztonság

Élettani szükségletek

Maslow motivációs és személyiségelmélete hangsúlyozottan világnézeti jellegű, tudományosan nem igazolható konstrukció. Egyik bírálójának megállapítása szerint: „Sajnos, minthogy a természetes etikára vonatkozó bizonyítékok nem meggyőzőek, egy erkölcsi tekintély, Maslow szavára kell hagyatkoznunk, hogy ilyen értékek valóban léteznek” (Ryckman)

• Pléh Cs.: Pszichológiatörténet. Bp. 1992.

{ {DEFAULTSORT:Maslow Abraham}}