Főmenü megnyitása


Akárki segíthet, szívesen látok minden segítséget; így azelőtt javíthatod ki a hibákat, mielőtt megszülettek volna, de akkor nem is volt hiba, így nem is kellett kijavítani, de ha nem javították ki, akkor még mindig ott van de kijavítottad..Ha szeretnél változtatni a készülő művön, írd be a vitalapra, hogy legalább tudjak róla.

Befejezett munkák:

Tervezett munkák:

Figyelem: a tervezett munkáim semmilyen szabályszerűséget nem mutatnak, és lehetséges, hogy nem ebben a sorrendben fogok rajtuk dolgozni. Ezek kiválasztását hosszas megfontolás előzi meg (kb. 2 perces gondolkodás, hogy hosszabb-e a a cikk, mint amennyire lusta vagyok én), de akármikor dönthetek úgy, hogy az itt felsorolt cikkek egyikét vagy többikét nem fordítom le.

Jelenlegi munka:
Párhuzamos univerzumok (angol:en:Parallel universe (fiction)

Egy párhuzamos univerzum avagy alternatív valóság egy képzelt, önálló, független valóság, ami valakinek a saját valóságával egyidejűleg létezik. Párhuzamos univerzumok egy meghatározott csopotját multiverzumnak hívjuk, bár ez a kifejezés olyan lehetséges párhuzamos univerzumokra is utalhat, amik a fizikai valóságot alkotják. Bár a "párhuzamos univerzum" és az "alternatív valóság" kifejezések alapvetően szinonímák és felcserélhetőek egymással, néha az "alternatív valóságnak" van egy mellékjelentése, miszerint ez a valóság saját valóságunk egy változata. A "párhuzamos univerzum" kifejezés általánosabb, nem sejtet semmiféle kapcsolatot a két valóság között. Így általánosságban egy olyan univerzum, ahol különbözőek a fizika törvényei; például, ahol meg lehet haladni a fénysebességet, párhuzamos univerzumnak számítana, de nem alternatív valóságnak. A párhuzamos univerzumok helyes kvantummechanikai megfogalmazása: "olyan univerzumok, amiket egyetlen kvantumesemény választ el egymástól."

Jorge Luis Borges 1941-es története, az "Elágazó ösvények kertje" azelőtt használta a párhuzamos univerzumok fogalmát, még mielőtt a kvantummechanika többvilágos értelmezését kifejlesztették.

BevezetésSzerkesztés

A fantasyban is előfordul a "másik világ" elmélete; mint például a mítoszokban, legendákban és a vallásban. A mennyország, a pokol, az Olümposz és a Valhalla mind alternatív univerzumok, amik különböznek attól a világtól, amiben élünk. A modern fantasyban előfordul az elmélet, miszerint több létsík van, ahol mások a fizika törvényei, és más létsíkokon varázslatos jelenségek is megeshetnek. Ez az elmélet az ősi hindu mitológiában is előfordul, például a Puránákban, amiben az szerepelt, hogy végtelen univerzum van, és mindegyiknek megvannak a saját istenei.[1] Hasonlóképpen a perzsa mitológiában, az Ezeregyéjszaka meséinek egyikében, a Bulúqijá kalandjaiban a főhős megtudja, hogy léteznek párhuzamos univerzumok, amik hasonlóak a miénkhez, de különállóak.[2] Más esetekben a párhuzamos univerzum együtt létezik a miénkkel, és a főhős átléphet a mi világunkból a másik világba. Ilyen például a C. S. Lewis írta Narnia krónikái, vagy Lewis Carroll két főműve. Ez a másik világ meg is próbálhatja hódítani a miénket, például a The Blazing Worldben az angol hősnő tengeralattjárókat és tűzkövekkel felszerelt madárembereket küld a portálon keresztül a Földre a "lángoló világból", és pusztulást hoz Anglia ellenségeire. A dark fantasyban és a horrorban a párhuzamos világ gyakran búvóhely a főhős számára, és a főhősnek szembe kell szállnia azokkal a dolgokkal, amik a másik világból átjönnek a mi világunkba; például H. P. Lovecraft műveiben, a Doom című számítógépes játékban vagy a Warhammer/40K számítógépes játékokban. Ilyen történetekben a másik világ természetét gyakran fedi homály, és csak a hatásai ismertek a mi világunkra.

Az elmélet a kvantummechanika keretén kívül is megjelent, például Jorge Luis Borges novellájában, az El jardín de senderos que se bifurcan ("Elágazó ösvények kertje"), amit 1914-ben adtak ki; még mielőtt kitalálták a többvilágos értelmezést. A történetben egy sinológus megtalál egy kínai kéziratot, amiben ugyanaz a történet van elmesélve többféleképpen, gyakran ellentmondóan, és azt mondja az író unokájának, hogy a rokona úgy tekintett az időre, mint "elágazó ösvények kertjére", ahol különböző dolgok egymással párhuzamosan történnek. Az egyik első sci-fi példája a párhuzamos világok elméletének John Wyndham Random Quest-je (Véletlenszerű küldetés), ami egy olyan emberről szól, aki egy párhuzamos univerzumban ébred fel egy laboratóriumi kísérlet után, amiben sosem történt meg a második világháború, és olyan információkat szerez, ami hasznos lesz visszatérésekor.

Bár ez egy gyakori eljárás a sci-fiben, nem csak ezen a módon mutatják be az ötletet. Néha a párhuzamos univerzum semmi hasonlóságot nem mutat a mi világunkkal szemben; a fizika törvényei pedig teljesen különbözőek, mint a miénk. Ilyen például Stephen Baxter Raftja, amiben a gravitációs állandó sokkal nagyobb, mint a mi univerzumunkban. (Baxter később elmondja a Vacuum Diagramsban, hogy a Raft főszereplői a Xeelee-sorozat univerzumából jöttek.)

