Szerkesztő:Gyantusz/Görögország a második világháborúban
Görögország második világháborúbani aktív részvétele 1940. október 28-án kezdődött, amikor az Olasz Királyság hadat üzent a Görög Királyságnak és Mussolini kikülönített hadereje, amely immár másfél éve állomásozott az annektált Albániában, megkezdte megszállását. A hajnali olasz támadással kezdetét vette a görög–olasz háború. A görög hadsereg képes volt megállítani az inváziót, illetve időlegesen még ki is vetette az olasz csapatokat albán területekre. A sikeres védekező hadjáratot azonban német intervenció követte. A Harmadik Birodalom 1941. április 6-án egyidejűleg kezdeményezett támadást Jugoszlávia és Görögország ellen, melyet be is fejezett kevesebb mint egy hónapon belül, annak ellenére, hogy a britek egy expedíciós hadereje is segítette a görög csapatokat. Görögország megszállása májusban befejeződött Kréta megszállásával, noha a német ejtőernyős csapatok (Fallschirmjäger) itt olyan súlyos veszteségeket szenvedtek, hogy a német hadvezetés elkerült minden jelentős, nagyméretű légidesszant hadművelet tervezését a háború további szakaszaiban. Egyes történészek szerint a német balkáni hadműveletek jelentősen befolyásolták a Barbarossa hadművelet sikeres kivitelezését és az 1941 telén Moszkva bevételére tett kísérleteket is.
Görögország megszállásában nem csak német, hanem olasz és bolgár csapatok is részt vettek, mi alatt a görög király, II. György, és autoriter kormánya először Krétára, majd annak megszállása után Egyiptomba menekült, brit segítséggel.[* 1] A megszállt területeket ez a három ország tartotta fegyveres ellenőrzése alatt, létrehozva egy bábállamot, Hellén Állam (Ελληνική Πολιτεία; Elliniki Politeia) néven, valamint az olasz protektorátus alatt álló Pindoszi Fejedelemség és Macedón Vajdaság nevű autonóm aromán–macedón államalakulatot. Az olasz felügyeletet 1943 júliusától a bolgár és német csapatok vették át. Az első fegyveres ellenállásra még ebben az 1941-es évben, már nyáron sor került, melyet a tengelycsapatok elfojtottak, azonban az ellenállási mozgalmak tovább szerveződtek és 1942-től egyre nagyobb szervezettségben tevékenykedtek. A német csapatok lekötődése és fogyatkozása a keleti és az észak-afrikai, majd a szicíliai és az olasz frontokon jótékonyan hatott az ellenállás szervezettebbé tételére, az 1944-es évben már kis hegyvidéki területeket sikerült a tengelycsapatok ellenőrzése alól mentesítenie a helyi ellenállóknak. Ettől függetlenül azonban a csoportok eltérő politikai nézetei közötti különbségek is egyre erősödtek, felszínre kerültek, hatalmi harcok kezdtek kibontakozni közöttük is már 1943 végén, ami 1944 tavaszán is folytatódott. A száműzetésbe kényszerült görög kormány szintén saját fegyveres erőt toborzott, ami végigharcolta a britek oldalán a közel-keleti, észak-afrikai és olaszországi hadjáratokat. A görög haditengerészet és kereskedelmi flotta aktív részvétele a szövetséges hadmozdulatokban szintén jelentős szerepet kapott, kiemelt jelentőségűnek számított.
A görög földterületek felszabadulása 1944 októberéig váratott magára. Ekkor ugyanis, a román Mihály király augusztus végi puccsával és a kelet-kárpátoki, majd a kelet-balkáni szovjet hadműveletek hatására a tengely alakulatait fokozatosan kivonta ebből a térségből, azonban a német helyőrségek folytatták a fegyveres ellenállást az Égei-tengeri szigeteken egészen a háború végéig. A tengelycsapatokat brit és görög alakulatok szorították ki az országból. Az ország ezt követően romokban hevert, gazdasága és infrastruktúrája úgyszintén. A megszállás alatt több mint 400 000 ember halt meg, vagy tűnt el és az ország zsidó lakossága majdnem teljesen megsemmisítésre került a holokausztban. A háborút követően a britek és amerikaiak által támogatott új, konzervatív kormányzat és a baloldali gerillák között 1946-ban polgárháború újúlt ki, amely 4 éven át dúlta az országot és 1949-ben befejeződött. A polgárháború alatt több ezren Magyarországra emigráltak és állami segítséggel itt is telepedtek le.[* 2]
Előzmények szerkesztés
A Balkán-háborúk befejezését követő szerződések (a londoni és bukaresti) nyomán a Görög Királyság területe közel kétszeresére nőtt. Mégis akadtak ellenzékiek, akik a monarchia megdöntését szorgalmazták. Egy feltehetően egyedülálló merénylő, Alekszandrosz Szkinasz, 1913. március 18-án Szalonikiben hátba lőtte I. György görög királyt, majd a fogva tartásból az öngyilkosságba menekült. A merénylet áldozatává vált király fia, I. Konstantin görög király vette át a hatalmat, aki eredményesen fejezte be a balkáni konfliktust, népszerű volt a lakosság körében, az akkoriban több országban – köztük az Olasz Királyságban – is népszerű irredenta Megali Idea („Nagy idea”) megtestesítőjét látták benne (Olaszországban mint Mare Nostrum létezett).