Gyakran használt motívum az, hogy az idő máshogyan folyhat egy másik univerzumban, így ha egy szereplő visszatér a világába, lehet, hogy máshogy telt el az idő azoknak, akik ott maradtak. Ez a folklórban is előfordul: Herla király három század múltán tért vissza világába, és néhányan, akik leszálltak a lóról, porrá váltak, így a többiek lóháton ragadtak; ezt tartják a vad lovas üldözés eredetének.[3] C. S. Lewis ezt kihasználta a Narnia krónikáiban, egy szereplő rámutat, hogy semmi szükség arra, hogy a két univerzum ideje ugyanúgy teljen.[4]

A határ science fiction és fantasy közt a szokásosnál is életlenebb lesz, amikor olyan történetről beszélünk, amik elhagyják ezt az univerzumot, főleg akkor, ha az ismerős univerzumunkat úgy írják le, mint egy multiverzum részhalmazát. A műfaj már nem a háttértől függ, inkább a témától és a hangsúlytól, azaz milyen részeket mesél el az író és hogyan. A Narnia egyértelműen fantasy, és a Sliders TV sorozat egyértelműen science fiction; de az olyan művekről, mint a World of Tiers sorozat vagy a Glory Road, nem lehet határozottan megállapítani, hova is tartoznak.

Science fictionSzerkesztés

Bár ez technikailag helytelen és a hard science fiction-rajongók és írók lenézik, a "párhuzamos univerzum" kifejezés szinonim értelmű lett egy másik "dimenzió" eszméjével. Ez a használat különösen gyakori filmekben, filmsorozatokban és képregényekben, és ritkább modern science fiction-prózában. A párhuzamos világ ötletét először a Flash képregény 123-adik számában, a "Flash of Two Worlds" számban vezették be.

A sci-fi könyvekben és magazinokban az "új dimenzió" gyakrabban és helyesebben még több koordinátatengelyre utal, a három tengelyen kívül, amit ismerünk. Azáltal, hogy ezeken az új koordinátatengelyeken utazunk, amiket alapesetben nem tudnánk elérni, az utazó olyan világokba érhet el, amik másképpen láthatatlanok és elérhetetlenek volnának.

 
Edwin A. Abbott Flatlandje egy kétdimenziós világban játszódik.

1884-ben Edwin A. Abbott megírta az ezt az eszmét kihasználó regényét, a Flatland: A Romance of Many Dimensionsöt. Ebben egy kétdimenziós világot írt le (Flatland - Laposföld), amikben négyzetek, háromszögek és körök élnek; valamint egy nulladimenziós világot (Pointland - Pontföld), egy egydimenziósat (Lineland - Vonalföld) és egy háromdimenziósat (Spaceland - Térföld), és végül leírja, hogy lehet még több dimenzió. Isaac Asimov a Signet Classics 1984-es kiadásának előszavában úgy említi meg a Flatlandet, mint "a legjobb könyv a dimenziók megértéséhez."

Az 1985-ben kiadott Az időgép, amit H. G. Wells írt, az időt egy új "dimenzióként" kezelte, a klasszikus fizika négydimenziós modelljét véve és az időt egy térhez hasonló dimenzióként értelmezte, amiben az emberek a megfelelő felszereléssel utazni tudnak. Wells leírta, hogy a párhuzamos univerzumok az idő következményei, az olyan történeteiben, mint a The Wonderful Visit és a Men Like Gods, ezt az eszmét Simon Newcomb csillagász találta ki, aki az időről és a párhuzamos univerzumokról így beszélt; "Ha van egy negyedik térdimenzió, van hely végtelen számú univerzumnak egymás mellett, épp úgy, ahogy végtelen papírlapot tehetünk egymásra".[5]

Sok olyan példa van, ahol az írók új térdimenziókat hoztak létre, hogy elérjenek párhuzamos univerzumokat. A Doctor Whoban, a Doktor véletlenül belép egy párhuzamos univerzumba, amikor megpróbálja megjavítani a TARDIS-konzolt az Inferno c. epizódban. A párhuzamos univerzum hasonlított az igazira, de néhány jellegzetessége más volt. Douglas Adams, aGalaxis útikalauz stopposoknak sorozat utolsó részében, a Jobbára ártalmatlanban a valószínűséget is egy új koordinátatengelynek vette; bár a regény szerint nem párhuzamos univerzumok, csak egy modell, ami a tér, idő és valószínűség folyamatosságát befogja. Robert A. Heinlein a The Number of the Beastben egy hatdimenziós univerzumot vett alapul. A három térdimenzió mellett a szimmetriát is dimenziónak vette. Mint Az időgépben ezeket a dimenziókat is be lehet utazni a jó felszereléssel.

HipertérSzerkesztés

Valószínűleg egy párhuzamos univerzumok elméletének leggyakoribb használata a hipertér elméletével függ össze. A hipertér a science fictionben gyakran utal egy párhuzamos univerzumra, ami fénysebességnél gyorsabb csillagközi repülés tesz lehetővé. Ennek a magyarázata minden műben más és más, de a leggyakoribb elemek:

  1. legalább néhány (ha nem minden) hely a hipertér-univerzum térképében egy a mi univerzumunkban lévő helyre vezet.
  2. az utazási idő lerövidül a hipertér-univerzumban, mintha a mi univerzumunkban tettük volna ezt meg. Ez lehet amiatt, hogy más a fény sebesége, más sebességgel múlik az idő vagy a pontok közelebb vannak egymáshoz a hipertér-univerzumban.

Néha a "hipertér" kifejezés a további koordinátatengelyek elméletére utal. Eképpen az univerzumot "összegyűrik" egy másik dimenzióban és ebben a dimenzióban utazik az űrhajó; mintha összegyűrnénk egy újságpapírt és egy tűt szúrnánk keresztül rajta. Bár ebben az elméletben van "új dimenzió", nem számít egy párhuzamos univerzum példájának; de ez inkább a hipertér hihetőbb használata. (Lásd féregjárat.)

A hipertér a szubtér, az univerzum egy bizonyítatlan területének bejáratára és kijáratára is utalhat, ami a saját téridőnk alatt van és meg lehet benne haladni a fénysebességet.

Bár a hipertér használata gyakori, leggyakrabban cselekményeszközként jelenik meg, és így nem annyira fontos. Bár egy párhuzamos univerzum is megjelenhet a hipertér elméletének leírása közben, azt az univerzumot gyakran nem kutatják. Emígy a párhuzamos univerzumok leggyakrabban olyan történetekben szerepel, ahol a hipertér is; de nem ezek a párhuzamos univerzumokról szóló történetek leggyakoribb forrásai.

Időutazás és alternatív történelemSzerkesztés

 
H. G. Wells brit író 1895-ös regénye, Az időgép a modern fikcióban megjelenő időutazás egyik korai példája.

A párhuzamos univerzumokat gyakran alkalmazzák az időutazás következményeként. Egy alapvető példa Fritz Leiber regénye, a The Big Time, ahol két alternatív jövő között folyik háború az időben, és mindkét oldal manipulálja a történelmet, hogy egy olyan idővonalat hozzon létre, ami a saját világukat segíti. Az időutazók gyakran hoznak létre alternatív történelmeket véletlenül vagy szándékosan, mint például a The Guns of the Southban, Harry Turtledove regényében, ahol a Konföderációs Hadsereg megkapja a technológiát, hogy AK-47-eseket gyártson, és végül megnyerik az amerikai polgárháborút. (Azonban Ward Moore ezt megfordította a Bring the Jubilee c. könyvében (1953), ahol egy olyan alternatív világ, ahol az Amerikai Konföderációs Államok megnyerik a gettysburgi csatát és az amerikai polgárháborút, megsemmisül, miután egy történész és időutazó a legyőzött Egyesült Államokból visszamegy a helyszínre és megváltoztatja a csata menetét.) Eric Flint az 1632 c. regényében kijelenti, hogy a regényben az időutazók (itt egy egész város Nyugat-Virginiából egy új univerzumot hoztak létre, amikor visszautaztak a tizenhetedik századi Németországba a harmincéves háború közepébe.

Az "oldalra történő időutazás" fogalmát, ami Murray Leinster's "Sidewise in Time"-jából ered, gyakran használják annak leírására, hogy szereplők több különböző alternatív történelmen átmennek, amik egy közös pontból erednek az időben. Általában olyan világokat tekintünk egymásnak közelebbinek ebben az oldalra történő időutazásban, amik hasonlóak. Például egy olyan univerzum, ahol máshogy ért véget a második világháború, közelebb lenne a miénkhez, mint egy olyan, ahol Kína gyarmatosította az Újvilágot a XV. században. H. Beam Piper ezt az ötletet felhasználta és "paratime"-nak (a parallel (párhuzamos) és a time (idő) szavak összeolvasztása) nevezte el, valamint egy regénysorozatot írt, ahol a Paratime-rendőrség szabályozta az ilyen alternatív valóságok közötti utazást. Keith Laumer ugyanezt a fogalmat használta fel 1962-es regényében, aWorlds of the Imperiumban. A közelmúltban is írtak a kvantummechanika többvilágos értelmezéséről szóló regényeket, például Frederik Pohl The Coming of the Quantum Catsje és Neal Stephenson Anathemje, az feltételezve, hogy a történelmi események vagy az emberi tudat lehetővé teszi az alternatív univerzumok közötti utazást.

Gyakoriak az olyan alternatív történelem- vagy oldalra történő időutazás-művek, ahol a nácik nyerték meg a második világháborút; ilyen Philip K. Dick Az ember a Fellegvárbanja, Len Deighton SS-GBje és Robert Harris Führer-napja, valamint az olyan művek, ahol nem esett el a Római Birodalom, például Robert Silverberg Roma Eternája és Sophia McDougall Romanitasa. Lance Parkin a Faction Paradox-sorozatban lévő Warlords of Utopia című regényében leír egy multiverzumot, ahol minden olyan univerzum, ahol Róma nem esett el, harcba szál az olyan univerzumokkal, ahol a nácik nyerték meg a második világháborút. A Faction Paradox-sorozatot Lawrence Miles hozta létre, akinek egyik korábbi művében, a Dead Romance-ban szerepelt egy univerzumban létező másik, mesterséges univerzum eszméje.

A His Dark Materials trilógiában, a főszereplő egy viktoriánus stílusú univerzumból indul, bár a történet a mi univerzumunkkal egy időben indul; valamint a trilógiában sohasem történt meg a protestáns reformáció.

FantasySzerkesztés

Idegen egy furcsa földönSzerkesztés

 
Óz földje és környéke.

A fantasy-írók gyakran viszik át szereplőiket az olvasó világából az író kitalált világába. A XX. század közepe előtt ezt általában úgy oldották meg, hogy a kitalált világokat az eredeti világ egyes részeiben rejtették el. A földművesek ritkán vándoroltak el a falujuktól, így nem tudták egyöntetűen megállapítani, hogy egy óra járásra van például egy ogre vagy más kitalált teremtmény; de ahogy nőttek a földrajzi ismeretek, ezeket a rejtett helyeket egyre távolabb kellett tenni.[6] Az író világában a szereplők hajóra szállhattak és egy furcsa szigeten köthettek ki, például Jonathan Swift Gulliver utazásaiban, vagy az 1949-es John Myers Myers-regényben, a Silverlock; vagy egy tornádó felszippanthatta őket és ledobhatta őket egy másik földön, például az Óz, a nagy varázslóban. Ezek az elveszett világ-történeteket a párhuzamos univerzumok földrajzi megfelelőjeiként értelmezhetjük, mivel az ezekben leírt világok különbözőek, mint a miénk, és el vannak rejtve mindenki elől, kivéve azokat, akik ott megteszik a nehéz utazást. A földrajzi "elveszett világ" egy határozottabb "párhuzamos univerzummá" válik, amikor a fantasy-világ átfedi a "való" világ egy részét, de belül sokkal nagyobb, mint kívül, mint például Robert Holdstock regényében, a Mythago Woodban.

A XX. század közepe után sok fantasy-világ teljesen elkülönült az író világától; lehet, hogy a science fiction hatása miatt, vagy amiatt, hogy már túl nagy területet fedeztek fel.[6] Egy gyakori toposz a világokat összekötő dimenziókapu vagy varázstárgy, például C. S. Lewis Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényében a szekrény vagy a pecsét James Branch Cabell The Cream of the Jestjében. Hayao Miyazaki Chihiro Szellemországbanjában, Chihiro Ogino és szülei átmásznak egy kis csermelyen a szellemországba. A fő különbség az ilyen típusú történetek és az "elveszett világ"-történetek között az, hogy a kitalált világba csak néhány ember juthat el, vagy csak meghatározott időben, vagy egy bizonyos varázstárggyal vagy rituálé elvégzése után.