Az első világháború befejezését követően a sèvres-i békeszerződés keretében Görögországhoz csatoltak több kis-ázsiai területet, melyeken jelentős számú görögség élt az Oszmán Birodalom idején. A török államhatalom legyengülése végül az államrend elleni felkelésekbe csúcsosodott ki, a török nacionalisták Mustafa Kemal Atatürk vezetésével megdöntötték az oszmán kormányzatot és 1922-ben vereséget mért a görög haderőre is. Az 1923-ban Lausanne-ban újratárgyalt török békeszerződésben a görögöknek ítélt kis-ázsiai területeket visszacsatolták Törökországhoz. Ezt követően spontán lakosságcsere ment végbe a két ország között. Törökország a későbbiekben semleges külpolitikát folytatott a nagyhatalmi erőviszonyversenyben, 1945 februárjáig.
Az 1922-ben lezárult görög–török háborúban elszenvedett vereséget és a lausagnne-i békeszerződés aláírását követően II. Györgyöt lemondatták a trónról, majd kikiáltották a második görög köztársaságot. Az 1935-ig tartó időszakban
en:Kingdom_of_Greece#World_War_II
Képkat: "Greece in World War II"
A görög szomszédot érintő olasz és német inváziókat a török haderő is fokozott készültségben figyelte. A megszállást követően napi rendszerességgel hajtott végre a török légierő felderítő repüléseket a bulgár, görög légtérben, a görög szigetvilág és az Égei-tenger felett. A legnagyobb városokat éjszakára besötétítették és megerősítették a légvédelmi csapatokat. Jelentős mennyiségű fegyverzetet vásárolt össze a török kormányzat a világból.[1]
Konfliktus az Olasz Királysággal szerkesztés
A német támadás szerkesztés
Megszállás alatt szerkesztés
A megszálló erők szerkesztés
Az ellenállás szerkesztés
A száműzetésbeni (királyi) haderő szerkesztés
Bel- és külpolitika szerkesztés
A háború után szerkesztés
Utóhatások szerkesztés
Ciprus szerkesztés
Kultúrális vonzatai szerkesztés
- Jegyzetanyagok
- elsődleges
- en:Military history of Greece during World War II
- en:Special_Operations_Executive#Greece
- en:Gorgopotamos#History
- másodlagos
- en:4th of August Regime
- en:Greco-Italian War
- en:Balkan Campaign (World War II)
- en:Battle of Greece - 6–30 April 1941 - Unternehmen Marita
Megjegyzések szerkesztés
- ↑ Az ún. Metakszasz-kormány; Metakszaszt január 29-i halála után két nemzetibank-vezető (TtE) bankár követi: Alekszandrosz Korjzisz öngyilkosságot követ Athén német bevételekor, majd őt Emmanouil Tsouderosz követi, aki a száműzetésben 1944. április közepéig miniszterelnök.
- ↑ Ekkor alapították meg Fejér megyében Beloiannisz települést is, elhelyezve a magyarországi görögök egy részét.
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- ↑ Keegan, 2003, 2008: Keegan, John. A második világháború (magyar nyelven). Budapest: Európa Könyvkiadó. ISBN 978-963-07-8457-3 (2003, 2008)
- ↑ A. J. P. Taylor, 1998: Taylor, A. J. P.. A második világháború okai (magyar nyelven). Budapest: Scolar Kiadó. ISBN 963-9193-14-3 (1998)
- Weboldalak
sablon - Második világháború sablon - portál|Második világháború|-
- Kategória: Görögország történelme