Néhány esetben nem lehetséges a fizikai utazás és a karakter egy álomban vagy megváltoztatott tudatállapotban utazik. Ilyen például H. P. Lovecraft Dream Cycle-történetei vagy Stephen R. Donaldson Thomas Covenant-történetei. Gyakran az ilyen történetek főtémája a valóság természete, megkérdőjelezve azt, hogy az álomvilág lehet-e ugyanolyan "valóság", mint az eredeti világ. A science fictionben is előfordul ez a téma a kibertérben és a virtuális valóságban.

Világok közöttSzerkesztés

 
Alice Tükörországban -- és az a párhuzamos univerzum, amit Alice ott talált.

A legtöbb ilyen történet egyszerűen átvisz egy szereplőt a mi világunkból egy kitalált világba, és ott folyik az akció. Akármilyen kaput használ az író,(például a szavazófülkét Norton Juster The Phantom Tollboothjában vagy a tükör C. S. Lewis Alice Tükörországbanjában, az fennmarad, amíg a szereplők vissza nem jönnek.

Azonban néhány esetben a világok közötti kölcsönhatás egy fontos eleme a cselekménynek, és így a hangsúly nem az egyik vagy a másik világon van, hanem mindkettőn. Miután Rick Cook egy fantasy-világba betett egy számítógép-programozót, a varázslós sorozatában több hangsúlyt fektetett a két világ interakciójába. Aaron Allston Doc Sidhéjében a "kegyetlen világunk" mellett van egy "kedves világ", ahol tündérek élnek. A cselekmény nagy része arról szól, hogy a világok közötti kölcsönhatásban ne történhessen változás. Margaret Ball a No Earthly Sunne-ban a mi világunk és egy Faerie nevű világ közötti interakciót írja le, és hogy hogyan próbálja Faerie királynője megakadályozni, hogy a két világ eltávolodjon egymástól. Poul Anderson a Poklot is párhuzamos univerzumként ábrázolja az Operation Chaosban, és a szükség, hogy ugyanakkora tömeget kell átvinni a világok között, megmagyarázza, miért cserélnek el egy csecsemőt egy másikra. Piers Anthony Apprentice Adept sorozatában a cselekmény fő eleme a mágikus és tudományos világok közötti kölcsönhatás, és hogy a főszereplők megpróbálják ezt kiegyensúlyozni. Ebben két világot ábrázol: a "science fiction"-bolygót, Protont és a fantasy-szerű Phaze-t, és akárki születik az egyik világban, annak egy másolata van a másikon. Csak akkor tud valaki átmenni a másik világba, ha a másolat már meghalt. Számos könyve a Xanth-sorozatban szintén két világ kölcsönhatásáról szól.

A több világ a kapcsolatok fontosságát is erősíti. Az Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényben csak a mi világunk és Narnia van, de C. S. Lewis más műveiben sejteti velünk más világok létezését, és az A varázsló unokaöccsében a világok közötti erdőben sok lehetőség van, és a cselekmény központja a világok közötti utazás, és az ebből fellépő problémák megoldása. A His Dark Materialsban a két főszereplő, Lyra és Will sok világ között eltévednek és egymást keresik. Andre Norton Witch Worldjében vannak kapuk, amik másik világokba vezetnek, vagy azokból vezetnek a kapukba. Bár az illúziók és varázslat miatt a varázslóvilág egyes részei csak úgy tűnnek, mintha párhuzamos világok lennének, néhány tényleg párhuzamos világ, mivel máshogy folyik az idő. A rádiós szituációs komédiában, az Undone-ban, a főszereplő, Edna Turner, megakadályozza, hogy London párhuzamos változatából, Undone-ból túl sok dolog szivárogjon át Londonba és így furcsává téve a várost. Vannak más változatok is Londonból, és az egyik fő cselekményfonal az, hogy a Herceg megpróbálja egyesíteni London összes változatát.


Multiverzumok a fantasybanSzerkesztés

The idea of a multiverse is as fertile a subject for fantasy as it is for science fiction, allowing for epic settings and godlike protagonists. Among the most epic and far-ranging fantasy "multiverses" is that of Michael Moorcock. Like many authors after him, Moorcock was inspired by the many worlds interpretation of quantum mechanics, saying:

It was an idea in the air, as most of these are, and I would have come across a reference to it in New Scientist (one of my best friends was then editor) ... [or] physicist friends would have been talking about it. ... Sometimes what happens is that you are imagining these things in the context of fiction while the physicists and mathematicians are imagining them in terms of science. I suspect it is the romantic imagination working, as it often does, perfectly efficiently in both the arts and the sciences.[forrás?]

Unlike many science-fiction interpretations, Moorcock's Eternal Champion stories go far beyond alternate history to include mythic and sword and sorcery settings as well as some worlds more similar to our own. However, the Eternal Champion himself is incarnate in all of them.

Roger Zelazny used a mythic cosmology in his Chronicles of Amber series. His protagonist is a member of the royal family of Amber, whose members represent a godlike pantheon ruling over a prototypical universe that represents Order. All other universes are increasingly distorted "shadows" of it, ending finally at the other extreme, Chaos, which is the complete negation of the prototype. Travel between these "shadow" universes is only possible by beings descended from the blood of this pantheon. Those "of the blood" can walk through Shadow, imagining any possible reality and then walk to it, making their environment more similar to their desire as they go. It is argued between the characters whether these "shadows" even exist before they're imagined by a member of the royal family of Amber, or if the "shadows'" existence can be seen as an act of godlike creation.

In the World of Tiers novels by Philip José Farmer, the idea of godlike protagonists is even more explicit. The background of the stories is a multiverse where godlike beings have created a number of pocket universes that represent their own desires. Our own world is part of this series, but interestingly our own universe is revealed to be much smaller than it appears, ending at the edge of the solar system.

The term 'polycosmos' was coined as an alternative to 'multiverse' by the author and editor Paul le Page Barnett, best known by the pseudonym John Grant, and is built from Greek rather than Latin morphemes. It is used by Barnett to describe a concept binding together a number of his works, its nature meaning that "all characters, real or fictional [...] have to co-exist in all possible real, created or dreamt worlds; [...] they're playing hugely different roles in their various manifestations, and the relationships between them can vary quite dramatically, but the essence of them remains the same."[7]

There are multiverses also in the Warcraft universe, The Chronicles of Narnia, Terry Pratchett's Discworld series, and Diana Wynne Jones's Chrestomanci, Howl's Moving Castle and Deep Secret books and standalone book A Sudden Wild Magic.

Fictional universe as alternative universeSzerkesztés

There are many examples of the meta-fictional idea of having the author's created universe (or any author's universe) rise to the same level of "reality" as the universe we're familiar with. The theme is present in works as diverse as Myers' Silverlock and Heinlein’s Number of the Beast. Fletcher Pratt and L. Sprague de Camp took the protagonist of the Harold Shea series through the worlds of Norse myth, Edmund Spenser's Faerie Queene, Ludovico Ariosto's Orlando Furioso, and the Kalevala[8]— without ever quite settling whether writers created these parallel worlds by writing these works, or received impressions from the worlds and wrote them down. In an interlude set in "Xanadu", a character claims that the universe is dangerous because the poem went unfinished, but whether this was his misapprehension or not is not established.

Some fictional approaches definitively establish the independence of the parallel world, sometimes by having the world differ from the book's account; other approaches have works of fiction create and affect the parallel world: L. Sprague de Camp's Solomon's Stone, taking place on an astral plane, is populated by the daydreams of mundane people, and in Rebecca Lickiss's Eccentric Circles, an elf is grateful to Tolkien for transforming elves from dainty little creatures. These stories often place the author, or authors in general, in the same position as Zelazny's characters in Amber. Questioning, in a literal fashion, if writing is an act of creating a new world, or an act of discovery of a pre-existing world.

Occasionally, this approach becomes self-referential, treating the literary universe of the work itself as explicitly parallel to the universe where the work was created. Stephen King's seven-volume Dark Tower series hinges upon the existence of multiple parallel worlds, many of which are King's own literary creations. Ultimately the characters become aware that they are only "real" in King's literary universe (this can be debated as an example of breaking the fourth wall), and even travel to a world — twice — in which (again, within the novel) they meet Stephen King and alter events in the real Stephen King's world outside of the books. An early instance of this was in works by Gardner Fox for DC Comics in the 1960s, in which characters from the Golden Age (which was supposed to be a series of comic books within the DC Comics universe) would cross over into the main DC Comics universe. One comic book did provide an explanation for a fictional universe existing as a parallel universe. The parallel world does "exist" and it resonates into the "real world." Some people in the "real world" pick up on this resonance, gaining information about the parallel world which they then use to write stories.

ElflandSzerkesztés

Elfland, or Faerie, the otherworldly home not only of elves and fairies but goblins, trolls, and other folkloric creatures, has an ambiguous appearance in folklore.

On one hand, the land often appears to be contiguous with 'ordinary' land. Thomas the Rhymer might, on being taken by the Queen of Faerie, be taken on a road like one leading to Heaven or Hell.

This is not exclusive to English or French folklore. In Norse mythology, Elfland (Alfheim) was also the name of what today is the Swedish province of Bohuslän. In the sagas, it said that the people of this petty kingdom were more beautiful than other people, as they were related to the elves, showing that not only the territory was associated with elves, but also the race of its people.

While sometimes folklore seems to show fairy intrusion into human lands — "Tam Lin" does not show any otherworldly aspects about the land in which the confrontation takes place — at other times the otherworldly aspects are clear. Most frequently, time can flow differently for those trapped by the fairy dance than in the lands they come from; although, in an additional complication, it may only be an appearance, as many returning from Faerie, such as Oisín, have found that time "catches up" with them as soon as they have contact with ordinary lands.

Fantasy writers have taken up the ambiguity. Some writers depict the land of the elves as a full-blown parallel universe, with portals the only entry — as in Josepha Sherman's Prince of the Sidhe series or Esther Friesner's Elf Defense — and others have depicted it as the next land over, possibly difficult to reach for magical reasons — Hope Mirrlees's Lud-in-the-Mist, or Lord Dunsany's The King of Elfland's Daughter. In some cases, the boundary between Elfland and more ordinary lands is not fixed. Not only the inhabitants but Faerie itself can pour into more mundane regions. Terry Pratchett's Discworld series proposes that the world of the Elves is a "parasite" universe, that drifts between and latches onto others such as Discworld and our own world (referred to as "Roundworld" in the novels).

Sablon:Unreferenced

FilmsSzerkesztés

 
In Frank Capra's It's A Wonderful Life (1946), George Bailey (center, played by James Stewart) is shown by his guardian angel how the world would have been radically different for the worse if Bailey had never existed.

The most famous treatment of the alternative universe concept in film could be considered The Wizard of Oz, which portrays a parallel world, famously separating the magical realm of the Land of Oz from the mundane world by filming it in Technicolor while filming the scenes set in Kansas in sepia.

A later example is the Frank Capra movie, It's a Wonderful Life where the main character George Bailey is shown by a guardian angel the city of Pottersville, which was George Bailey's hometown of Bedford Falls as it would have been if he had never existed. Another notable depiction of a parallel universe in movies is in Back to the Future Part II by Robert Zemeckis, starring Michael J. Fox and Christopher Lloyd, showing an accidentally created alternative present and future. Like It's a Wonderful Life, The Big Time, and many other time travel stories using this concept, it is clear that these alternative presents/futures are mutually exclusive with the protagonists' own — so, strictly speaking, the universes are not parallel in that they cannot co-exist, rather they oscillate between one or the other.

Another common use of the theme is as a prison for villains or demons. The idea is used in the first two Superman movies starring Christopher Reeve where Kryptonian villains were sentenced to the Phantom Zone from where they eventually escaped. An almost exactly parallel use of the idea is presented in the campy cult film The Adventures of Buckaroo Banzai Across the 8th Dimension, where the "8th dimension" is essentially a "phantom zone" used to imprison the villainous Red Lectroids. Uses in horror films include the 1986 film From Beyond (based on the H. P. Lovecraft story of the same name) where a scientific experiment induces the experimenters to perceive aliens from a parallel universe, with bad results. The 1987 John Carpenter film Prince of Darkness is based on the premise that the essence of a being described as Satan, trapped in a glass canister and found in an abandoned church in Los Angeles, is actually an alien being that is the 'son' of something even more evil and powerful, trapped in another universe. The protagonists accidentally free the creature, who then attempts to release his "father" by reaching in through a reflective glass, or mirror.

Some films present parallel realities that are actually different contrasting versions of the narrative itself. Commonly this motif is presented as different points of view revolving around a central (but sometimes unknowable) "truth", the seminal example being Akira Kurosawa's Rashomon. Conversely, often in film noir and crime dramas, the alternative narrative is a fiction created by a central character, intentionally — as in The Usual Suspects — or unintentionally — as in Angel Heart. Less often, the alternative narratives are given equal weight in the story, making them truly alternative universes, such as in the German film Run Lola Run, the short-lived British West End musical Our House and the British film Sliding Doors.

More recent films that have explicitly explored parallel universes are: the 2000 film The Family Man, the 2001 cult movie Donnie Darko, which deals with what it terms a "tangent universe" that erupts from our own universe; Super Mario Bros. (1993) has the eponymous heroes cross over into a parallel universe ruled by humanoids who evolved from dinosaurs; The One (2001) starring Jet Li, in which there is a complex system of realities in which Jet Li's character is a police officer in one universe and a serial killer in another, who travels to other universes to destroy versions of himself, so that he can take their energy; and FAQ: Frequently Asked Questions (2004), the main character runs away from a totalitarian nightmare, and he enters into a cyber-afterlife alternative reality. The most recent Star Trek film (2009) had a character create an alternate reality by traveling back in time, thereby rebooting the series' complicated continuity.

The film director and screenwriter Quentin Tarentino has been known to create his own brand of reality for each of his movies and for his subjects. In his 2009 film Inglorious Basterds, he created his most effective story in showcasing this kind of creation. At the climax of this film his soldiers trap, surround, and then assassinate both Nazi leader Adolf Hitler and all of his entire High Command (the Oberkommando der Wehrmacht) in a burning Paris, France movie theater in an alternate 1944, theoretically ending the war.

TelevisionSzerkesztés

Sablon:Over detailed The idea of parallel universes have received treatment in a number of television series, usually as a single story or episode in a more general science fiction or fantasy storyline.

One of the earliest television plots to feature parallel time was a 1970 storyline on soap opera Dark Shadows. Vampire Barnabas Collins found a room in Collinwood which served as a portal to parallel time, and he entered the room in order to escape from his current problems. A year later, the show again traveled to parallel time, the setting this time being 1841.

A well known and often imitated example is the original Star Trek episode entitled "Mirror, Mirror". The episode introduced an alternative version of the Star Trek universe where the main characters were barbaric and cruel to the point of being evil. When the parallel universe concept is parodied, the allusion is often to this Star Trek episode. A previous episode for the Trek series first hinted at the potential of differing reality planes (and their occupants) -titled "The Alternative Factor". A mad scientist from "our" universe, named Lazarus B., hunts down the sane Lazarus A.; resident of an antimatter-comprised continuum. His counterpart, in a state of paranoia, claims the double threatens his and the very cosmos' existence. With help from Captain Kirk, A traps B along with him in a "anti"-universe, for eternity, thus bringing balance to both matter oriented realms. A similar plot was used in the Codename: Kids Next Door episode Operation: P.O.O.L..

Multiple episodes of Red Dwarf use the concept. In "Parallel Universe" the crew meet alternative versions of themselves: the analogues of Lister, Rimmer and Holly are female, while the Cat's alternate is a dog. "Dimension Jump" introduces a heroic alternate Rimmer, a version of whom reappears in "Stoke Me a Clipper". The next episode, "Ouroboros", makes contact with a timeline in which Kochanski, rather than Lister, was the sole survivor of the original disaster; this alternate Kochanski then joins the crew for the remaining episodes.

Another example is "Spookyfish", an episode of South Park, in which the "evil" universe double of Cartman (who is pleasant and agreeable, unlike the home universe's obnoxious Cartman) sports a goatee, like the "mirror" version of Mr. Spock.

Buffy the Vampire Slayer experienced a Parallel universe where she was a mental patient in Normal Again and not really "The Slayer" at all. In the end, she has to choose between a universe where her mother and father are together and alive (mother) or one with her friends and sister in it where she has to fight for her life daily.

The animated series, Futurama, had an episode where the characters travel between "Universe A" and "Universe 1" via boxes containing each universe; and one of the major jokes is an extended argument between the two sets of characters over which set were the "evil" ones.

Doctor Who often features parallel universes as the basis of a plotline. In the episode "Inferno", from Doctor Who the Doctor accidentally travels to a parallel universe where Great Britain is a republic under a fascist leader. In "Rise of the Cybermen", the TARDIS falls out of the Time-Space Continuum, and dies, with the Doctor and his companions inside it. The Doctor believes them to be in the Void, the infinite empty-space between the universes, where no time, space or energy exists. It turns out, however, they fell into another universe; a much more desirable option. In this universe, Britain is a lot more technically advanced, with blimps almost replacing cars. They find a way to revive the TARDIS and travel back to their own universe. According to the Doctor in "Doomsday", a new parallel universe is created by every decision made.

The OC had an episode where two main characters fell into a coma, and into an alternate/parallel universe.

Friends had an episode in which the characters wonder how different their lives would be with different choices.

Parallel universes/alternate futures are also featured in Heroes.

The idea of a parallel universe and the concept of deja vu was a major plot line of the first season finale of Fringe, guest-starring Leonard Nimoy of Star Trek. The show has gone on to feature the parallel universe prominently.

In the 2010 season of Lost, the result of characters traveling back in time to prevent the crash of Oceanic Flight 815 apparently creates a parallel reality in which the Flight never crashed, rather than resetting time itself in the characters' original timeline. The show continued to show two "sets" of the characters following different destinies, until it was revealed in the series finale that there was really only one reality created by the characters themselves to assist themselves in leaving behind the physical world and passing on to an afterlife after their respective deaths.

The anime Turn A Gundam attempted to combine all the parallel Gundam universes (other incarnations of the series, with similar themes but differing stories and characters, that had played out at different times since the debut of the concept in the 1970s) of the metaseries in to one single reality.

The anime Neon Genesis Evangelion features a parallel world in one of the final episodes. This parallel world is a sharp contrast to the harsh, dark "reality" of the show and presents a world where all the characters enjoy a much happier life. This parallel world would become the basis for the new Evangelion manga series Angelic Days.

The anime Bakugan series in season 2 & 3 features another unverses where Dan and his team saves the day.They goes to another dimension or universe through a path way . Another universe has also other life forms and other types of technology.

In another anime Digimon series there is parallel universe called "digital world".The plot goes like these, children meet digimon from digital world and becomes partners.

In the animated Disney series Darkwing Duck, the title character's archenemy, Negaduck, comes from a parallel dimension called the Negaverse (not to be confused with the similarly named dimension in the Sailor Moon series).

In the Family Guy episode, "Road to the Multiverse", Brian and Stewie get a look at life in other universes that are at the same time and place as Quahog, but under different conditions.

In the Star Trek: The Next Generation episode "Parallels", Lt. Worf traveled to several parallel universes when his shuttlecraft went through a time space fissure.

As an ongoing subplotSzerkesztés

Sometimes a television series will use parallel universes as an ongoing subplot. Star Trek: Deep Space Nine and Star Trek: Enterprise elaborated on the premise of the original series' "Mirror" universe and developed multi-episode story arcs based on the premise. Other examples are the science fiction series Stargate SG-1, the fantasy/horror series Buffy the Vampire Slayer, Supernatural and the romance/fantasy Lois & Clark: The New Adventures of Superman.

Following the precedent set by Star Trek, these story arcs show alternative universes that have turned out "worse" than the "original" universe: in Stargate SG-1 the first two encountered parallel realities featured Earth being overwhelmed by an unstoppable Goa'uld onslaught; in Buffy, two episodes concern a timeline in which Buffy came to Sunnydale too late to stop the vampires from taking control; Lois & Clark repeatedly visits an alternative universe where Clark Kent's adoptive parents, Jonathan and Martha Kent, died when he was ten years of age, and Lois Lane is also apparently dead. Clark eventually becomes Superman, with help from the "original" Lois Lane, but he is immediately revealed as Clark Kent and so has no life of his own.

In addition to following Star Trek's lead, showing the "evil" variants of the main storyline gives the writers an opportunity to show what is at stake by portraying the worst that could happen and the consequences if the protagonists fail or the importance of a character's presence. The latter could also be seen as the point of the alternative reality portrayed in the movie It's a Wonderful Life.

Parallel universe-based seriesSzerkesztés

There have been a few series where parallel universes were central to the series itself. Three examples are the short-lived 1980s series Otherworld which transported a family from our world to an alternative Earth; Sliders, where the characters travel across a series of "alternative" Earths, trying to get back to their home universe; and Charlie Jade, in which the titular character is accidentally thrown into our universe and is looking for a way back to his own.

In 1986, Disney produced a pilot episode for an animated children's show about interdimensional travel called Fluppy Dogs.

In the TV series Fringe, an ongoing subplot of the series is the loss of balance and the eventual collision of two universes and the moral ramifications of it.

Comic booksSzerkesztés

Parallel universes in modern comics have become particularly rich and complex, in large part due to the continual problem of continuity faced by the major two publishers, Marvel Comics and DC Comics. The two publishers have used the multiverse concept to fix problems arising from integrating characters from other publishers into their own canon, and from having major serial protagonists having continuous histories lasting, as in the case of Superman, over 70 years. Additionally, both publishers have used new alternative universes to re-imagine their own characters. (See Multiverse (DC Comics) and Multiverse (Marvel Comics))

Because of this, comic books in general are one of the few entertainment mediums where the concept of parallel universes are a major and ongoing theme. DC in particular periodically revisits the idea in major crossover storylines, such as Crisis on Infinite Earths and Infinite Crisis, where Marvel has a series called What If... that's devoted to exploring alternative realities, which sometimes impact the "main" universe's continuity. DC's version of "What If..." is the Elseworlds imprint.

Recently DC Comics series 52 heralded the return of the Multiverse. 52 was a mega-crossover event tied to Infinite Crisis which was the sequel to the 1980s Crisis on Infinite Earths. The aim was to yet again address many of the problems and confusions brought on by the Multiverse in the DCU. Now 52 Earths exist and including some Elseworld tales such as Kingdom Come, DC's imprint Wildstorm Comics and an Earth devoted to the Charlton Comics heroes of DC. Countdown and Countdown Presents: The Search for Ray Palmer and the upcoming Tales of the Multiverse stories expand upon this new Multiverse.

Marvel has also had many large crossover events which depicted an alternative universe, many springing from events in the X-Men books, such as Days of Future Past, the seminal Age Of Apocalypse, and 2006's House Of M. In addition the Squadron Supreme is a DC inspired Marvel Universe that has been used several times, often crossing over into the mainstream Universe in the Avengers comic. Exiles is an offshoot of the X-Men franchsie that allows characters to hop from one alternative reality to another, leaving the original, main Marvel Universe intact. The Marvel UK line has long had multiverse stories including the Jaspers' Warp storyline of Captain Britain's first series (it was here that the designation Earth-616 was first applied to the mainstream Marvel Universe).

Marvel Comics, as of 2000, launched their most popular parallel universe, the Ultimate Universe. It is a smaller subline to the mainstream titles and features Ultimate Spider-Man, Ultimate X-Men, Ultimate Fantastic Four and the Ultimates (their "Avengers"). The line in many ways both inspired and was inspired by aspects of the new movie franchises in addition to creating younger versions of the modern heroes.

The graphic novel Watchmen is set in an alternate history in 1985 where superheroes exist, the Vietnam War was won by the United States, and Richard Nixon is in his fifth term as President of the United States. The Soviet Union and the United States are still in a "Cold War" with a threat of a Nuclear War impending.

In 1973 Tammy published The Clock and Cluny Jones, where a mysterious grandfather clock hurls bully Cluny Jones into a harsh alternate reality where she becomes the bullied. This story was reprinted in Misty annual 1985 as Grandfather's Clock.

In 1978 Misty published The Sentinels. The Sentinels were two crumbling apartment blocks that connected the mainstream world with an alternate reality where Hitler conquered Britain in 1940.

In 1981 Jinty published Worlds Apart. Six girls experience alternate worlds ruled by greed, sports-mania, vanity, crime, intellectualism, and fear. These are in fact their dream worlds becoming real after they are knocked out by a mysterious gas from a chemical tanker that crashed into their school. In 1977 Jinty also published Land of No Tears where a lame girl travels to a future world where people with things wrong with them are cruelly treated, and emotions are banned.

Video gamesSzerkesztés

In the 1999 role-playing game Outcast where a probe is sent to a parallel universe and is attacked by an "entity". Cutter Slade must escort a team of scientists across to the other world to retrieve and repair the damaged probe before the earth is consumed by a black hole.

In the survival horror video game series Silent Hill, the town of Silent Hill fluctuates between the normal world, a foggy version of the town and a dark and dilapidated version of the town called the "Other World".

In the 1993 adventure PC game Myst, the unnamed protagonist travels to multiple alternate worlds through the use of special books, which describe a world within and transport the user to that world when a window on the front page is touched.

In the 1996 adventure PC game 9: The Last Resort, after resolving several mind-blowing and unique puzzles, the player gets past "The Tiki Guards" and a door to "The Void" opens up - actually a room to another universe which houses the entirety of space.

Both titles of the When They Cry Visual Novel series (Higurashi and Umineko for short) contain the concept of parallel worlds. These series both involve some kind of murder mystery occurring. As soon as the main character has 'lost', another parallel world, called a Fragment, is chosen to be observed. This continues until the entire mystery is solved.

The video game The Legend of Zelda: A Link to the Past features a dark and twisted parallel version of Hyrule called the "Dark World".

The story of Chrono Cross centers around travel between two alternate timelines, the original or "Home" universe and "Another World" which is a branch created by the actions of the heroes of the game's predecessor, Chrono Trigger.

The video game series Legacy of Kain is played through several realms and timelines.

The video game Sudeki is set in a realm of light and a parallel realm of darkness.

The video game The Elder Scrolls IV: Oblivion features an alternative hellish world called "Oblivion", as well as a painting you can climb into and a quest where you enter a dream world.

The video game The Legend of Zelda: Majora's Mask takes place in Termina, a parallel world to Hyrule.

The video game The Darkness pivots around a world of darkness you travel to when you die, which is occupied by World War 1 soldiers.

The video game Metroid Prime 2: Echoes involves a world, "Aether", having an alternate self in the, "Dark" realm, universe, or dimension. The protagonist, Samus, finds out that she just dropped in to a hopeless war for the Luminoth, the dominant species of Light Aether against the Ing, the dominant species of Dark Aether. She also finds her counterpart, Dark Samus or Metroid Prime's essence inside Samus's Phazon Suit.

The video game Crash Twinsanity features Crash,Cortex,and Nina traveling to the "11th dimension" which could also be a parelell universe (suggesting by the theme and how everything seems to be opposite)

The video game Minecraft features an alternate dimension called "The Nether", that includes a 'hell' like theme.

The video game Persona 2: Eternal Punishment (The second part of the Persona 2) takes place in an alternate universe called "This Side" where in the events of Innocent Sin did not take place and the characters have never met in the past.

In the video game Epic Mickey you travel through old Mickey Mouse movie reels.

See alsoSzerkesztés

ReferencesSzerkesztés

NotesSzerkesztés

  1. Carl Sagan, Placido P D'Souza (1980s). Hindu cosmology's time-scale for the universe is in consonance with modern science.; Dick Teresi (2002). Lost Discoveries : The Ancient Roots of Modern Science - from the Babylonians to the Maya.
  2. Irwin, Robert. The Arabian Nights: A Companion. Tauris Parke Paperbacks, 209. o. (2003). ISBN 1860649831 
  3. Briggs (1967) p.50-1
  4. Gareth Matthews, "Plato in Narnia" p 171 Gregory Bassham ed. and Jerry L. Walls, ed. The Chronicles of Narnia and Philosophy ISBN 0-8126-9588-7
  5. Stephen Baxter Speech
  6. a b C. S. Lewis, "On Science Fiction", Of Other Worlds, p68 ISBN 0-15-667897-7
  7. "John Grant" interviewed by Lou Anders, accessed 24 October 2009
  8. Michael Moorcock, Wizardry & Wild Romance: A Study of Epic Fantasy p 88 ISBN 1-932265-07-4

Further readingSzerkesztés

  • Clifford A. Pickover. Sex, Drugs, Einstein, and Elves: Sushi, Psychedelics, Parallel Universes, and the Quest for Transcendence (Discusses parallel universes in a variety of settings, from physics to psychedelic visions to Proust parallel worlds to Bonnet syndrome). Smart Publications (2005. August). ISBN 1-890572-17-9 
  • Michio Kaku. Parallel Worlds: A Journey Through Creation, Higher Dimensions, and the Future of the Cosmos. Doubleday (2004). ISBN 0-385-50986-3 

External linksSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Parallel universe (fiction) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

[[Category:Parallel universes (fiction)| ]] [[Category:Science fiction themes]] [[Category:Fiction]] [[Category:Setting]] [[en:Paralle universe (fiction)]] [[de:Parallelwelt]] [[eo:Paralela universo]] [[fr:Univers parallèle]] [[gl:Universo paralelo]] [[ro:Univers paralel (ficțiune)]] [[nl:Parallel universum]] [[ja:パラレルワールド]] [[no:Parallelt univers (fiksjon)]] [[pt:Universo paralelo (ficção)]] [[ru:Параллельный мир (фантастика)]] [[sv:Parallella världar]] [[uk:Паралельний світ]]